2018. Boglárka

Ez volt a második kiutazásom, és az idén Belgiumra esett a választásom. A szüleim Lions- tagok, és én is aktív Leo-tagként tevékenykedek a klubban. A szervezés zökkenőmentes volt: mindig mindenről rögtön értesítettek. A kinti szervező nagyon hamar felvette a kapcsolatot velem, és mindenről időben tájékoztatott. A fogadócsaládomtól rengeteg információt kaptam, időben elkezdtünk egyeztetni. A repülőjegyet nem foglaltam le túl hamar, viszont tanulságos, hogy nem érdemes sokáig halogatni sem a jegyrendelést. Amikor megérkeztem a brüsszeli repülőtérre, már ott várt a fogadócsaládom, majd elindultunk az ideiglenes otthonomba. Mivel Belgium kicsi ország, nagyon hamar eljutottunk az egyik városból a másikba. Rengeteg programot szerveztek nekünk – azért használok többes számot, mert még egy szlovák lányt fogadtak velem együtt. Ellátogattunk Gentbe, Brüsszelbe, jártunk egy vidámparkban, és moziban is voltunk (mivel egyetlen filmet sem szinkronizálnak, mindent angolul vetítenek). Mindenféle belga különlegességet megkóstoltunk. Az esti beszélgetések még közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Akkoriban rendezték a labdarúgó-világbajnokságot, ahol a belgák is versenyben voltak, így a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen az, amikor egy ország vb-lázban ég.

Aztán következett a hanenbos-i tábor, ami a legjobb volt az egészben. Előnyös helyzetben voltam, ugyanis a szlovák lányt már ismertem, de a többiekkel is az első perctől kezdve nagyon jól kijöttük. Összesen 35 cserediák érkezett a világ minden pontjáról. A legnagyobb pozitívum az, hogy mindenki nyitott volt mindenre. Az első két nap a csapatépítéssel telt, ami még jobban összekovácsolta a társaságot. Az egyik nap belga árva gyerekeknek szerveztünk programokat, ez teljesen feltöltött mindenkit, amint láttuk a vidámságot az arcukon. Esténként mindenki bemutatta a saját országáról készült prezentációt, majd a bárban tánccal és karaokével zártuk a napunkat.

Több várost (Antwerpen, Brüsszel, Gent, Brugge, Knokke, Liege) meglátogattunk, strandra és vidámparkba, hajókirándulásokra mentünk, és többször fesztiváloztunk is. Felkerestük a miniállam fővárosát, Luxembourgot is. Eljutottunk egy farmra is, Gierlebe. Részesei lehettünk sok sportos és vízi programnak is.

Az utolsó nap eljött a búcsú pillanata, ami a legfájóbb volt: mindannyian írtunk egymásnak búcsúleveleket, amiket a repülőn utazva olvastunk el. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és már tervezzük a következő találkozót. Végezetül szeretnék köszönetet mondani Kende Lászlónak és a Lions Clubnak a lehetőségért és a segítségért, hiszen egy életre szóló élménnyel gazdagodhattam.