2010. Kristóf

A Carinthia táborban 3 hetet volt szerencsém eltölteni, mint első utazó a Rózsadomb Lions Klub jóvoltából. Az első héten Hermagor városában voltam a fogadó családomnál. Gyönyörű helyen laknak, hegyekkel körülvéve egy közeli tó mellett. Meleg szívvel és barátsággal fogadtak. Egy török fiúval, Ugurral táboroztam náluk, aki ugyanebbe a táborba jelentkezett. Ez idő alatt sok helyre vittek el bennünket és megmutatták Hermagor „kincseit”. A család nagyobbik fiával, Viktorral bejártuk a környező hegyeket, voltunk egy káprázatos hosszú vízesésnél, elmentünk a Kölnbreinsperre-i gáthoz, ahonnan bungy jumping-olni is lehetett. A hosszú túrázás után élmény volt fürödni a tóban, amit szinte minden nap sikerült elkövetnünk. Egy másik napon a „fogadott szüleim” Viktor és Lioba megmutatták a várost, ahol élnek és dolgoznak. Örömmel mesélték, hogy milyen ifjúsági élet zajlik hetenként, amikor is rendszeresen tartanak bulizós estéket a fiataloknak. A legkisebb fiúkkal, Arnolddal elmentünk feltérképezni a környező szórakozóhelyeket. Hamar összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos gyorsan eltelt a „családi” hét. Nehezen váltam meg tőlük, mert igazán tartalmas, kellemes, szép hetet biztosítottak számomra. Ugyanakkor izgatottan vártam a tábori napokat.

A tábor St. Andre-ban volt, ahol Günter Kronegger táborvezető fogadott bennünket 3 fiatal segítő társával együtt. Számos országból érkeztek fiatalok, összesen 22-en voltunk. Kezdetben ismerkedéssel töltöttük az időt, próbáltuk a nyelvi különbségeket áthidalni, ami nem mindig sikerült, de segítségünkre voltak az un. „nemzetközi jelek”, a mutogatások. Vidám memori játékokkal kísérleteztünk neveink megjegyzésére. Nagyon klassz társaság jött össze és a táborvezetők is fiatalok voltak, közülük ketten a táborvezető gyerekei. Jól szervezett, izgalmas és változatos programot kínáltak nekünk. Kulturális programok sokasága várt ránk, mint pl. megtekintettük St. Paul Monostorát, ahol Bernhard (az egyik vezetőnk) mesélt a régi könyvtár történelméről és az aktuális kiállításról is. A szellemi töltekezés után a szemünket is elkényeztettük, mert eljutottunk egy gyönyörű barokk parkba.

Egy másik napon Salzburgba utaztunk, igencsak álmosan indultunk el, mert az éjszakába nyúló ismerkedési parti hosszúra sikerült, így örültünk a több órás buszozásnak. Idegenvezető segítségével bejártuk a várost, megmutatta nekünk Mozart szülőházát, a Dómot, és még számos érdekességet mesélt. Éhségünket egy kedves étteremben a Sternbrau-ban csillapítottuk, aminek érdekessége, hogy tradicionális viseletben szolgálták fel a helyi specialitásokat. Kulturális kirándulásainkat Bécsben folytattuk, ahova szintén fáradtan és álmosan indultunk el. Ugyanis az előző este ismét hosszúra sikeredett (szerencsére), mivel az „ismerkedési parti”-t újra meg kellett tartani a barátságok elmélyülése végett. Egyszóval jót buliztunk. A városban Bernhard újra elkápráztatott bennünket a műveltségéről és „hosszasan magyarázta” a Ringstraße történetét, ahol egyetemi éveit töltötte. A nevezetességek közül nem hagytuk ki Bécs híres dómját, a Stephans dómot sem. Mindezek után metróval jutottunk el a Schönbrunn-i kastélyba. A tábor utolsó napjaiban utaztunk el Klagenfurtba, ahol egy érdekes helyet mutattak vezetőink, Minimundus-t. Ez a park arról nevezetes, hogy itt a világ minden tájáról találhatók híres nevezetességek lekicsinyített modelljei.
Hála fiatal vezetőinknek, akik jól tudták és a gondolatainkba is beleláttak, hogy a kulturális örömöket csak fokozni lehet a sport, a bulizás és egyéb szórakozás kiegészítésével. Így nem volt meglepő, ha reggelente igen fáradtan indultunk útnak. Szinte minden este történt valami izgalmas játék, vetélkedők, mozizás, kedvencünk az UNO volt. Ennek ellenére, már nagyon vártuk azt a kirándulást, amelyet az Obervellach-i hegyekbe terveztünk. Itt 2 hálózsákos éjszakát töltöttünk el egy erdei kunyhóban, amely fantasztikus élményt nyújtott. Gyönyörű jeges táj, az óriás hegyek, mély szakadékok. Néhány fiatal csodálkozott a hó láttán, ugyanis ekkor láttak először havat! Természetesen megmásztuk a hegyeket, és lelkileg felkészültünk a 12 km-es hosszú raftingolásra.
A Möll folyó igen-igen hideg volt, és elég vad, kanyargós, de ez nem fogott vissza bennünket a poénkodástól. Sikerült egymást belelökni a folyóba és a túravezetőnk is előszeretettel ismételte ugyan ezt. A túra felénél lehetőség volt egy 5 m magas hídról beleugrálni a 2 m mély folyóba. Az adrenalint fokozta, hogy ugrás után a lehető leggyorsabban partra kellett úszni az erős sodrás miatt. Ez nagyon bejött mindenkinek. A „vasemberek” számára az ideiglenes táborhelyen még volt lehetőség egyéb sportolásra, mint pl. falmászás, hídról ugrálás, úszás. Az estét relaxálással fejeztük be, tábortűz és zenehallgatás mellett. Ez egy igazán csodálatos 2 nap volt.
Szívesen gondolok vissza még a ”nemzetek prezentáció”-jára is. Esténként izgatottan vártuk egymás országának, kultúrájának a bemutatását. Hihetetlen, de 3 hét alatt 22 országot, nemzetet és annak kultúráját megismerni, ez nagyon jó érzés! Ezek az összejövetelek mindig bolondozásokba és nagy ” beszólásokba” végződtek. A kezdeti nyelvi nehézségek ekkorra már feloldódtak, könnyen tudtunk poénkodni, akár komolyabb témákrol is beszélgetni.
Nem utolsó sorban érdemes mesélni a gasztronómiáról is. Mindennap előkelő helyen ebédeltünk, ahol hódolhattunk a tipikus német konyhaművészetnek. Többféle ételt kóstolhattunk pl. a hegyekben barbeque-t, és azért a jó Wiener Schnitzel sem maradhatott ki.
És hát a bulizás! Esténként, amikor holt fáradtan estünk be a szobánkba, kis nyújtózás után, mégis szerveztünk partikat, születésnapi estet is, amelyek éjszakákba nyúltak.
Örültünk, jól éreztük magunkat, nagyon jó közösség kovácsolódott össze.
Az utolsó estén, a búcsúestre eljött néhány fogadó család, Lions tag is. Mindenki felszabadult és jó kedvű volt, ugyanakkor kimondatlanul is éreztük, hogy ez most az utolsó bulis esténk, így együtt.

Nem mondhatok mást, csak köszönetet, hogy nagyszerű barátokat, táborvezetőket és szerető családot kaptam a tábortól.

Képgaléria