In memoriam Pócs Attila

Elveszítettünk egy őszinte szívű, aktív lions-társat. Pócs Attila barátunkat kitűnő kvalitásaiért, szakmai kiválóságáért, de legfőként lelke nemességéért, segítő szándékáért tisztelte-becsülte a környezete. Mindig a jóért küzdött, a jobbítás szándéka vezette – 
a munkában, a magánéletben, a hétköznapokon. 

A budapesti bölcsészkaron végzett, a nyelvek világa érdekelte, s egyebek között arab szakon is szerzett diplomát. Az arab mellett tökéletesen beszélt és dolgozott angolul és franciául. Külkereskedőként a hetvenes években a Magyar Kereskedelmi Kamara arab referatúráját vezette, később több arab országban teljesített külszolgálatot a magyar kereskedelmi kirendeltségen. A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején több neves arab céget és pénzintézetet képviselt idehaza, majd pedig a pénzügyi szektorban dolgozott.

Aztán hazatért, s a világlátott emberek bölcsességével igyekezett minél több hasznos dolgot megvalósítani, amikor a Városházán, a Fővárosi Önkormányzatnál dolgozott vezető pozícióban. A főpolgármester közvetlen munkatársaként vezette a világbanki projektirodát, s emellett számos, nemzetközi finanszírozású fővárosi projektet is útjára bocsátott. Sokat tett a főváros nemzetközi kapcsolatainak szélesítéséért. 
Az utóbbi években visszatért ugyan az üzleti életbe, de a köz dolgai továbbra is izgatták, ezért képviselőként dolgozott a VI. kerületi önkormányzatban.
Munkatársai, barátai szorgalmas, egyenes, szerény, barátságos, színes egyéniségű, jó humorú embernek ismerték, aki talán épp saját példájával tudott leginkább lelkesíteni, hiszen számára a helytállás különösen fontos volt. Ez a természetéből fakadó elkötelezett segíteni akarás vezette a Lions mozgalomba. Az alapítók között jegyezték be a nevét 1989-ben. Nemcsak a First Budapest Klubnak volt egyik meghatározó egyénisége, hanem az egész hazai mozgalomnak, hiszen már 1991-ben már kormányzóként segítette a magyarországi lionsok táborának megerősödését, nemzetközi hírének elmélyítését. Örömmel vállalt munkát később a kabinetben is, és megelégedéssel figyelte, miként terebélyesedik, fejlődik az a mozgalom, aminek megszületésénél maga is bábáskodott. Tapasztalatával, útmutatásaival, objetivitásával életének szinte utolsó percéig segítette a klubja munkáját. Az utóbbi években megszaporodott betegségeit fegyelemmel és nagy optimizmussal viselte, de 2010. január 1-én, életének 65. évében feladta a harcot. 
Emlékét, tanításait, nemes alakját örökre szívünkbe zárjuk.

A Magyarországi Lions Clubok Szövetsége