2018. Melinda

Földesi Melinda vagyok és idén nyáron életembe először utaztam egyedül külföldre, mégpedig Törökországba cserediákként, ahol 3 hetet töltöttem. Keresztanyukám és keresztapukám Lions tagok, ezáltal unokatestvéreim többször is utaztak ki külföldre cserediákként fiatalon. Eleinte féltem kimenni külföldre egyedül, biztos nyelvtudás, nyelvvizsga nélkül, de végül rávettek, mondván, egy életre szóló élmény lesz. Ebben igazuk is volt!! J

Pár hónappal utazásom előtt megvettem repülőjegyemet, gördülékenyül a Turkish Airlines repülőtársaságon keresztül, online. Eleinte nehézkes volt a kapcsolatfelvétel a fogadó családommal, de végül Kende László és Erel segítségével megkaptam 1 héttel utazásom előtt az e-mail címüket és fel tudtam velük venni a kapcsolatot.

Utazásom napján izgatottan, már 3 órával indulásom előtt vártam, hogy felszállhassak a repülőgépre és a fogadó családommal lehessek. Izgulva török szavakat nézegettem és tanulgattam. Kicsit késve oda is értem, de annál nagyobb örömmel várt a fogadó „apukám”, „anyukám” és a fogadó „kishúgom”, akikkel elmentünk a fogadó „nővéremért”, aki körülbelül annyi idős, mint én. Már az első nap megmutattak nekem néhány nevezetességet illetve ételt, italt, mint például a török kávét, teát, édességeket és természetesen a Bosphorus hidat. Körülbelül 1 hetet töltöttem a családommal. Eleinte félénken álltam az idegen környezethez, de aztán némileg feloldódtam. Fogadó „anyukám” angol tanár, így a kommunikáció könnyen ment. Csodálatos környezetben, nagyon szép helyen laknak Istanbul mellett. Corlu-ban voltam, ez más néven a „kicsi Istanbul”. Annyira megszerettem őket, hogy amikor táborba vittek és el kellett köszönnünk egymástól én el kezdtem sírni. Azóta is beszélgetünk egymással, és várom, hogy ők is jöjjenek hozzám Magyarországra a közeljövőben.

A török étel számomra idegen volt, a török tea és édességek ízlettek a legjobban, illetve természetesen amit a fogadó „anyukám” főzött nekem. A táborba eleinte menzaszerű ételeket kaptunk, ami ehető volt, ha éhesek voltunk, márpedig azok voltunk. Kezdetben egy kollégiumban szálltunk meg, majd 6 napot egy csodálatos hotelben töltöttünk, aminek a tetején egy medence is volt ráadásul.

A táborban életre szóló barátságokat kötöttem, 14 másik országból jött fiatallal. Nagyon jó embereket ismertem meg és csodálatos dolog mások kultúráját, életvitelét megismerni számomra. Nem sok látnivalót néztünk meg együtt, de annál jobb programokat szerveztek nekünk, mint például hajókázás, fehér ruhás buli, török házi sör kóstolás és még sorolhatnám.

Összességében számomra ez a 3 hét egy életre szóló élmény volt és legszívesebben már most visszamennék Törökországba. Eddig amit a törökökről hallottam másoktól rossz dolgokat, most mindegyikről az ellenkezőjét állítom. A török családom és az összes többi ember, akivel találkoztam vendégszerető, nyitott, kedves, udvarias emberek, akik szeretik a magyarokat. Az ottani Lions Club elnöke azt mondta, ha bárki megy tőlünk vissza Törökországba, az ő otthonában mindig lesz egy szoba számunkra! J Ha megtehetitek Törökországba mennyetek, higgyétek el, nem fogtok csalódni! Ha bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot!

Nagyon köszönöm még egyszer Kende Lászlónak és a Lions Club-nak a lehetőséget!!! J Remélem még lesz lehetőségem más országokba is cserediákként elmenni.

Képgaléria