Lions táborbeszámolók
2017. Enikő
vége: 2017. július 30.
tábor neve: Campo Italia, Bari
Pizza, pasta, party, avagy 3 hét Olaszországban
Július 7-én utaztam. Gyomorgörccsel, de izgatottan várakoztam a reptéren, hogy induljon Velencébe tartó járatom. Sosem utaztam még egyedül, és most egy idegen országba, egy idegen családhoz készültem. Izgultam. A repülőgépen már angolul próbáltam gondolkodni, hogy hogyan fogom köszönteni fogadócsaládomat és, hogy miről fogok beszélgetni velük a hazaúton. Kezdeti idegességem egy csapásra elmúlt, mikor fogadócsaládom hatalmas mosollyal és jókedvvel fogadott az olasz reptéren. Egy 4 fős család látott vendégül, akik mindent megtettek, hogy a náluk töltött egy hetem élményekkel teli legyen. Mint kiderült, nem én voltam az egyetlen fogadott gyermek a családnál; egy török lánnyal osztottam meg a szobámat és a programokat is együtt csináltuk. „Körbevezetőink” a család 2 lánygyermeke volt. Minden családtag beszélt angolul, így minden vacsora hosszú beszélgetésekbe és eszmecserékbe nyúlt el.
Nagyon sokat megtudtam az olasz kultúráról, gasztronómiáról (a lányok igazi olasz vacsorával készültek nekünk) és sok új embert ismertem meg. 2 egész napot töltöttünk el Velencében, végigsétáltunk a különleges szép kisutcáiban és hajókáztunk a színes kis házak között. Az időjárás végig kedvezett nekünk, hőség tombolt az egész országban. Majd egy kellemesen eltöltött hét után, érzelmes búcsút véve a fogadócsaládomtól, átrepültem Bari-ba, ahol már várt ránk a tábor egyik fiatal vezetője. Ekkor kezdődött az igazi kaland: 2 hét a Lions táborban. Hosszú kocsikázás után érkeztünk meg a szállásra, s ekkor ért az első meglepetés…
Mintha egy luxus-szállóban találtam volna magamat. Mivel már későre járt, csak megkaptuk a szobáinkat és lepihentünk. Másnap indultak a programok, megkezdődött az ismerkedés. Összesen 40-en voltunk, a világ minden részéről (pl: India, Mexikó, Argentína, Új-Zéland és rengeteg európai ország is képviseltette magát.).

A 2 hét alatt rengeteget utaztunk. Mindenhová egy saját busz vitt mindeket, és sokszor már a buszon megalapoztuk a hangulatot: szólt a zene, csevegtek az emberek, volt, aki énekelt, de volt, aki az esti alváskimaradást próbálta bepótolni. Napjaink központi elemei voltak az étkezések. Szó szerint, RENGETEGET ettünk. (Híztam is 3 kg-t a táborban.) Minden nap tészta, svéd asztal, desszertek, szendvicsek…Gyakran voltunk hivatottak fontos emberek házába, itt sokszor zászlós felvonulással is bemutattak minket, ahol büszkén képviseltem a mi kis országunkat. Mint említettem, rengeteget utaztunk, így a szállásunk is sokat változott, de mindenhol kivételesen szép helyeken szálltunk meg. A 2 hét alatt beutaztuk szinte egész Dél-Olaszországot. Bejártuk Bari-t és környékét, majd átmentünk Szicíliába, ahol az Etnát is meglátogattuk, majd áthajóztunk Nápolyba, végül visszatértünk Bariba. Ez idő alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtam, amelyet hosszam lehetne mesélni, de most 3 nagyon mélyen megmaradt emléket szeretnék megosztani.
Az egyik egy ilyen hivatalos vacsora alkalmával történt, amikor a srácok mindenkit ruhástól beledobtak egy hatalmas medencébe a vacsora után, így egy spontán medencés buli alakult ki, ahol mindenki nevetett és szórakozott, nem törődve, hogy éjjel vizes ruhában kell hazamennünk.
A másik felejthetetlen emlék, amikor Szicíliából Nápolyba egy hajón töltöttük az éjszakát. Sosem aludtam még hajókabinban, és nem vacsoráztam úgy, hogy hallom a tenger habjainak zúgását, de most ezt is átélhettem.
Végül az utolsó nap búcsúztatója hatott meg igazán. Különleges módon mindannyiunknak olaszul kellett egy rövid beszédet mondanunk, így a délelőtt olasztanulással telt, és végül, egymás akcentusain mosolyogva hallgattuk végig, ahogy mindenki megosztja gondolatai a táborról, és olyakor megkönnyeztünk egy-egy beszámolót. Majd vacsora után egy hatalmas kört alkottunk és egy búcsúdalt hallgatva körbe-körbe sétáltunk egymás kezét fogva, arra gondolva, milyen nehéz lesz másnap hazaindulni és elszakadni az újdonsült barátoktól. Ezután, mintha csak egy filmes jelenetet utánoztunk volna, kívánságokkal teleirt lámpásokat engedtünk az égbe, és dedikáltuk egymás pólóját. Majd következett a keserédes búcsúzkodás, és a frissen szerzett emlékekkel való hazatérés.
Ugyan semmi nem tart örökké, mégsem voltam szomorú, mert ha megkérdezik mit kaptam a Lions tábortól, mosolyogva sorolhatom: nagyon sok emléket, értékes barátságokat a világ különböző tájain élő fiatalokkal, életem legfinomabb pizzáját, önbizalmat az angolul való kommunikálásban és a lehetőséget, hogy egy másik kultúrát ismerhessek meg és egy gyönyörű országot járhassak körbe. Remélem, sokaknak megadatik egy hasonló lehetőség a világ egy kis részének megismerésére és mindennél jobban vágyom rá, hogy azokat a különleges embereket újra lássam, akikkel e 2 hetet megéltem.
Szamos Enikő
Beszámolók éves bontásban
- 2024-es beszámolók
- 2023-es beszámolók
- 2022-es beszámolók
- 2019-es beszámolók
- 2018-as beszámolók
- 2017-es beszámolók
- 2016-os beszámolók
- 2015-ös beszámolók
- 2014-es beszámolók
- 2013-as beszámolók
- 2012-es beszámolók
- 2011-es beszámolók
- 2010-es beszámolók
- 2009-es beszámolók
Lions Clubok eseményei
Meghívó a Monori-Vasadi Böllér Napra2025. február 22. 07:00 VII. Lions Jótékonysági PARTY ITALIANO
2025. február 28. 19:00
1% támogatás
Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.
LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
11732002-23568132
cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.