2015. Ráhel

A Dániában eltöltött 3 hét életem egyik legjobb és legfelfoghatatlanabb élménye volt. Ez volt az első Lions táborom, a nővérem már volt, ezért tudtam erről a lehetőségről. Nem sokat gondolkoztam azon, hogy melyik tábort válasszam, mert elég könnyen megszületett a döntés, mikor megláttam, hogy két hétig egy 100 éves vitorláson hajózhatok Dánia körül...És milyen jó döntés volt!

A jelentkezés viszonylag jól ment. A családommal már a tábor előtt felvettük a kapcsolatot; kaptam tőlük egy email-t, majd Facebookon is beszélgettünk kicsit. Segítettek abban, hogy milyen ruhákat érdemes vinni, kérdezték, hogy minden megeszek-e, stb... Nagyon szerencsés voltam, mert a hostapukám Lions Club tag volt, így ők választottak engem és egy velem egykorú lánytesóm volt ott, akivel nagyon hamar, nagyon jól kijöttünk. Egy hetet töltöttem itt, ezalatt sok helyre elutaztunk (Pl: Koppenhága, régi kastélyok, nevezetességek, piknikeztünk Dánia legnagyobb hídja mellett, vidámpark). Minden nagyon érdekes volt, Koppenhágát imádtam, ott sétahajókáztunk és rengeteg sétáltunk, nagyon király volt. Esténként főztek valamilyen dán ételt, többször grilleztünk is, az ebéd pedig mindig hideg rozskenyeres szendvics volt, ott így szokás. Szomorú voltam kicsit, mikor elmentem tőlük, mert nagyon kedves és jófej család volt...

Már a családnál egy nagy sporttáska várt rám, amibe át kellett pakolnom a dolgaim, mert a Fultonra nem vihettünk olyan sok dolgot. Ezt utolsó este csináltam meg, majd másnap kocsival elvittek engem a kikötőbe, ahonnan a hajó indult.

A hajón 24-en voltunk táborozók, plusz 3 dán fiatal segítő, a táborvezetőnk, a szakács, a kapitány, 3 hajón dolgozó "kalóz", valamint a diktátorunk... Először is 3 csapatra osztottak minket, mindig a csapatunkkal együtt csináltuk a feladataink: vitorlázás, főzés, mosogatás, dekk felmosása, wc takarítás (mondhatni az volt mindig a nap hőse, aki a wc-t takarította). Az első nap még nagyon kellemes volt, csak megtanultuk felrakni a függőágyakat, amikben ezután 2 hétig aludtunk, kártyáztunk, beszélgettünk. Na de a következő naptól eldurvult e helyzet...

BAKSMONSTRIIING! Üvöltötte reggeli fél nyolckor Ulla, a diktátor és mi kifordultunk a függőágyunkbol és pizsiben rohantunk fel a fedélzetre. Mindig, mikor baksmonstringet kiabált, nekünk rohannunk kellett és ekkor kaptuk meg a feladatainkat. A reggeli mindig zabkása és frissen sült kenyér volt. A kenyeret éjszaka 2-4-ig gyúrták, akik akkor volt éjszakai műszakon, ugyanis minden éjszaka két óránként két ember volt fent a fedélzeten és vigyázott a hajóra. Nagyon fárasztó volt persze, de izgalmasak is, éjszaka vagy hajnalban a tenger közepén a fedélzeten mászkálni...
Szóval reggeli után munka, az egyik csapat mosogatott, egy másik a fedélzetet mosta és a harmadik lent takarította a hajó belsejében. Ezután vitorlázás, majd ebéd (szendvics, amit a végére már elmondhatatlanul untunk), az ételek készítésében is mindig segített az egyik csapat, délután pedig játszottunk, beszélgettünk, pihentünk, vitorláztunk. Este, a vacsi készítésében is segített valaki, majd a mosogatásban. És persze napközben, sok-sok Baksmonstring.
Körülbelül két naponta kikötöttünk, ekkor tudtunk zuhanyozni és persze várost nézni, múzeumokba menni, szafariba, strandolni...

Igaz, hogy rengeteget dolgoztunk, de együtt a többiekkel nagyon nagy buli volt! És nagyon jó érzés, hogy nem csak egész nap lustálkodtunk, hanem huhh, ma is kemények voltunk! És a sok közös munkától nagyon közeli barátságba kerültünk a többiekkel. Szerintem ez az egyik legjobb tábor, pont emiatt, hogy egész nap együtt vagyunk a hajón, együtt dolgozunk, éljük a kalózéletet.
És eszméletlen, mikor fent vagy az árbóc tetején a tenger közepén horgonyozva, mikor naplementében Dánia leghíresebb hajóján vitorlázol, mikor vízicsatázol a fedélzeten mert apokalipszis vihar van vagy mikor utolsó este egy szemhunyást se alszunk és a fedélzeten várjuk a napfelkeltét...

Ez a tábor tényleg egy életre szóló élmény! :D

Képgaléria