2017. Apollónia

Ez az utazás nekem már nem az első, sőt már a harmadik kiutazásom volt a Lions klubnak köszönhetően. Elsődlegesen a francia nyelv miatt választottam ezt a tábort, mivel 4-5 éve tanulok franciául és szerettem volna fejleszteni egy kicsit a nyelvtudásom. E mellett viszont biztosra mentem és egy olyan francia tábort választottam, ahol van második nyelv is, az angol.

Az itthoni szervezés teljesen gördülékenyen ment, nem volt semmi probléma.

A fogadóanyukámtól időben kaptam levelet arról, hogy nála fogok eltölteni 1,5 hetet a kint tartózkodásomból. A táborvezetővel is könnyen kapcsolatba tudtam lépni még a kiutazás előtt, ha bármilyen kérdésem volt.
Ezen a nyáron még csak átszállással lehetett Bordeaux-ba menni, ami sajnos egy 4 órás várakozással járt Brüsszelben, de ez egy jó alkalom arra, hogy befejezd a ppt-t az országodról, mert mindenképp elő kell majd adni a tábor ideje alatt. (Viszont ősztől már indul közvetlen, fapados járat Bordeauxba.)

Fogadóanyukám és a táborvezető ott vártak a reptéren és néhány kiutazó is a többi országból. Fogadóanyukám, Jaqueline nagyon minimálisan beszélt angolul, de én ennek külön örültem, mert így vele mindenképp csak franciául kommunikáltam. És a legtöbb családban minimálisan ha beszélnek angolul, szóval kell arra számítani, hogy angolul nem feltétlen fog valaki teljesen elboldogulni.

Mint kiderült egyáltalán nem mindenki Bordeauxban vagy annak környékén tartózkodott, hanem messzebbi városokban. Nekem szerencsém volt, hogy ide kerültem és nem egy kis picike városba/faluba, ahova a többiek közül sokan. Fogadóanyukám egy idősebb, de annál fiatalosabb nő volt, akinek felnőtt fiai vannak így csak mi ketten voltunk. Nagyon sok izgamas programot szervezett nekem: híres francia kastélyokat látogattunk, francia különlegsségeket kostóltunk, elmentünk a Bassain d’Arcachon nevű öbölbe (ami kb 1 óra kocsi útra van a várostól), másik nao meg az óceánhoz is elvitt, ami számomra az egyik legnagyobb élmény volt, továbbá Bordeaux nevezetességeit is megnéztük egy rövid séta keretében és természetes egy borkóstolóra is elmentünk. Néhány programon csatlakozott hozzánk Megan, az Ír lány, akivel így nagyon jóban lettünk és ez a barátság az egész tábor alatt meg is maradt.

1,5 hét után eljött a tábor ideje, ahova kis mini buszokkal mentünk egy több óráig tartó úton Salignac- Eyvignes nevű (Terrasson környékén lévő) kis városba. Itt volt a szállásunk, ahol 4-esével voltunk a szobákban. Nagyon szép, modern szállás volt. Nagyon sok időt nem töltöttünk itt, általában mindig csak reggeliztünk meg aztán későn este visszatértünk aludni. Napközben mindig programoztunk. 

Első nap jól meg is mozgattak minket mert egy 18 km-es evező túrára mentünk. Óriási élmény volt és egyben fárasztó is. Majd az egyik táborvezető, Claude házhoz mentünk, ahol lehetőség volt medencézni is a vacsora mellett. A szálláson kb csak egyszer kaptunk vacsorát, ezen kívül vagy itt a tábor vezetőnél volt valami vagy valami külső helyszínen.
Második nap ellátogattunk egy városba, ahol gyerekeknek szolgáltunk fel ebédet és énekeltünk is nekik, majd meglátogatttuk az ottani híres várat.
Harmadik nap volt az egyik legnagyobb élmény sokunknak, amikor az öböl melletti híres homokdünéhez látogattunk, amire fel is másztunk, majd a túloldalán le az óceánhoz. Visszafele út már sokkal nehezebben ment, de megérte, hogy kicsit mártózhattunk a vízben a nagy melegben.

Negyedik naptól kezdve 3 napon keresztül Lalinde városban voltunk, ahol önkéntesként részt vettünk a helyi Lions szervezésében létrejött fesztiválon. Olyan feladatokban segítettünk, mint rendelésfelvétel, konyhai segítség, pincérkedés, sütés-főzés. Óriási élmény volt és jól összekovácsolta a csapatot is. Ekkor két éjszakát ott is töltöttünk. 3-an lányok egy fogadócsaládhoz kerültünk, de kevés fogadócsalád révén a többiek bungallókban éjszakáztak. Ez elmondásuk szerint jobb volt, mint hangzott, de azért a meleg ruha ajánlott oda. Napközben itt is voltak különböző programjaink, mint hajókázás, egy jóval rövidebb, de annál izgalmasabb kenuzás. Utolsó este meg mi is csatlakozhattunk a buliba és méltón zárhattuk le az ott töltött 3 napot.
Sok Lionsos rendezvényre jártunk és sokszor velük költöttük el a nagyobb étkezéseket. Az egyik Lions tag jóvoltából megtapasztaltuk a ’nordic walking’ izgalmait is.
Utolsó napok egyikén pedig meglátogattuk a ’Les Jardins d’imaginaire’ -t, ami egy mesterséges kert komplexum volt, elképesztő szökőkutakkal és megformált növény elemekkel. Egyik legszebb és legnyugodtabb helyszín volt. Ellátogattunk egy barlangba is, ahol ősember kori rajzokat és motívumokat fedeztek fel, majd interaktív múzeummá alakították.

A tábor ideje alatt, délutánonként vagy esténként 2-3 fős blokkokban adtuk elő az ország prezentációinkat.
Majd egy utolsó nagy vacsorán búcsúztunk el az ott töltött 3 héttől. Mint mindig itt is a másnap volt a legnehezebb és a legszomorúbb. Természetesen azóta is tervezzük a következő találkozókat!

Annyit negatívumot azért leírok, hogy jobb lett volna, ha előre megkapjuk a hétre a programokat és nem este 10kor vagy később tudjuk meg mi is lesz a másnapi program. Továbbá nem kell minket félteni attól, hogy nem tudunk mit kezdeni magunkkal programok nélkül. Szerintem nagyon kevés időt kaptunk arra, hogy csak így a szálláson együtt legyünk, kártyázzunk, medencézzünk vagy csak beszélgessünk. Sokszor későn értünk haza és másnap a korai indulás miatt vagy nagyon keveset aludtunk vagy kimaradtunk a mókából. Egy másik észrevétel, hogy ha valaki nem eszik húst az egy nagyobb kihívás a franciák számára, legalábbis a tábor ideje alatt többször is előfordult, hogy így egy főtt tojáson és pár szelet sajton és chipsen kívűl sok mindent nem sikerült ennem ebédre, és alapból a piknikek száma sokkal több volt, mint a rendes meleg étkezések száma, ami nyilván megnehezítette ezt a helyzetet. Nem vagyok egy nagy evő, így nekem annyira nem okozott problémát inkább csak szívesen ettem volna a 3 nap taboulé (zöldséges kuszkusz saláta) után valami más fajta ételt is. :D De ez legyen a legkevesebb.

Sokkal több pozitívumot tudok felsorolni e mellett. Kezdve azzal, hogy az a 3 napos get-away szerintem nagyon hasznos volt és nagyszerű lehetőség, hogy belelássunk abba, mivel foglalkozik a helyi Lions közösség, eddig ilyen élményem nem volt egy tábor keretein belül. Aránylag kevesen, 15-en voltunk a két francia staffal együtt, és nagyon kis családias hangulatban töltöttük a napjainkat. Itt aztán tényleg életre szóló barátságok alakultak. A francia nyelvet elég sokszor tudtam használni, sőt sokszor inkább a fordításra volt szükség, mivel sajnos sok táborozót a saját lions klubja francia tudás nélkül küldte a táborba, így néha nekünk kellett elmagyarázni nekik, hogy így miről is van szó. Szóval így a táborban egymás között inkább az angol kommunikáció volt a jellemző.
Viszont a francia gasztronómiát és kultúrát sikerült minden szempontból megismerni.

Nagyon köszönöm azoknak, akik miatt ott lehettem és ilyen csodálatos 3 hetes élménnyel gazdagodtam.

Képgaléria