2017. Orsolya

2017 nyarán szerencsésen kiutazhattam Litvániába, ezért nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani a Lions szervezetének.

Korábban már részt vettem egy olaszországi Lions táborban, így nem volt számomra ismeretlen sem a Klub, sem a cseretábor. Előttem már a két unokatestvérem is utazott és nekik köszönhetően ismerkedtem meg én is a programmal. Mivel ebben az évben érettségiztem, ezért tudtam, hogy pihenés gyanánt nagyon szívesen kiutaznék ismét. A litván tábor leírása nagyon szimpatikus volt, ugyanis a témája és lényege a különböző nemzetekből érkező fiatalok megismerkedése volt, és nem sport programok vagy folyamatos városnézés. A tábor neve maga is „Life is…”.

A fogadó családom adatait és elérhetőségeit a korábbi tapasztalatomhoz képest egy kicsit később kaptam meg, de még bőven időben ahhoz, hogy mindent megbeszélhessek velük, amit csak szerettem volna, és hogy egy kicsikét megismerhessem őket. A táborvezetők közül csak Elenával vettem fel a kapcsolatot, de később a tábor folyamán ő csak az estékhez és a városnézéskor csatlakozott hozzánk. Időnk nagy részét a másik két szervezővel, vagy inkább segítővel, Dainiussal és Gretával töltöttük. A ház, amiben a tábor ideje alatt elszállásoltak minket Greta családjáé volt.

A repülés abból a szempontból kalandosabb volt, hogy a főváros, Vilnius reptere felújítási munkálatok alatt állt, így mindenkinek Kaunasba (a második legnagyobb litván város) kellett jegyet venni. Ez nekem nem okozott nagyobb problémát, ugyanis a fogadó családom is Kaunasban élt, és így legalább a többiekkel is megismerkedtem, akikkel utána a táborban találkoztam újra.

A fogadó családom nagyon kedves volt, mindig nagyon figyeltek arra, hogy én mit szeretnék. Kaunas városában még 3 cserediák lakott rajtam kívül, így természetesen velük töltöttem a hetem nagy részét.
A tábor nem teljes két hét volt, amit egy kisebb városkában töltöttünk. Ahogy a neve is sejtette, gyakran beszélgettünk arról, hogy milyen az életünk, milyenné szeretnénk formálni, és így ennyi idő alatt is egészen jól megismertük egymást. A szállás egy nagyon szép falusi környezetben lévő ház volt (mellettünk legeltek a tehenek), hatalmas területű kerttel és egy kisebb tóval. Így aztán gyakran csak a ház körül játszottunk ismerkedős játékokat, vagy fürödtünk a tóban. A lényeg mindig az volt, hogy beszélgessünk és osszuk meg egymással a kultúránkat és a gondolatainkat.

A tábor ideje alatt természetesen ellátogattunk pár szebb helyre Litvánia területén, és ezek külsőre gyakran nagyon hasonlóak voltak Magyarország tájaihoz.

Mindenkinek csak ajánlhatom, nekem kifejezetten tetszett ez a szokatlanabb formátum. A 15 táborozóval nagyon jól megismertük egymást és már szervezzük a következő találkozót!

Remélem, hogy az utánam következő kiutazóknak is legalább ilyen jó élményben lesz részük!

Hadi Orsi
2017. szeptember 7.

Képgaléria