Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2017. Rozina

indulás: 2017. július 01.
vége: 2017. július 23.
ország: Németország
tábor neve: „Metropole Ruhr”, Gelsenkirschen

A Lions programmal én személyesen akkor találkoztam először, amikor a nővérem is részt vett kétszer a nyári csereprogramokon. Ő a győri ismerőseinktől, barátainktól hallotta ezt a lehetőséget és így jutott el végül hozzám.

Idén nyáron pedig részt vehettem az első kiutazásomon Németországban. Úgy emlékszem, hogy zökkenőmentesen zajlott az itthon jelentkezés szervezése, igyekeztem időben leadni az anyagokat magamról, és kíváncsian vártam a fogadócsaládomat. Sajnos az eredeti fogadócsaládomban a nagymama megbetegedett, és nem tudták volna megoldani a fogadásomat, ezért nem hozzájuk kerültem. Egészen június végéig nem is tudtam, hogy hova fogok menni, de aztán másfél héttel az utazásom előtt kaptam egy nagyon barátságos e-mailt a leendő host-apukámtól, és onnantól kezdve nyugodtan vártam a kiutazásom napját. Egészen odáig sokat beszéltem velük, és az is kiderült , hogy egy kanadai lány is ott lesz a családnál, ráadásul a lányuk is egy idős velem.

A tábor vezetőjétől is kaptam e-mailt, amiben köszöntött és elküldte a táborom rövid program összefoglalóját. Később már kintről is köszöntött, és egyre több információval látott el. Én repülővel utaztam Düsseldorfba, ami 1óra 45 perc volt, kis késéssel. Vízumra nem volt szükségem, hisz Európai országba utaztam. Az út alatt őszintén nagyon izgultam, nem tudtam mit tartogat nekem ez a 23 nap, mire számítsak, hogy fogom kezelni a helyzeteket. A késés volt az egyetlen kellemetlen dolog, de amint megtudtam értesítettem a családot. Amint kiértem, ők vártak, és nagyon aranyosan üdvözöltek. Ekkor kezdett alább hagyni a lámpaláz. Hazaérve megmutatták, hogy mit hol találok, a szobámat és még külön fürdőszobám is volt.

Az a két hét amit a családnál töltöttem a nyár egyik fénypontja volt ( a másik a tábor). Tényleg azt éreztem, hogy minden a lehető legjobb, nagyon sok jó dolgot csináltam, szép helyeket láttam és abban is biztos vagyok, hogy még elmegyek Cappenbergbe, ebbe a csodálatos, természet közeli kis faluba, ahol minden nap szívesen keltem. Az host-anyukám hasonlított az anyukámhoz, így nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot és boldogan gyakoroltam a német nyelvtudásomat is. Az kanadai lánnyal pedig angolul beszéltem és fordítottam neki németről. Sajnos vele nem találtam annyi közös pontot, de beszélgetni jól el tudtunk. Leo’s rendezvényen is részt vettem Wernében, egy kis városban nem messze tőlünk. A táborba menet sokat gondolkoztam azon, hogy lehetne-e ez a két hét ennél jobb, de erre csak a tábor végén kaptam választ, mert ki gondolná, hogy igen?-az a 10 nap volt a hab a tortán.

 

Az első napok persze még nehezen indultak, mert mindenkinek ismeretlen volt a helyzet, de hamar összerázódtunk. Egy hat fős baráti társaságunk ki is alakult, egy litván, egy izraeli, egy macedón fiúval, két olasz és egy francia lánnyal. Esténként sokszor sütögettünk, beszélgettünk. Egy este nagyon megmaradt bennem, amikor a kialvó lángnál ültünk 6an-8an és olyan fontos dolgokról beszéltünk, mint más emberek segítése és az abból kapott öröm, amikor látod az arcukon, ahogy rád néznek és a világ leggazdagabb emberének érzed magad. Ez a téma úgy jött fel, hogy pár napig Down-kóros fiatalok is ott voltak a táborhelyen. Annyi csodálatos emberrel, kultúrával és országgal találkozhattam, ami kicsit megváltoztatott és nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem találkozni velük. A programok változatosak, izgalmasak voltak mindig volt mit várni. A táborvezetők partnerként tekintettek ránk, így mi is egy laza kapcsolatot tudtunk felépíteni velük.

Összegezve az utazásomat, azt gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy volt lehetőségem átélni ezt az élményt. Örülnék, ha minél többen érezhetnék azt a boldog elégedettséget, amit én a repülőn éreztem hazafele, mikor a 23 napra gondoltam, amit kint töltöttem. Szerintem izgalmas valakivel egy host-családnál lenni, mert akár barátokként is hazamehettek és együtt élitek át az egészet. Nagyon örülök, hogy ott lehettem ezen a utazáson remélem, hogy jövőre is részt tudok venni és hasonló jó élményekkel gazdagodok.


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.