Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2018. András Péter

indulás: 2018. július 08.
vége: 2018. július 29.
ország: Törökország
tábor neve: Bursa

Első kiutazásom alkalmával Törökországot választottam. Így utólag szégyellem bevallani, de tele voltam előítéletekkel, viszont teljes mértékben pozitívan csalódtam a kint létem alatt.. Szerintem bármelyik kiutazó örült volna az én” host familym-nek”. Tőlük rendesebb, kedvesebb fogadócsaládot nem kívánhattam volna magamnak. Én, mint sok más táborozó is Bursában laktunk, egy kulturális örökségekkel díszített gazdag múltú városban. A környéken lévő nevezetességeket mid megtekintettük. Minden nap más volt a program, sosem unatkoztam. Néhány helyszínt a táborral is meglátogattunk, de nem bántam, mivel más-más szemszögből láttam, szerezhettem személyes tapasztalatokat, betekinthettem egy török család valódi mindenapjaiba, valamint a képzett tábori staff csapattól történelmi, illetve rendhagyó turista tájékoztatást.

A tábor megkezdése előtt – a fogadó család jóvoltából - volt szerencsém találkozni néhány másik táborozóval.

Azt tapasztaltam, hogy a kinti Lions klubok erős köteléket képeznek. Bár az én táborom ingyenes volt, ahhoz képest szponzorokból, valamint minket támogató Lions klubokból nem volt kint hiány.
(Csak megjegyzem, hogy a programjaink színvonalai megegyeztek a fizetős táborokéval !)

Összesen 3 városban tartózkodtam huzamosabb ideig Istanbulban, Bursában valamint Canakkaleban (az én személyes kedvencem ez utóbbi volt), így adódott lehetőségem Törökország sok arcát megismerni.

Ezek a tapasztalatok változtatták meg gyökeresem a gondolkodásmódomat valamint Törökországról illetve a török emberekről alkotott véleményemet. A táborban minden helyszínen kifogástalan szobáink voltak, valamint az étkezésekkel, utazásokkal, programokkal is maximálisan elégedettek voltunk. Ahogy már említettem, történelmi-kulturális helyszíneket is meglátogattunk, mint például a Trójai falovat vagy a Török háborúk emlékhelyeit, viszont a szórakozásból sem volt hiány, mivel a vendéglátóink gondoskodtak például a legjobb török strandok meglátogatásáról.

 Ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy legyőzzük az előítéleteinket a résztvevőkről, valamint a többi táborozó hazájáról.

Ahogy itthon a gyűlésen is elhangzott „te képviseled az országot” én ehhez tartottam magamat mindvégig. A többiek is rendkívül jól szocializálódott, intelligens, kommunikatív jó fejek voltak.

A táborban születtek óceánokat, tengereket, sok száz kiló métereket átívelő nemzetközi-barátságok valamint szerelmek is egyaránt. Valószínűleg sosem fogjuk elfelejteni egymást, és hogy barátaimat idézzem (fordítottan) „mindig lesz egy második otthonod nálunk” hangzott el ez egyaránt a fogadócsaládom, illetve a tábori barátaim szájából.  Őszintén remélem, hogy nem utoljára találkoztam velük!

Sohasem fogom elfelejteni ezt az utat, nyelvtudásom minősége pedig – észrevehetően - jelentősen javult (a környezetemben élők, valamint tanáraim szerint is) és felbecsülhetetlen élményekkel, kapcsolatokkal tértem haza.

Rendkívül nagy hálával tartozom a magyarországi valamint a törökországi Lions kluboknak, mert életre szóló tapasztalatokat, tudást szereztem.

Ha jobban izgatnak a képi illetve videós emlékeim akkor kattints a következő linkekre, összevágtam utazásom legfontosabb momentumait.

1/ a táborról) https://youtu.be/pE-uj5t4t4Q

2/ a családnál töltött időről) https://youtu.be/5d0aqrfx9ys

 

Első kiutazásom alkalmával Törökországot választottam. Így utólag szégyellem bevallani, de tele voltam előítéletekkel, viszont teljes mértékben pozitívan csalódtam a kint létem alatt.. Szerintem bármelyik kiutazó örült volna az én” host familym-nek”. Tőlük rendesebb, kedvesebb fogadócsaládot nem kívánhattam volna magamnak. Én, mint sok más táborozó is Bursában laktunk, egy kulturális örökségekkel díszített gazdag múltú városban. A környéken lévő nevezetességeket mid megtekintettük. Minden nap más volt a program, sosem unatkoztam. Néhány helyszínt a táborral is meglátogattunk, de nem bántam, mivel más-más szemszögből láttam, szerezhettem személyes tapasztalatokat, betekinthettem egy török család valódi mindenapjaiba, valamint a képzett tábori staff csapattól történelmi, illetve rendhagyó turista tájékoztatást.

 

A tábor megkezdése előtt – a fogadó család jóvoltából - volt szerencsém találkozni néhány másik táborozóval.

 

Azt tapasztaltam, hogy a kinti Lions klubok erős köteléket képeznek. Bár az én táborom ingyenes volt, ahhoz képest szponzorokból, valamint minket támogató Lions klubokból nem volt kint hiány.

(Csak megjegyzem, hogy a programjaink színvonalai megegyeztek a fizetős táborokéval J!)

 

Összesen 3 városban tartózkodtam huzamosabb ideig Istanbulban, Bursában valamint Canakkaleban (az én személyes kedvencem ez utóbbi volt), így adódott lehetőségem Törökország sok arcát megismerni.

 

Ezek a tapasztalatok változtatták meg gyökeresem a gondolkodásmódomat valamint Törökországról illetve a török emberekről alkotott véleményemet. A táborban minden helyszínen kifogástalan szobáink voltak, valamint az étkezésekkel, utazásokkal, programokkal is maximálisan elégedettek voltunk. Ahogy már említettem, történelmi-kulturális helyszíneket is meglátogattunk, mint például a Trójai falovat vagy a Török háborúk emlékhelyeit, viszont a szórakozásból sem volt hiány, mivel a vendéglátóink gondoskodtak például a legjobb török strandok meglátogatásáról.

 

 Ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy legyőzzük az előítéleteinket a résztvevőkről, valamint a többi táborozó hazájáról.

 

Ahogy itthon a gyűlésen is elhangzott „te képviseled az országot” én ehhez tartottam magamat mindvégig. A többiek is rendkívül jól szocializálódott, intelligens, kommunikatív jó fejek voltak.

 

 

A táborban születtek óceánokat, tengereket, sok száz kiló métereket átívelő nemzetközi-barátságok valamint szerelmek is egyaránt. Valószínűleg sosem fogjuk elfelejteni egymást, és hogy barátaimat idézzem (fordítottan) „mindig lesz egy második otthonod nálunk” hangzott el ez egyaránt a fogadócsaládom, illetve a tábori barátaim szájából.  Őszintén remélem, hogy nem utoljára találkoztam velük!

 

Sohasem fogom elfelejteni ezt az utat, nyelvtudásom minősége pedig – észrevehetően - jelentősen javult (a környezetemben élők, valamint tanáraim szerint is) és felbecsülhetetlen élményekkel, kapcsolatokkal tértem haza.

 

Rendkívül nagy hálával tartozom a magyarországi valamint a törökországi Lions kluboknak, mert életre szóló tapasztalatokat, tudást szereztem.