2017. Ádám

Számomra a Mexikói út már a második utazásom volt a Lions klubbal az egy évvel ezelőtti Hong-Kong-i táborozás után. Választásom azért esett erre az országra mivel minden évben a legtávolabbi és legegzotikusabb országokba szeretek eljutni és úgy érzem ez mindkét utam alkalmával teljesült.
Az itthoni jelentkezés menete a már megszokott módon és simán zajlott viszont a mexikói táborfelelőssel José Luiz Ramirezzel már voltak nehézségek mert mint kiderült az úriember csak nagyon korlátozottan beszél angolul ezért aztán itt voltak kisebb gondok de végülis minden megoldódott.

A tábor alap helyszíne Leon városa, amely egy körülbelül 1,5 milliós város (ami lakosság alapján mexikói mértékkel futottak még kategória) amely az ország középső részén fekszik. Én végülis 2 átszállással jutottam el az ottani reptérre. Az út elejétől végéig 23-24 óra volt szóval erre még viszonylag gyakran repülő embereknek is érdemes felkészülni.

Megérkezésem után a fogadó család kijött elém a reptérre majd megvártuk a hozzájuk érkező másik táborozót, egy olasz srácot is. A velük eltöltött első hetem a tábor talán legjobb időszaka volt. Rengeteg helyre vittek el minket köztük San Luis Potosiba és Patzcuaroba is melyek mind rengeteg érdekességgel szolgáltak, ráadásul mindkét helyen is több napot töltöttünk el. Az elhelyezésünkre soha nem lehetett panasz hiszen a host family házában egy hatalmas közös szobát kaptunk az olasz fiúval míg az utazások alkalmával külön hotelszobát foglaltak nekünk. Amire mindenképp érdemes felkészülni az a mexikói ételek és a teljesen eltérő családmodell. Előbbiről annyit, hogy természetesen éltem a lehetőséggel és kipróbáltam szinte minden specialitást de akinek esetleg érzékenyebb a nyomra és nem szereti a csípő ételeket az ezt lehetőleg előre jelezze a fogadó családnak mivel alap esetben az ételek többsége elég csípős. Utóbbival kapcsolatban pedig azt tudnám mondani, hogy bár előzetesen is tudtam, hogy egy latino család meglehetősen nagy de mégis meglepődtem, hogy ez mekkora méreteket is jelent. A host familymnek ugyan „csak” 3 gyereke volt de a szülőknek már 5-6 testvérük volt a nagyszülőknek pedig akár 15-20 is ami nekem megdöbbentő volt.

A másodok fogadó családnál már egyedül voltam és náluk is egy hetet töltöttem. Róluk is ugyanazon dolgokat tudom elmondani, amiket már írtam: agy vendégszeretet jellemezte őket is és több érdekes helyre elvittek.
A 2 család közti hetet táborban töltöttem, ami ismételten a legjobb része volt a kiutazásnak. Szállásunk nem állandó volt mivel az egy hét alatt 3 különböző helyszínen is aludtunk különböző városokban amerre éppen kirándultunk. Ezek általában középkategóriás egyszerű hotelek voltak, amiktől nyilván túl sok mindent nem kell várni. A tábor programja szerintem érdekes volt. Természetesen részt kellett venni a kötelezőnek mondható Lionsos találkozásokon melyek minden tábor velejárói is meglehetősen egyhangúak de a tábor alatt rengeteg különböző helyszínen voltunk. Az egyetlen dolog, amit negatívumként kiemelnék az a tábor szigorúsága volt olyan tekintetben, hogy esténként csak elég limitáltan adott lehetőséget szórakozásra.
Egy dolog amire külön szeretnék kitérni az a közbiztonság kérdése. Mexikóba utazásnál ez gondolom mindenkiben felmerül és engem is aggasztott kicsit a dolog de végül ebből a szempontból is pozitívan csalódtam mivel semmilyen bűncselekménnyel sem találkoztunk és általánosságban megvolt a biztonságérzete az embernek.

Összességében ez a tábor is pozitív élményekkel tölt el és az ott megismert emberek egy részével még most is tartom a kapcsolatot.

Dolgos Ádám

Képgaléria