„Mi a mulatság egy kalandban

ha nem oszthatod meg egy baráttal?”

(Pam Brown)

 Csak úgy, a magunk örömére… Montaigne szavaival, „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél” !

Mi, - a balatoni régióból (Fonyódról, Balatonlelléről, Siófokról), Pécstől Kaposváron át Veszprémig és Székesfehérvárig működő klubokból közel 40 lions klubvezető és tag, - akik részt vettünk az október 28-i balatoni baráti lions találkozón, kedvező, lágy balatoni szellőt kaptunk. Mert volt célunk! Nem történt semmi különös, eltöltöttünk három órát együtt, „csak úgy, a magunk örömére”. Beszélgettünk, ismerkedtünk, kicseréltük tapasztalatainkat. Ez volt a találkozó célja, és a visszajelzések szerint ez teljesült.

A lions klubok életében a legfőbb összetartó erő a barátság. A Lions Klubok Nemzetközi Szövetségének is egyik fontos célkitűzése: „Egyesíteni a klubokat a barátság, bajtársiasság és a kölcsönös megértés kötelékeiben. Azt hiszem, hogy Németh István kormányzónk ennek a célnak a szellemében kezdeményezte a balatoni régió klubjainak baráti találkozóját. A találkozó előkészítése során azonban egyre bővült a kör: úgy gondoltuk, hogy miért is ne lennének velünk a kaposvári, pécsi, székesfehérvári, veszprémi klubok képviselői? Hívtuk őket, és eljöttek.

Ha már balatoni klubtalálkozó, legyen hajókázás (bár a hajók téli álmukat alusszák).  A siófoki lions klub alapítványi kuratóriumának elnökénél, dr. Horváth Gyula, elnök-vezérigazgató úrnál az ötletünk megértésre talált. A kedvünkért a Szent Miklós, a Balaton legszebb hajója október 28-án 15 órakor teljes személyzettel, útra készen állt a kikötőben. Mivel csaknem minden meghívott megérkezett, kihajóztunk. Csodáltuk a csendes, őszi Balatont. A hangulatot megalapozta némi házi gyümölcspálinka, tea és forralt bor, ami jól csúszott a fokhagymás kenyérlángos, kacsazsíros kenyér és a zöldséges mártogatók ízkavalkádjára. Megcsörrent a telefonom: a pécsi Normandia klub képviselői úton vannak, késnek. Már fordult is hajó. Nagy csodálkozásukra visszamentünk értük. Megérte! A fiúk boldogok voltak. Mi pedig párás szemmel hallgattuk, hogy milyen nagyszerű dolgot visznek véghez a pécsi szülőszállás működtetésével.

A klubok szebbnél szebb, jobbnál jobb cselekedetei hallatán valamennyien azt éreztük, hogy büszkék lehetünk arra, hogy egy családba, a lions családba tartozunk. Németh István kormányzó úr szuggesztív, lelkesítő programbeszéde új lendületet ad szervezetünknek.

Egyik résztvevő barátunk leveléből idézek: „Szervusztok! Sós Jánosné /Manyi/ vagyok Balatonlelléről. Nagyon boldog vagyok, hogy közétek tartozom. Évek óta ez volt életem egyik legboldogabb napja. Köszönöm!”  (Ne haragudj Manyika, hogy visszaélek a bizalmaddal, de ez a levél a „fizetségem”, érdemes volt a sok munka.)

 Lions barátság jegyében tájékozatott:

 Máté Piroska a siófoki LC nevében