2018. Zsuzsanna

 Ez az első kiutazásom, a klubbal a suliban kerültem kapcsolatba, egy főzőverseny rendezvényen. Ott voltak felnőtt Lions tagok, akik képviselték az eseményt, és ők meséltek a klubról. A kiutazásról csak később szereztem tudomást, de azonnal kaptam is az alkalmon, hogy részt vegyek benne, mivel nagyon szeretek utazni, és csupa jót hallottam a cseretáborról.

A jelentkezéssel egyáltalán nem volt problémám, néhány apróbb résznél kértem segítséget egy másik Leo tagtól, aki már sokszor utazott ki és tapasztaltabb volt a dokumentumok kitöltésében. Kende Lászlónak is nagyon köszönöm az utazással kapcsolatos segítséget, hogy a barátnőmmel (akivel együtt is utaztunk) egy táborba kerülhettünk. Így már az elejétől kezdve biztosabban álltam hozzá a táborhoz.

A fogadócsaláddal való kapcsolatfelvétel őszintén szólva nehezen ment. Egy héttel a kiutazás előtt sem jött még levél tőlük, így nagyon megijedtem és írtam a táborigazgatónak, aki elküldte az elérhetőségeiket, ezért úgy gondoltam, hogy akkor írok én nekik egy kedves levelet. Nagyon hamar jött is a válasz, így már semmi probléma nem merült fel tovább, gyorsan felvettük egymással a kapcsolatot. A táborvezető egy nagyon kedves és megértő ember, könnyen ment vele a levelezés.

Nagyon izgatott voltam az utazás miatt, ez volt az első repülésem, és féltem tőle, viszont hihetetlen élmény volt, ezért hamar megszerettem. Csodálatos kilátás nyílt elém a repülőből, zökkenőmentesen telt az út, így teljesen elfeledkeztem arról, hogy én ide félve indultam. A jegy megvétele jól ment, vízumra nem volt szükség, útlevelet kellett csak csináltatnom, mert a régi már lejárt.

2 óra utazás után érkeztünk meg Isztambulba, az Atatürk repülőtérre. Nagyon zsúfolt és hatalmas volt a hely, alig találtuk meg a kijáratot, de amikor megláttuk a sok embert névtáblákkal, nagyon megörültünk, hogy végre megvannak a fogadó családjaink.

Engem a család 16 éves fia, Mert, és az apukája, Nebil, fogadott. Nagyon kedvesek voltak. Ott volt még kettő táborszervező is, üdvözöltük egymást, aztán a családom vitt is tovább a Kinali Ada nevű szigetre (Isztambulhoz tartozik), ahol nyaranta szállnak meg. Az anyuka, Gül, szeretettel várt finom sütivel, és a híres török teával.

Nagyon hamar beilleszkedtem, az angol ment kicsit nehezen, de azért megértettük egymást, családias volt a légkör. Mindennapra volt valami jó program. Elvittek az ottani strandra, a fiú bemutatott a barátainak is, sokat találkoztunk velük, körbevezettek a szigeten. Többször mentünk a családhoz vacsorázni vagy ebédelni, nagyon aranyosak voltak velem, örömmel fogadott mindenki.

6 napot töltöttem el náluk, aztán 5 napra átkerültem egy másik családhoz, akik Isztambulban élnek. Gyönyörű helyen laknak, egy nagyon magas társasházban a 7. emeleten, ahonnan elképesztően szép kilátás nyílik a városra. Volt külön szobám, így nagyon kényelmesen el tudtam helyezkedni. Ők vittek el engem minden híres helyre, a mecsetekhez, a Bosporus hídhoz is. Nekik van egy 16 éves lányuk, Destina, vele nagyon jó kapcsolatot építettem fel, sokat beszélgettünk és nevettünk. Volt egy másik Leo tag is náluk, Szlovéniából egy lány, akivel később egy táborba kerültem.

Összességében imádtam mindkét családom, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy megismertem őket, nagyszerű emberek. Szívesen találkoznék még velük bárhol a világban.

Az utóbb említett hostfamilym vitt el a táborba. A búcsúzás nehéz volt, mindenki megkönnyezett. Eleinte egy kollégiumban szálltunk meg, és pár nap múlva meglepetésként átköltöztünk egy meseszép hotelba. A tábor első napján ismerkedős játékok voltak. Össze volt vonva két tábor, így sokan voltunk. Nagyszerű volt a csapat, hamar kialakultak barátságok. A táboroztatók hihetetlenül közvetlenek és segítőkészek voltak. Minden programban és buliban részt vettek. Amiket szerveztek nekünk, nagyon jól megtervezték, sok érdekes helyre elvittek minket, pl. hajókáztunk a Bosporuson, voltunk egy másik táborral White partyn, megnéztünk egy farmergyárat is. Utolsó előtti este Talent showal készültünk a fogadó családjainknak, ahol minden tábortag fellépett valamivel, és ott adtuk elő a táborban tanult táncunkat is.

Rengeteg képet készítettem, életre szóló élményekkel és ismeretségekkel tértem vissza.

Nagyon boldog vagyok, hogy kiutazhattam, köszönöm szépen a Kecskeméti Szent László Lions Clubnak hogy lehetőséget adott. Szívesen mennék máskor is, akár vissza Törökországba, vagy bármelyik másik országba.

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a programot!

Képgaléria