2018. Márton

Július 19-én este izgatottan szálltam fel Budapesten a Helsinkibe tartó repülőre, hiszen életem egyik legizgalmasabb utazása kezdődött. Bár ekkor még nem sejtettem, hogy milyen élményekben is lesz részem.

Ottani idő szerint este 10 óra 20 perckor szállt le a gép, a kapunál pedig már várt rám a fogadócsaládom: Minna, az anyuka, Melissa, a lány, és Mika, az édesapa. Ők a Puhakka család. Továbbá velük volt egy másik cserediák is, Jeries Izraelből. A bemutatkozás után elindultunk az otthonuk felé, ami egy gyönyörű erdőszéli faház, a Helsinkitől nem messze lévő Lohja nevű kisvárosban. Amikor megérkeztünk, engem lenyűgözött, hogy ilyen közel laknak a természethez. Megismerkedtem a kutyájukkal és a macskájukkal is. Ezután átadtam a családnak az ajándékokat, mindegyik Magyarországgal kapcsolatos volt, többek között hűtőmágnes, csoki, kolbász, fűszerpaprika, egy kötény a gulyás receptjével, magyar kártya, Unicum stb. Mindnek nagyon örültek, a kutyát főleg a kolbász izgatta.

Az első közösen töltött napon Minna elvitt Jeriest és engem a lohjai templomba, illetve a helyi múzeumba, ami egy itthoni múzeumfaluhoz hasonló. Itt megismerhettük, hogyan éltek régen a helyiek. A második nap is a helyi kultúrába mélyedtünk bele, Minna és Melissa elvitt minket a helyi tó (ami nem mellesleg a legnagyobb Dél-Finnországban) egyik szigetérre mentünk el megcsodálni a természetet és megnézni a helyi almafarmot, ahol nagyon finom almalevet és almabort készítenek. Az ezt követő napon délelőtt egy gyönyörű parkba mentünk el, ahol sok esküvőt is rendeznek, többek között Minna és Mika is itt házasodott össze. Délután pedig fürödtünk a tengerben, ami 22(!) fokos volt, majd lementünk Finnország legdélibb városába, Hanköbe. Itt végig jártuk a szirteket és megcsodáltuk a tengert ebben a hangulatos kis tengerparti városban.  A negyedik nap Melissa munkahelyére mentünk el, ami egy kávézó és étterem, de nem emiatt különleges. Az egész épület egy üvegház, tehát nyáron elég meleg van, bent növények nőnek körülöttünk mindenhol, és ezt tetézve a kávézó nagyobb része egy óriási bolt, ahol szó szerint mindent meg lehet találni a régi katonai egyenruháktól a társasjátékokon át a bútorokig, eszméletlen mennyi különféle dolog van benne.

Az ötödik nap mentünk Helsinkibe. Itt meglátogattuk a főbb nevezetességeket, nekem legjobban Suomenlinna tetszett, ez egy külön szigeten lévő erőd, ahova hajóval jutottunk el. Többek között megnéztük még a Helsinki pályaudvart, a székesegyházat, az ortodox katedrálist, a Sibelius emlékművet és a Chapel of Silence-t. Nekem nagyon tetszett a város, szeretnék később visszatérni oda.

Szerdán, a 6. napon a család egyik szomszédja vitt el minket motorcsónakozni a közeli tóra, ahol kikötöttünk egy kis szigeten és grilleztünk. Vittünk úszógumit is, amit a motorcsónak után kötöttünk, és abban ülve szeltük a hullámokat, felejthetetlen élmény volt. Csütörtökön Minna elvitt minket a munkahelyére, a helyi kórházba, ahol pszichológusként dolgozik. Azért is szerette volna ezt megmutatni nekünk, mert tudta, hogy pszichológiát fogok tanulni az egyetemen. Nagyon hasznos volt számomra ez a kis „tárlatvezetés”, sok érdekes dolgot megtudtam.

Pénteken házibulit szervezett Melissa, ahová elhívta a barátait, akik közül többekkel már korábban is találkoztunk. Jeriessel megígértük, hogy elkészítjük nemzetünk egy-egy híres ételét. Ő arab salátát, én pedig lapcsánkát készítettem. Ehhez délelőtt vásároltunk be Minnával a szupermarketben. A lapcsánkának nagy sikere volt, az összes elfogyott, ízlett a finneknek.

A szombati, egyben utolsó együtt töltött napon megnéztük Mika kamionos cégének óriási garázsát, és belülről is megcsodáltuk a kamionokat. Délután pedig túráztunk egyet a közelben, a tó egyik félszigetén.

Vasárnap indultunk a Lions kisakalliói táborába, kora délután értünk oda. A búcsú után Jeriessel felköltöztünk a szobánkba, és megismerkedtünk szobatársunkkal, Lorenzoval, aki Olaszországból érkezett. Az első tábori nap bemutatkozással, ismerkedős játékokkal telt, hamar összebarátkoztunk több emberrel is. 36 cserediák vett részt, 21 országból, én voltam az egyedüli Magyarországról, de volt egy erdélyi lány, aki szintén magyar volt (fura volt 10 nap után újra élőben magyarul beszélni).

Kisakallio egy hatalmas sportközpont, ennek megfelelően a tábor tematikája is a sport volt. Minden nap 2-3 féle sportot próbáltunk ki, többek között fociztunk, kosárlabdáztunk (a finn válogatott edzőpályáján), korcsolyáztunk, röplabdáztunk, de kipróbálhattunk olyan tipikus finn sportokat is, mint a finn baseball, a frizbigolf vagy a fastscoop. Lehetőségünk volt többször is szaunázni, fürödni  a tóban illetve a medencében is. Minden nap négyszer ettünk, ami tökéletesen elég volt, és az ételek is finomak voltak (svédasztalos volt minden étkezés).

A keddi napon elmentünk Lohjába, hogy a helyi óvodában részt vegyünk a kisgyerekekkel közös foglalkozásokon. Csoportokra lettünk osztva, az én csoportomban mi, a cserediákok lerajzoltuk országaink zászlóit, a kicsik pedig lemásolták őket. Délután szabadon tölthettük az időt a belvárosban.

Minden cserediák készített prezentációt az országáról, akik egy helyről érkeztek, ők együtt adták elő. Én is bemutattam hát a többieknek az érdekességeket Magyarországról és Nyíregyházáról.

A szombati napon kajakoztunk volna, de a vihar miatt inkább bementünk a nagy tornaterembe, ahol szabadon játszhattunk benti sportokat. Itt kézilabda közben kificamodott a térdkalácsom. Mentőt kellett hívni, akik bevittek a kórházba. Ott az orvos visszatette a helyére, és három óra alatt megvolt a röntgen, a ct és kaptam egy rögzítőt meg mankót is, a tábor vezetője pedig vitt is vissza a táborba. Egyébként a vezető, Sami végig ott volt mellettem a kórházban, és mindenben segített. Külön jólesett, hogy páran a cserediákok közül (Jeries is) utánunk jöttek a kórházba, megnézni miújság velem.

A sérülés után már nem tudtam részt venni a sportfoglalkozásokon, de nem is baj, mert már nem volt olyan sok, és így is remekül szórakoztam. Vasárnap volt a családi nap, ahol a fogadócsaládok meglátogattak minket a táborban és közös programokon vettünk részt, majd együtt vacsoráztunk. Jó volt újra látni a Puhakka családot és elmesélni nekik tábori élményeinket. Még ajándékcsomagot is kaptam tőlük, ami nagyon jól esett.

Hétfő este volt a sátrazás, a tábor melletti erdőben vertünk sátrakat, de mi pár barátommal az egyik ottani faházban aludtunk. Előtte virslit és palacsintát sütöttünk, és jókat beszélgettünk hajnalig.

Kedden, az utolsó este volt a záróbuli a tóparti házban. Itt már nem aludtunk, hanem konkrétan innen mentünk a reptérre. Legalábbis mi, az első csapat igen, minket vittek ki a leghamarabb, ugyanis nekünk indultak a leghamarabb a gépeink. A repülőtéren még eltöltöttünk pár vidám órát közösen, majd elbúcsúztunk egymástól.

Ezek voltak tehát a finnországi lionsös élményeim, sosem fogom elfelejteni ezt a három hetet. Rengeteg új barátot szereztem, a legkedvesebb közülük Jeries, akivel már meg is beszéltem, hogy jövő nyáron Melissával együtt eljönnek Nyíregyházára és megmutatom nekik az országunkat.

Szerintem a Lions Club egy nagyon jó szervezet, ami remek lehetőséget biztosít nekünk, fiataloknak ahhoz, hogy több hetet külföldön töltsünk és megismerjük más országok kultúráit illetve új barátokat szerezzünk.

Képgaléria