2017. Gréta

Norvégiában volt a második táborom, tavaly Lengyelországba juthattam el a Lions szervezetnek hála.
Kezdjük is az elején. A táborvezető korán felvette a kiutazókkal a kapcsolatot, létrehozott egy Facebook csoportot, ahol megismerhettük a leendő társainkat, és bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk. Norvégiában ezen a helyszínen, ezzel a tematikával ez a tábor volt az első, így még a táborvezetőknek sem volt bejáratott, rutinszerű ez az egész. Valószínűleg ebből kifolyólag a programot, és a tábor részletesebb bemutatását, már csak a repjegyek lefoglalása után kaptuk meg. A jelentkezés előtti rövid kiírásban természetközeli, kapcsolatépítő, fogadócsalád nélküli táborként volt definiálva.

A jelentkezést követően kiküldték a fontosabb tudnivalókat, melyben az állt, hogy az Oslo-i reptérre kell kirepülnie minden táborozónak, majd onnan busszal fognak vinni minket a tábor helyszínére, mely 5-6 óra buszút volt, egy gyönyörű nemzeti park kellős közepére. Repüléshez a Norwegian légitársaságot választottam, ugyanis már korábban is repültem velük, és közvetlen járatuk van Budapest - Oslo útvonalon.
Budapesten 35 fok volt, mikor útnak indultam Norvégiába, a reptéren én voltam az egyetlen, aki hosszú nadrágot és derékra kötött pulóvert viselt. Számítottam rá, hogy Osloban hűvösebb lesz, mint itthon, mikor landoltunk a géppel, zuhogott az eső, és mindössze 14 fok volt. Szerencsére az esőkabátom is kéznél volt, így már teljes felszereléssel kereshettem meg a reptéren várakozó táborvezetőt és a csoportomat. Mindenképp tanácsos hasonló öltözetet viseli.
A tábor számomra egy életre szóló élmény volt, amit a Lions Klub nélkül sosem élhettem volna át.

A tábor előtt kb 1,5 hónappal minden táborozó megkapta a „packing list-et” ez egy 1 oldalas lista volt, melyben azokat a felszereléseket írták le, melyiket magunkkal kellett vinni. A lista többek között az alábbiakat tartalmazta: vízálló hegymászó bakancs, hideg és nedves időre, gyapjú pulóver, esőnadrág, túra hátizsák, és a záró mondat pedig, ne ijedjünk meg, ha 0 fokban kell a hegyekben túrázni, annak ellenére, hogy nyár van. Bevallom a listát olvasva kicsit megijedtem, kezdtem rájönni, hogy ez egy keményebb tábor lesz, mint ahogy gondoltam. 2 héttel az indulást megelőzően megkaptuk a részletes programot, melyben már a tábor megnevezése: „survival camp” volt. A programból kiderült, hogy 2 éjszakát sátorban fogunk tölteni.
A packing list-et maradéktalanul megvásároltam a sportboltban, ugyanis a viendő felszerelések nagy része nem állt a szekrényem mélyén, sosem voltam még hosszú túrákon.

Ahogy a reptérről utaztunk a tábor helyszíne felé egy kisbusszal, helyenként feltűntek hófoltok. Majd egyre nagyobb területek voltak hóval borítva. Este mikor megérkeztünk a szállásra, még nem sötétedett, ugyanis teljes sötétség csak általában éjfél után alakult ki. A szállás nagyon szép volt, nagy közösségi helyiséggel és kandallóval. Az egyik táborvezetővel kitaláltuk, hogy elmegyünk a környéken egy rövid sétára. A séta szélben, hóban, ködben, és hidegben volt, reménykedtünk, hogy ez a zord időjárás csak átmeneti. Másnap elmentünk egy szép fjordhoz, ahol egy vízierőművet látogattunk meg. Az utána következő napon a táborozóknak részt kellett venni egy tréningen, mely az elsősegély nyújtásról szólt, bemutató babán gyakorolhattuk az újraélesztés technikáját, majd térképhasználatot sajátíthattunk el, és az iránytűvel is megismerkedtünk. Az egy napos felkészülés után úgy éreztük készen állunk a 2 napos túránkra. Még este mindenkinek össze kellett pakolni a hátizsákjába. Az enyém egy 65 literes volt, de volt, aki 80 literessel vágott neki a kihívásnak.

Másnap az időjárás nem volt rossz, csak ködös és szeles. A túrafelszerelésem pulóver, síkabát, és rajta az esőkabátom volt. Körülbelül 16 km gyaloglás után érkeztünk meg arra a helyre, ahol a sátrainkat felállítottuk, majd tábortüzet raktunk. Miután megettük a military food-ot, military étkészlettel, elmentünk horgászni, hátha ki tudjuk egészíteni a vacsit egy kis frissen fogott hallal. Néhányan a tóban meg is fürödtek, ami dermesztő érzés lehetett. Éjszaka a szintén norvég hadseregtől kapott hálózsákokban aludtunk, melyet -15 fokos külső hőmérsékletre fejlesztettek ki. Nálunk szerencsére aznap „csak” -2 fok volt, de én azért egy kicsit fáztam.
A következő napokban csapatépítő foglalkozásokat szerveztek, hajókázás a közeli tavon, továbbá elmentünk egy gyönyörű hídhoz is, a Hardanger Bridge-hez majd eljött a második hosszú túránk. Sátor helyett egy turista házban szálltunk meg. Az ivóvíz utánpótlás nagyon érdekes volt, mindkét túrán, a közeli folyókból, tavakból ittunk, mert olyan tiszták voltak!

Másnap Tyssedal-ba utaztunk kisbusszal, egy újabb erőművet meglátogatni. A túra persze itt sem maradhatott ki, ugyanis az erőmű magasan feküdt, autóval nem lehetett megközelíteni, így fel kellett másznunk hozzá, majd tovább folytattuk a hegymászást, és elértünk egy kilátó pontot. Arra a helyre mondtam azt, hogy ilyen gyönyörű kilátásban még nem volt részem életem során. Ha van lélegzetelállító hely, na akkor az ez.
Utolsó előtti napon a szervezők még mindig tartogattak meglepetéseket, és újabb kirándulásra vittek minket. Most Norvégia egyik legszebb vízeséséhez látogattunk el, a Voringsfossen-hez, leereszkedve teljesen a vízesés aljához. Ez is kalandos volt, a lefelé vezető utat ugyanis óriási szikladarabokon kellett megtenni, amik sokszor megmozdultak a lábunk alatt.

A két hét nagyon nagy élmény volt számomra annak ellenére, hogy fárasztó volt, de a gyönyörű helyek, a finom ételek, az új ismeretek és a kedves emberek feledtették ezt velem. A szervezők saját bevallásuk szerint sokat fognak könnyíteni az elkövetkezendő táborokon, de az biztos, hogy a természetjárás marad a fő profil, hiszen egy nemzeti park közepén ez a legjobb program.
Ettél már katonai kaját? Ittál már élő vízből? Aludtál már nyár közepén mínuszokban sátorban egy gyönyörű nemzeti park közepén? Ha szeretsz különleges helyeken túrázni, nem zavar, hogy korlátozott a net és nem az otthoni komfort vesz körül, akkor próbáld ki magad ebben a táborban, nem fogod megbánni!

Jelentkezz ebbe a táborba, ha szereted az izgalmakat, a váratlan kihívásokat, a hosszú túrákat, a hűvösebb éghajlatot. Viszont ha neked a mindennapos buli, és lazulás lenne az elképzelésed a leendő táborodról, akkor nézz meg más lehetőségeket is.
A táborral kapcsolatos bármilyen kérdéssel keressetek meg bátran, és ha ide jelentkeztek, a kiutazás előtt mindenképp vegyétek fel velem a kapcsolatot egy pár hasznos tanács megszerzésért.
Képek a táborról, és a tájról (magukért beszélnek):

Képgaléria