2017. Laura

Ez volt a legelső Lions csereutazásom. Az én kedves angol tanárom ismertette meg velem a Lions Club-ot, és a csereutazásait.
Az itthoni szervezkedés hál’ istennek könnyen ment, és abba a táborba kerültem ahova szerettem volna, Amerikába, azon belül Virginiába.
A táborigazgató nagyon készséges hölgy (Pat), folyamatosan segített e-mail-en keresztül, mit hogy csináljak. A fogadó családommal körülbelül 1-2 héttel az indulás előtt sikerült kapcsolatba kerülnöm.
Én tipikus „mindent a legutolsó percben” ember vagyok, de még így is minden szuperül ment. A vízum, a készülődés stb…

Sajnos én kifogtam egy olyan járatot, ami kicsit nyűgössé tette az utazást, hiszen Berlinben és New York-ban is át kellett szállni. Megtörtént életem első repülése, de olyan volt, mintha már ezredjére csinálnám (átszállások, becsekkolások), szóval semmi para! 
Norfolkban már várt Pat és a fogadócsaládom (Self család), és teljesen segítőkészen, mintha csak hazaérkeznék, mindenben próbáltak segíteni.
Az első két hét a családnál telt el. Ők egy folyó mellett laktak, tulajdonképpen egy countryside-on, ezért rengeteg „vizes” program volt. Horgászás, jetzkizés, hajókázás, medencézés. Egyik este rákot ettünk, ami hihetetlen érdekes volt, hiszen nekem kb. fél órába telt 3 rákot megennem. De dicséretet is kaptam, hiszen azt mondták én voltam a 6 cserediákjuk közül az első, aki megmerte enni úgy a rákot, hogy saját maga szedi szét. 

Voltunk vásárolgatni Richmondban, minden nap isteni finomat ettem és még az igazi mexikóit is kipróbáltam egy mexikói étteremben.
Teljesen meg voltam elégedve mindennel, nagyon kedvesek voltak velem és mindig érdeklődtek. Ez a 2 hét passzív pihenés volt, a következő 2 héthez képest.
Június 30-án elkezdődött a tábor. 0-24-ben programok voltak, ami egyrészről nagyon izgalmas, másrészről meg kicsit fárasztó. Viszont aki erre vállalkozik, mindenre fel kell készülnie!
Az első 3 éjszakát egy mondhatni civilizálatlan környezetben, egy hegyen töltöttük Washington DC mellett. Aki szereti a túrázást, és a természetet szuper élmény lesz, de aki inkább a lazább programokat szereti, annak inkább a következő 10 nap fog tetszeni a Virginia Beach-en. Én mindkettőt élveztem.

Maga a városnézés (Washington DC) hatalmas vágyam volt, és valóban hihetetlen élmény.
Személy szerint nekem az egyik legnagyobb élmény az Baltimore Orioles baseball meccs volt, még akkor is, hogy nem voltam teljesen tisztában a játékszabályokkal.  Ráadásul még a 19. születésnapom is volt…
Tubingoltunk is, ami nekem nagyon tetszett, sőt szerintem mindenkinek, de akadt egy kis probléma, hiszen a fehér bőrűek teljesen leégtek a 4 óra leforgása alatt. (Vigyetek naptejet, sokat!)
Ellátogattunk 2-szer is az óceánhoz (Virginia Beach), ami bakancslistás volt számomra. És csodálkozva ismertem fel a helyzetet, hogy nem is hideg a víz!
(Én, Aleksandra {Poland}, Harsh {India})

Július 4-én hajókáztunk és este onnan néztük meg a tűzijátékot.
Voltunk sok érdekes múzeumban, ócenáriumban és „kerti partiztunk” párszor.
Külön kiemelném a Busch Gardens-t, ami Virginiában egy óriási vidámpark, ami szerintem több mint egy vidámpark. Imádtam. A Nemzetek Parádéja este jól sikerült, a személyes előadásomat egyedül készítettem el Magyarországról, mert én voltam az egyedüli magyar. De így is nagyon vicces volt, hiszen mikor olvastam a Fun Facts részt, szájtátva elhitték, hogy a magyarok lóval járnak dolgozni és iskolába.
A Talent Show is izgalmas volt, mindenkinek jól sikerült a „mutatványa”.

Július 13-án sajnos el kellett válnunk egymástól, és én 2 napra még visszakerültem a családhoz, míg nem indult haza a gépem.
Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a tábort, óriási élmény volt!

Képgaléria