2018. Réka

Négy csodálatos hetet töltöttem az Amerikai Egyesül Államok Wisconsin Lászlónak, aki segített utazásom leszervezésében továbbá az Első Nyíregyházi Lions Clubnak, hogy lehetővé tették utazásom.

A 4 hét alatt lehetőségem volt megtapasztalni az amerikai életstílust. A fogadó családom csodás munkát végzett. 3 hetet töltöttem náluk Madisonban, Wisconsin fővárosában és egy hetet a táborban ami Madisontól 2 órára volt északra.

Repülőjegyemet viszonylag későn, májusban vettük, így a következő kiutazónak azt tanácsolom, hogy hamarabb vegye meg, ugyanis a gépeken az utolsó pillanatokban nem biztos, hogy van még hely. A kiutazással végül semmi gond nem volt.

Kétszer szálltam át: egyszer Londonban és egyszer Chicagóban ( ezek sajnos nem a legkisebb repterek a világon, szóval jó ha az ember sportcipőben utazik és fel van készülve az utolsó pillanatban bekövetkező sprintekre.) Én egyenesen Madisonba repültem, de így utólag már úgy gondolom jobb lett volna Chicagoig venni a repjegyet és onnan busszal továbbmenni ugyanis a busz mindössze 30$ a repülőjegy meg ennél sokkal drágább plusz útközben kicsit szét is lehet nézni, bár sok mindent nem lát ott az ember kukoricamezőn és tanyán kívül J

Miután megérkeztem Madisonba kezdetét vette az egy hónapom. A családnál velem együtt egy olasz lány volt, aki abból a városból érkezett, amit első lionsos kiutazásom alatt meglátogattunk a táborommal, szóval ez egy jó barátságnak nézett ki már a legelején is. A Család, akinél laktam nagyon kedvesek voltak és úgy kezeltek, mintha a lányuk lennék. Nélkülük biztos nem lett volna ilyen jó ez az egy hónap.

A két hét alatt voltunk aquaparkba és vidámparkban, részese lehettem egy igazi amerikai pikniknek. Voltunk bicikli- és evezőtúrán, hegyetmásztunk na meg persze elmehettem a Dane megyei vursliba.

Már a tábor előtt megismertem pár táborozót, akikkel együtt mentem programokra, így mire az elérkezett, már úgy mentem oda, hogy volt pár baráti ismerős arc. Szerintem nagyon jó a többi leendő táborozóval megismerkedni már hamarabb, mert így legalább több időt együtt tölthettünk, mint az az egy hét, ugyanis az amerikai lionsos táborok hátránya az, hogy 1 hetesek. Viszony eléggé tartalmasak.

MMint megtudtam, ez a világ legnagyobb Lions Clubos tábora. Idén 47 cserediák érkezett 24 országból a Világ minden pontjáról Mongóliátó kezdve Szlovákián át egyenesen Magyarországig persze J Mi ketten voltunk magyarok Krisztiánnal, akivel már kiutazás előtt elkezdtünk tervezgetni, hogyan is fogjuk csinálni az ország beszámolónkat és képviselni kedves kis hazánkat. A személyzet is szintén elég szép számú volt, ugyanis a 15 felügyelő mellett, akik 20-30 év közöttiek még a konyhai személyzet is ott volt, akik mind az ottani Club önkéntesei voltak és vállalták, hogy gondoskodnak rólunk és persze ezen felül még voltak emberek, akik olyan feladatot láttak el, mint infomatikai részleg, úszómester és persze a táborvezető, akinél nem találkoztam jobb emberrel a világon Ben August.

Ugyan volt pár szabály itt is például a 4D, aminek semmi köze a mozihoz ez szimplán 4 dolgot foglal magába amit tilos volt: vezetni, alkoholt fogyasztani, drogozni vagy randizni ( no driving, drinking, drugs, dating) Ezt mi megértettük és tiszteletben is tartottuk, mivel senki se akart idő előtt hazarepülni.

A Camp Vista nagy hangsúlyt fektetett egymás kultúrájának megismerésér, így minden nap több ország beszámolót hallhattunk, beszélgethettünk az országainkról a bizonyos World Chaten továbbá megtanulhattuk más ország táncait, dalait vagy megkóstolhattuk a nemzeti ételeket.

Arra is ügyeltek, hogy ne csak ugyanazokkal az emberekkel barátkozzunk hanem ismerjünk meg minél több embert, ezért már a a megérkezésnél csapatokba osztottak be minket és az étkezéseknél is figyeltek arra, hogy minél színesebben ültethessenek le minket, ezért mindig volt valami a tarsolyukban. Ennek köszönhetően 47 ember közül biztos, hogy mindenkivel beszélgettem, bár 1 hét tényleg nem elég arra, hogy mindenkit nagyon jól megismerjünk.

A tábor egy tónál volt egy erdőben, és jól felszerelt 16 személyes faházakban szállásoltak el minket, de a miénkben csak 7-en voltunk szóval elég jól elfértünk. Időnk nagy részét a központi épület pincéjében töltöttük, ahol volt a színpad és az ország prezentációk színhelye, továbbá olyan egyéb eseményeknek adott helyet, mint a Talent Show vagy a napi kedveskedő üzenetek felolvasása, amit egymásnak írhattunk. Ezen kívül ha tehettük és volt szabadidőnk a tónál röpiztünk, kajakoztunk vagy úsztunk vagy mehettünk a kézműves kuckóba, ami egy művész számára ( mint jómagam) egy igazi kincses bánya volt.

Egyik nap elmentünk közösen Madisonba, ahol látogatást tettünk a Szem Bankba majd egy belvárosi séta/vásárlás után a helyi Lions Clubbal töltöttük el a délután és kora este hátralevő részét. Eveztünk, röpiztünk, kipróbálhattuk a helyi sportokat, mint baseball, vagy amerikai foci és persze ehettünk. Imádom az amerikai konyhát, hotdog, hamburger, palacsinta… A többség plusz kilókkal távozott, de a fogadó családom egészségtudatának köszönhetően én 1 kiló mínusszal tértem haza, mivel bébirépát többet láttam, mint chipset, de ezt sokkal inkább előnynek tekintem, mint hátránynak.

Ezeken kívül még, részt vettünk egy őslakos amerikai által tartott előadáson, rendőrkutya bemutatón és volt disco estünk, ami azt jelentette, hogy nem volt takarodó, ugyanis a tábor egyik negatívuma a 11 órai lámpaoltás volt ( sajnos tényleg 11 után halkan beszélgethettél a kabinodban, sötétben.)

A tábor után még egy hetet töltöttem el a családnál, de barátom volt, Nem csak Madisonban, hanem Milwaukeeban is, így például egy estét ott is aludtunk Valentinával és találkoztunk a többiekkel, vagy éppen Chicagóba mentünk Bennel és a lányokkal, akiket fogadott.

Véleményem szerint tábor után jobb több időt eltölteni, mivel akkor már több embert ismersz és sokan úgy csinálják más országokból, így biztosan lesz társaság. Az összes negatívummal és pozitívummal együtt életem egyik legjobb, ha nem legjobb Lionsos csereutazása volt ez (bár mindig ezt mondom, de tényleg mindig lehet überelni a dolgokat) és nem lehetek elég hálás az összes embernek, aki segített ezt az utat megvalósítani.

Ui.: ne vigyél sok ruhát, ugyanis biztosan sokat fogsz vásárolni. Én egy nagy és egy kisbőrönddel mentem úgy, hogy a kisbőrönd üres volt. Nem bántam meg. Hazafelé már tele volt, minden.