2018. Mátyás

Rutinos táborozóként a jelentkezésemet bárminemű probléma nélkül Kende László és Jeles Emőke segítségével intéztem. A tábor mindössze második alkalommal került megrendezésre, ez érződött is a szervezőkkel való kommunikáció során, gyakran sokat kellett várnom a válaszlevelekre. Összességében rendkívül segítőkészek voltak, viszont érdemes nem az utolsó hetekre hagyni a fontos részletek egyeztetését. A tábor kifejezetten a természet és a túrázás szerelmeseinek lett megalkotva, Norvégia legnagyobb nemzeti parkja, Hardangervidda kellős közepén kerül megrendezésre. A logisztikai problémák miatt éppen ezért nem tartozik családi fogadás a programhoz. A tábor előtt több dokumentumot is kaptunk emailben, ezekben némi információt találtunk a programról és egy részletes listát a szükséges eszközökről. Ez azért fontos, mert -15 és 25 fok között ingadozik az időjárás és a biztonságos túrázás rendkívüli eszközigényt támaszt. Szerencsére nekem a családban minden túraruha megtalálható volt, azonban akinek ez nem adott, kénytelen beszerezni vagy kölcsönkérni magashegyi túraruházatot és egy hatalmas hátizsákot, amibe mindez és a napi porció belefér túrázás közben. A sátrakat és egyéb felszereléseket a helyszínen rendelkezésre bocsátják.

Az Oslo melletti Gardermoen reptérre kell repülni, ahová Budapestről több légitársaság is indít rendszeres, közvetlen járatokat. Én Norwegiannel repültem a fapados légitársaságoktól megszokott módon. Sajnos a foglalás során a légitársaságnak problémája akadt a hitelkártyámmal, ezt több napon át tartó telefonos egyeztetés után sikerült megoldani.

A reptérről körülbelül 5 óra alatt értünk a tábor helyszínére 9 fős kisbuszokkal. A tábor folyamán ezekkel utaztunk, szerencsére egy – másfél óránál többet sosem töltöttünk az autóban és ezek során is kárpótolt a leírhatatlanul gyönyörű táj. Az elszállásolás két faházban történik néhány fős szobákban, a vezetékes vízhez és elektromos áramhoz való hozzáférés korlátozott, az alkoholfogyasztás szigorúan tilos. Az ország domborzati adottságából fakadóan a mobilinternetes lefedettség rendkívül szórványos, de nekem személy szerint az első héten eszembe sem jutott használni.

Az első három nap oroszlánrészét azzal töltöttem, hogy bejártam a környező dombokat vagy a faház előtti padon ülve legeltettem szemem a természet csodáin. Ezekre temérdek idő van a szervezett programokon kívül, ugyanis csupán 1:30 és 3:30 között van sötét, ezt leszámítva teljesen világos van. Azt hittem, nehéz lesz elaludni, azonban erről szó sem volt, a friss levegő, aktív program és egészséges étkezés hatására nagyon könnyen el tudtam aludni némi természetes alvássegítő étrendkiegészítő segítségével, melyeket minden hozzám hasonló rossz alvónak ajánlok, ha a messzi északon jár. A tábor közvetlen közelében található egy kis tó, ahová bármikor le lehet menni fürdeni és evezni. Szerencsénkre többtízéves melegrekord dőlt meg idén nyáron, így ezt többször is igénybe vettük. Az étkezések javarésze szó szerint katonás volt, ugyanis mindenki megkapta a katonai étkészletét és kulacsát a tábor elején, melyet magának kellett karban tartania, és a táborban illetve túrázás során az ételeket is magának kellett elkészítenie. Az egy vagy több napos túrák során úgynevezett MRE-ket, előre csomagolt katonai ételporciókat fogyasztottunk, amelynek nagyon örülök, ugyanis régen ki szerettem volna próbálni ezeket. Szerencsére a norvég katonaság messze földön híres arról, hogy jól tartja katonáit, így nem szenvedtünk hiányt gyorsan elkészíthető melegételben, energiaszeletekben, aszalt gyümölcsökben és hideg-meleg italokban. Túrázás során a patakokból vételeztünk vizet, amelyek rendkívül tiszták voltak.

A program részletes ismertetésétől tartózkodnék, nem csak azért, mert híresen lyukas a fejem, hanem jelentéktelennek is tartom, mivel minden bizonnyal változni fog az idők folyamán. A tábor idén második alkalommal került megrendezésre, és holott volt némi szervezetlenség, a rengeteg jó élmény mellett azok teljesen elsorvadtak. A tábor során kétszer is sort kerítettek részletes beszámolókra és eszmecserére a programot illetően annak érdekében, hogy a jövőben tovább tudják azt fejleszteni. Szerencsére csak két múzeumot tekintettünk meg, melyek a környék iparosodását és a természeti értékeket mutatták be. Ezektől eltekintve könnyebb és nehezebb túrákon vettünk részt. Két, egyenként két napos túra volt a programban, amelyek közül a másodikon a híres Trolltunga sziklát tekintettük meg, amely oda-vissza közel 30 km-es távot és kb. 1500m-es szintemelkedést jelent. Számomra ez nem okozott problémát még úgy sem, hogy a csapatunk felszerelésének nagyrészével bőven 30 kg fölé hízott a hátizsákom. Szeretném azonban felhívni a testmozgástól távol álló emberek figyelmét arra, hogy ez igencsak embert próbáló feladat. A mi táborunkban többen is kihagyták ezt a túrát, ugyanis már az előzőek alkalmával bebizonyosodott, hogy fizikai állapotuk miatt kénytelenek lennének teljesíteni.

A tábor során több helyi Lions szervezettel és taggal találkoztunk, nekem személyesen a legnagyobb élmény az volt, amikor a néhánytíz ember által lakott Usa városába látogattunk, ahol egy száz éves épületben látott minket vendégül az öt főből álló helyi Lions klub, majd megtekintettük a bányarendszert és egy interaktív túra keretében megismertették velünk az erdőben található ehető növényeket és a nap végén lehetőség nyílt fürdeni a fjordban.

Összességében hatalmas élménnyel gazdagodtam a tábor során, magasan felülmúlta az elvárásaimat. Letaglózott az emberek kedvessége, az, hogy milyen tudatosan élik életüket és milyen komoly figyelmet szentelnek a természet védelmére, amellyel teljes harmóniában élnek. Bátran ajánlom a Hardangervidda tábort mindazoknak, akik szeretnék félretenni a rohanó mindennapokat és a digitális világ szüleményeit és kicsit közelebb kerülni önmagukhoz és a természethez egyaránt. Aki viszont inkább bulizni vagy lustálkodni szeretne, az tegyen egy szívességet önmagának és másoknak, és válasszon másik célpontot.

A táborban készített képeim itt megtalálhatók. A következő oldalakon ezekből láthattok néhányat.

Képgaléria