2017. Dóra

Ez volt az első kiutazásom (és valószínűleg az utolsó is a korom miatt) és a kezdeti bizonytalanság, ill. izgalom után teljes mértékig kijelenthetem, hogy a Lions egy felejthetetlen élményt biztosított nekem. Hálás köszönetet Kende Lacinak az itthoni szervezésért és a sok-sok segítségért!! 

A repülőjegyet minél előbb érdemes megvenni, a Wizz Air közvetlen járatokat is indít már Reykjavikba, de nem sűrűn. Én egy nappal később mentem és jöttem haza is viszont a tökéletes szervezésnek hála, evvel semmi probléma nem volt.

A fogadó családom tündéri volt. 5 gyerekkel, kutyával és macskával elég zsúfoltan voltunk a házban, de rettentően élveztük a spanyol lánnyal. A reptéren a fogadó apukánk várt ránk és egy közeli városkába, Sandgerði-be vitt minket. Az apuka és a nagypapa is tökéletesen beszélt angolul, még a 7 éves kislánnyal is tudtunk pár szót váltani.
A többi táborozó közül egy kis csoport együtt töltötte az első hetét, mert a családjaik ismerték egymást, de mi, a spanyol lánnyal így is jól éreztük magunkat, hogy egyedül voltunk. Az apuka minden este főzött nekünk (többnyire halat) és kb. minden nap vittek minket ide-oda, úgyhogy összességében bejártuk Reykjavik-ot és környékét velük.

Izlandon egy város van és az Reykjavik (az se túl nagy) az összes többi település falu, úgyhogy ide a természetért érdemes menni és nem a nyüzsiért.
Arra fel kell készülni, hogy minden nagyon drága, de én személy szerint csak ajándékokra költöttem, minden mást a család és a helyi Lions Klub állt.

A táborba indulás napján találkoztunk a többiekkel és busszal mentünk Ólafsvík-ba (Nyugat-Izlandon), a táborhelyre, ami egy iskolában volt elhelyezve. 8 lány és 4 fiú volt, úgyhogy mindkét nem kapott egy tantermet, így két teremben aludtunk futon ágyakon. Az iskolában volt konyha, onnan kaptunk minden reggel svédasztalos reggelit, ill. kávé, tea és uzsonna is volt mindig biztosítva számunkra. A tábor mellett volt egy fürdő, (ami megjegyezném, hogy az összes faluban van); egy focipálya és egy óriási sportcsarnok, amiket bármikor használhattunk ingyenesen.

Hiába volt július, hideg volt....nagyon.  és nincs sötét se, soha. Az osztrák lány csak szemellenzővel tudott aludni a fény miatt. Az időjárás meg teljességgel kiszámíthatatlan. Túracipő, meleg ruha, vízálló nadrág és kabát erősen ajánlott. Nem egyszer értünk vissza a táborba ázott macskákként, mert reggel még ragyogó napsütés volt, délutánra viszont szakadt az eső. A maximum hőmérséklet 15 fok fölé sose ment, de, ha sütött a nap, akkor viszont le tudtuk a pulcsinkat is venni.

A programok nagyon tetszettek. Voltunk halfeldolgozó-üzemben, cápamúzeumban, barlangokban; sétáltunk nemzeti parkokban; megmásztunk egy gleccsert és egy pár vulkánt; láttunk gejzíreket, krátereket és rengeteg vízesést. Kivittek minket az óceánra horgászni, puffint és bálnát lesni. Ezen kívül részt vettünk egy-napos túrán egy közeli kis szigeten.

Mivel 12-en voltunk összesen, ezért a közeli faluk Lions tagjai vittek minket ide-oda kocsival. A vacsorát mindig máshol ettünk, nem egyszer volt, hogy elvittek minket étterembe és választhattunk az étlapról bármit.

Esténként hol a sportcsarnokban hol az iskolában játszottunk vagy filmeztünk. A társaság elég vegyes volt, de nagyon jóba lettünk egymással a két hét alatt. A szervezők végtelenül kedvesek voltak velünk, mindent megkaptunk, amit csak szerettünk volna. A holland fiú a táborban lett 18 éves és egy hihetetlenül kedves meglepetéssel készültek neki.

Összességében Izland elmondhatatlanul gyönyörű volt, a képek ennek csak a tizedét tudják visszaadni; és én teljes szívemből ajánlom Izlandot, mint úti célt.

Képgaléria