2018. Dániel Lóránd

Sziasztok!

Az idei ausztráliai utazásom már a második Lions cseretáborom volt. Anyukám az All Nations Lions Club tagja, két éve ő mesélt nekem erről a lehetőségről. Bár mindegyik utazás más, de ennek ellenére idén már „tapasztaltabbnak” éreztem magam. A jelentkezés zökkenőmentesen ment, Kende Laci mindenben segített. Viszonylag sokáig eltartott, amíg a fogadócsaládom megkaptam (ha jól emlékszem március vége fele volt). Mivel nem lehetett tudni, hogy melyik városba kell repülnöm, ezért olcsón előre nem tudtuk megvenni a repülőjegyemet. Emirates légitársasággal repültem dubai-i átszállással. Mindenkinek csak ajánlani tudom az Emirates-et. Nagyon hosszú és fárasztó az út, de ha kedvesen rákérdez az ember, van rá esély, hogy az egyik vészkijáratnál kényelmesebben utazzunk. Az ausztrál vízum online ingyenesen igényelhető, problémamentesen ment az is.

A brisbane-i repülőtéren egy nagy Lions táblával várták a fogadócsaládok a kiutazókat. Kedves fogadtatásban részesültem és gyorsan megtaláltam Noelát és Petert, az ausztrál „pótszüleimet”. Nagyjából 40 percre laktak a reptértől, Brisbane egyik északabra fekvő külvárosi részében. Egy német sráccal, Valentinnal laktam együtt a családnál. Jól kijöttünk egymással, időközben már meglátogatott Budapesten is. Szuperül telt a három hét a családnál. Rengeteg programot szerveztek nekünk. Ausztrál állatnézésen keresztül, szörfözésen át minden elképzelhetőt csináltunk. Sydneybe is elrepültünk egy napra Peterrel. Negatívumot egyáltalán nem tudok említeni.

Alig akartunk elmenni a táborba Valentinnal, annyira jól éreztük magunkat, de végül eljött az az idő is. A tábor északabra feküdt, a táborhoz a legközelebb eső nagyobb település Proserpine volt. Brisbaneből repülővel mentünk oda. Előtte már találkoztunk egy pár másik táborozóval, ami nagyon megkönnyítette a tábori együttlétet, hiszen 49-en voltunk és így már nem volt mindenki idegen. A program itt is nagyon változatos volt. Kiemelném az utazásom egyik fénypontját, a Great Barrier Reef-i búvárkodást. Egyedi élményt volt. A Whiteheaven Beach is ebben a térségben fekszik (a mellékelt fotón ezt látni).

Az Ausztráliában eltöltött egy hónap talán életem egyik legszebb és legélménydúsabb utazása volt. Köszönöm ez úton is mindenkinek, akik ezt lehetővé tette (gondolok itt szüleimre, Kende Lacira, Noela és Peterre, Irene Braddickre, a tábor szervezője, és még sokan másokra, akiket nem említettem meg)!

Képgaléria