2017. Kristóf

Ebben az évben (2017.) ismét lehetőségem volt táborozni, az általam választott tábor a kanadai Bruce Murray Lions International Youth Camp volt.
A jelentkezési procedúra, formalitás (fénykép, levél, nyomtatványok, útlevél stb.) után a táborvezető felvette velem a kapcsolatot: egy pár e-mailváltás után egyeztetett időpontban – figyelembe véve a -6 óra időeltolódást - skype-on beszélgettünk, kicsit tesztelte az angol nyelvtudásomat. Mint utólag megtudtuk minden jelentkezővel ugyanígy járt el, és senkit sem utasított vissza, ezért is voltunk a táborban elég nagy létszámban.

Amint biztos volt a kiutazásom, megvettem a repülőjegyet még februárban – ami elég húzós árú volt, de még így is feleannyiba került mintha pl. júniusban vettem volna meg.
Az utazás előtti napokban sikerült kanadai dollárt is vennem, mert a tábornak is volt díja illetve kötőpénzt is szerettem volna vinni a napi esetleges kiadásokra, ajándékokra stb., és megkötöttem a biztosításomat is.
Jó tanács mindenkinek: mindenből legyen fénymásolat ill. pl. elmentve telefonra! A fontos dolgokat pl.: meghívó, telefonszámok, címek, útlevél, e-ta (kiutazási engedély) a repülő fedélzetén az utazótáskába tenni!

A kiutazás elméletileg július 8-án kezdődött volna, de a légitársaságnak köszönhetően nem sikerült elutazni azon a napon. Már amikor kiértünk a reptérre feltűnt, hogy késni fog a gép. Ezt követően további késést jeleztek, majd miután késve felszálltunk a fedélzetre, sem sikerült elindulni. 5 óra ücsörgés után jelezték, hogy törölték a járatunkat. Három Lions-os kiutazó is volt azon a gépen szintén kanadai uticéllal. Minél hamarabb próbáltuk jelezni Kende Lászlónak és a kanadai reptéren várakozó fogadó családoknak, táborvezetőknek a fejleményeket. Ezúton is köszönet a segítségért!
Tudomásom szerint mindenkivel rugalmasak és megértőek voltak. Végül 1 napos késéssel sikerült elindulnunk illetve megérkeznünk Torontóba.

Miután kiértünk, Linda (fogadó mamim) kinn várt a reptéren. Engem és egy másik kiutazót is hazavitt az ideiglenes kanadai otthonunkba.
A fogadó család nagyon kedves, aranyos középkorú házaspár volt: igazából elmondták, hogy mit hol találok, és hogy nyugodtan szolgáljam ki magam, mintha otthon lennék. Egy brazil sráccal laktam ott közösen, külön-külön szobában. A jetleggel sem volt különösebb problémám, hamar átálltam az ottani életre. Az ott töltött idő alatt sokat beszélgettünk, megismertük egymást. Elmondhatom, hogy nagyon megszerettem őket! Kis magyaros ajándékokkal kedveskedtem nekik (képeskönyv, terítő, bűvös kockás kulcstartó, baseball sapka stb.- mivel a szigorú szabályok miatt semmilyen élelmiszert nem lehetett kivinni).
Főképp azoknak ajánlom Kanadát akik a nyugodt kedves embereket és a szép környezet szeretik. A két hét a családnál szinte végig ugyanúgy telt. Felkeltünk, megreggeliztünk nyugodtan és minden napra jutott valami program. Mint például baseball meccs, kanadai futball meccs, Torontói városnézés, horgászás az Erie tavon, softball meccs nézése.
Mivel a tábor menetrendjét, programját a tájékoztatóból már előre tudtuk, a családdal is ehhez igazodtunk. A környék, régió látványosságait meglátogattuk, olyan helyekre mentünk, ahova a táborral nem jutottunk el. Elkocsikáztunk a környékbeli városokba, amit nagyon kreatívan neveztek el pl.: London, Új Hamburg, Woodstock.
Személy szerint nekem ez nagyon tetszett, hogy kapkodás nélkül is jutott idő mindenre. Főleg mivel a fogadó családban Mike (az apuka) betegállományban volt térdműtét miatt, ezért egész ottlétünk alatt otthon volt velünk.

Ezt követően - a családnál töltött két hét után - július 22-én mentünk a táborba, ahol szintén minden napra jutott valami nagyszerű program. Maga a tábor egy igazi cserkész táborban, egy erdőben került megrendezésre, távol a civilizációtól, internet, térerő nélkül. A táborvezető ezt nagyon is tudatosan szervezte ide, ami neki is új helyszín volt. Úgy gondolta, hogy a táborlakók egymással ismerkedjenek, beszélgessenek, töltsék szabadidejüket. Az idő jelentős részét nem a táborban töltöttük, mert a táborvezetőnk, Allison szervezési képességeinek köszönhetően klassz programokon vettünk részt: például volt kenuzás, CN Tower, Niagara vízesés, Canada wonderland, és baseball meccs látogatása. A táborozáson belül nagyon jól oldották meg az étkezést: minden nap reggel, délben és este jött általában egy pár lions, akik főztek nekünk, majd csatlakoztak hozzánk az étkezés folyamán társalogni és, hogy megismerjék a 20 nemzet kiutazóit. Ha nem Lions club gondoskodott rólunk, akkor pedig all you can eat étteremben ettünk általában. A 10 nap tábor alatt legalább 5 ilyen büfében ettünk.
A táborban nagyon jó kis társaság jött össze, baráti körök alakultak ki. A klassz társaságnak köszönhetően jó hangulatban repült az idő és hamar vége lett a tábornak sajnos. Én Magyarországon felejtettem a nadrágszíjamat, de a kanadai kiutazás felétől nem is nagyon volt rá szükségem a nagy étkezéseknek köszönhetően; sokszor ettünk popcornt, hotdogot, csirkeszárnyat, bordát, hamburgert.

A tábort követően visszatértünk néhány napra a fogadó családhoz; akkor már különösebben nem voltak programok. Linda megkérdezte, hogy szeretnénk e valamit vásárolni, hogy hazahozzuk és ezekre a helyekre mentünk el vásárolni, illetve az utolsó esténken az általunk fogott halakból készített vacsorát fogyasztottuk el.

Nagyon tetszett a kinti nyugodt élet. A hatalmas autók, amivel közlekednek, az életstílus, amit élnek. Bár az időjárás kicsit szeszélyes volt, sokszor esett az eső, nagyon jól éreztem magam. A többiekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, remélem sikerül majd újra találkoznom azokkal, akikkel jó barátságba kerültem.

Képgaléria