Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2018. Gréta

indulás: 2018. június 30.
vége: 2018. július 22.
ország: Olaszország
tábor neve: Vesuvio

Gombos Gréta vagyok. Idén nyáron lehetőségem volt három felejthetetlen hetet eltölteni a mesés Dél-Olaszországban. Ez volt az első kiutazásom a Lionsszal.  Elsősorban szeretném megköszönni a lehetőséget az első Miskolci Lions Clubnak és Kende Lászlónak. Ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget, amit tőle kaptam. A jelentkezést rögtön a „kapunyitás” után beadtuk. Minden egyszerűen, zökkenőmentesen ment. Három országot kellett megjelölni, nálam Olaszország állt az első helyen. Majd nem sokkal később kaptuk is a hírt, hogy nyáron utazhatok Olaszországba. Bármilyen kérdésem volt, Kende Lászlóhoz fordulhattam bizalommal, és mindenben, amiben csak tudott segített.

 Majd tavasszal következett a repülőjegy vásárlás, ami egy kicsit nehézkesebb volt, mert a hazautazásom napján nem indult Nápolyból közvetlen járat Magyarországra, a németországi átszállásra pedig nagyon szűkös lett volna az idő.(mivel Nápolyból késett a gép, így le is késtem volna a csatlakozást) Így Nápoly-Bécs közvetlen járattal jöttem. A kiutazásom napján Budapest-Nápoly közvetlen járattal utaztam.(Ryanair).

Az utazás előtt körülbelül 1,5 hónappal hírt kaptam a fogadócsaládomról is. Kaptam tőlük egy nagyon kedves bemutatkozó e-mailt. Már ekkor kiderült, hogy nagyon kedvesek. Ezután minden héten beszéltünk a fogadótestvéremmel, akit sajnos nem ismerhettem meg személyesen, mert pont ebben az időben ÚJ-Zélandon volt szintén a Lionsszal. Az utazás előtt felvettem a kapcsolatot a fogadó mamámmal is. Majd elérkezett a pakolás és nem sokkal később az indulás ideje is. Mivel nem kaptuk meg előre a tábor programját, ezért nem tudtam mennyi ruhát érdemes vinni. Ajánlom, hogy csak annyi felsőt vigyél magaddal, ahány napot a családnál fogsz eltölteni (+1-2), mert a tábor ideje alatt az esetek 90%-ában a táborpólót kellett viselni. Elérkezett június 30. , az utazás napja. Mivel van 2 kishúgom, így könnyek között búcsúztunk a reptéren. Az utazástól kicsit féltem, mivel ez volt az első repülőutam a családom nélkül. Az olasz reptéren már várt a fogadócsaládom. Nagyon kedvesek voltak, a reptérről hazamentünk, majd egy Pizzeriában vacsoráztunk. Szombaton este érkeztem és már hétfőn igazi családtagnak éreztem magamat,a beilleszkedés a családba nagyon egyszerű volt. Kisebbik fogadótestvérem Elena is barátságos volt. Rengeteg gyönyörű helyre elvittek, nagyon sokat főztünk együtt. Háromszor voltunk tengerparton, 2 napot Nápolyban töltöttünk. , tartottunk csajos-vásárlós délutánt is. Csodálatos 9 napot töltöttem el velük. Úgy gondolom, hogy jobbat nem is kívánhattam volna. Majd elérkezett július 9.-e, a tábor kezdetének napja. A családtól való búcsúzás nagyon nehéz volt, hiszen nagyon megszerettük egymást, még a könnyek is potyogtak, sőt a fogadó apukámé is.J A kapcsolatot azóta is tartjuk.

 A welcome party a táborvezető csodálatos villájában volt. Szerveztek zászlós felvonulást, nyitótáncot, vacsorát is. Ezek után már az éjszakát a hotelben töltöttük. 2-3 fős szobákban helyeztek el minket, az én szobatársam a finn lány volt. A tábor ideje alatt is rengeteg gyönyörű helyre juthattam el. Voltunk túrázni a Vezúvon, régészeti múzeumban, templomokban is. Volt olyan is, hogy 3 napra való ruhát, tisztálkodási eszközöket a táboros táskába kellett pakolnunk és elindultunk a meseszép Calabriába, mely 6 órás buszút Nápolytól délre. Itt fürödtünk a kristálykék tengerben isJ. Este a helyi Leok-kal vacsoráztunk a tengerparton. Ellátogattunk Pompejibe is. Pompeji gyönyörű, csak az volt a baj, hogy ott minden beton, nincs árnyékot adó fa, a hőmérséklet pedig 35-38 fok között volt. Egy nap pedig ellátogattunk az álmok szigetére, Capri-ra is. Szintén lenyűgöző látvány. Komppal érkeztünk a szigetre. Ezen a napon a megszokottnál 3 órával hamarabb indult a nap, a felkelés kicsit nehezen ment, mivel előző este Salerno-ban szerveztek nekünk egy Lions-os estet: volt vacsora, pezsgő, tánc élő zenével. Majd elérkeztek az utolsó napok. Meglátgattuk a Casertai királyi palotát, amit már a fogadó családommal is megtekintettem. Az angolkert látványa egyszerűen lenyűgöző, melyet egy 3 kilométer hosszú parkon keresztül lehet megközelíteni. Utolsó előtti este Salerno-ban volt egy „ zászlóest”,ahol minden nemzet gyermekeke a saját himnuszára vonult fel zászlóval. Az utolsó két napot már csak vásárlással töltöttünk.

Utolsó nap volt az egyik török lány 18. születésnapja, így este meglepetés bulit szerveztek neki, amiről még mi sem tudtunk, hiszen egybe esett a búcsú party-val a táborvezető villájában. Éjfél tájékán mentünk vissza a hotelbe. Ekkor már senki nem aludt, megpróbáltuk a hátralévő pár órát még együtt tölteni. Aláírattuk egymással a pólóinkat is… A reptérre két csoportban vittek ki minket. Az első csoport hajnali fél 5 kor indult. Ekkor mindenki együtt sírt, hiszen valószínűleg soha többet nem látjuk egymást. Én a második csoportban voltam, mivel a gépem csak 15 órakor indult. Még a reptéren is minden időt együtt töltöttünk és könnyek között búcsúztunk el egymástól végleg. Mivel Bécsbe repültem, így az osztrák fiúval még együtt tölthettem 1,5 órát.  A családom várt a reptéren és boldogan borultunk egymás nyakában.

Összességében jól éreztem magamat és bátran kijelentem, hogy életem eddigi legnagyobb kalandja volt.

Ha bármi kérdésed van a táborral kapcsolatban, akkor írj bátran! :)


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.