Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2018. Dávid

indulás: 2018. június 23.
vége: 2018. július 29.
ország: USA
tábor neve: Texas

Édesanyám jelentkeztetett a táborba, a nagybátyám segítségével, még decemberben, már ismertük ezt a cseretábort, mivel a nővérem volt kint vele Amerikában, majd  Spanyolországban. Márciusban vettük meg a jegyet frankfurti átszállással, a vízumot viszonylag gyorsan megkaptam és a családom is időben jelentkezett. Sokat segítettek a kiutazással való kérdéseimben. Eleinte nem tudtam mit szokás vinni ilyenkor, de mindent, gyorsan válaszoltak minden e-mailre (általában 2-4 nap). Ajándékba csokit, hímzett terítőt, magyar mintákkal díszített tollat, hűtőmágnest vittem, de mindennek nagyon örülnek (Pilóta keksznek kimondottan örültek, meg a Boci csokinak). Előnyösebb kevés ruhát vinni, hogy beférj és hogy legyen hely a szuveníreknek.

Június 23-án érkeztem meg a Dallas-Fort Worth reptérre, egy hosszú repülő út után, a család már a reptéren várt a Lengyel fiúval (Marcin), akivel a tábor ideje alatt szinte végig együtt laktam mindenhol. Még a hazafelé vezetőúton megálltunk egy gyors étterembe ami csak 3-4 államban van, a texasi emberek imádják, Whataburger a neve. Az első hét szinte tökéletes volt, Június 26-án elmentünk a Bush Museum-ba, ahol megismertem a többi táborozót, öröm volt látni, hogy ennyi különböző nemzetiségű fiatal egy helyen van,  a világ minden pontjáról és ami összeköti őket az a tábor és a nyelv. A Múzeum után ebédeltünk, ahol mindenki elmondott magáról néhány érdekességet (neve, honnan jött, mit szeret csinálni…). Az utána lévő két napon szabad program volt, mi otthon megtanultuk, hogy is készül egy igazi taco, medencéztünk, templomba és koncertre vitt minket a család és megnéztük a várost. Június 29-én minden táborozóval együtt megnéztük a Dallas Cowboys stadionját az AT&T-t, hatalmas volt, éppen felújították, közepén két 14 emelet és két 6 emeletes ház átmérőjű kivetítő, megnéztük az öltözőt, a páholyt, a kamerák helyét, a sajtó szobát és a pályát közelről. Még ezen a napon megnéztük a Texas Rangers  baseball csapat egyik meccsét, remek szórakozás volt. június 30-án egyik host család szervezett egy medencés bulit, amelyre mindenki eljött, így még jobban megismerhettük egymást.

Július 1-én (a második héten) megkezdődött a tábor, egy Izraeli és egy Olasz fiúval voltam egy szobában, nagyon örültem nekik, hiszen mind a ketten nagyon jól beszéltek angolul, így este egy percet sem unatkoztunk. a szállás szép és tiszta volt, minden szobához fürdő, wc, légkondi és erkélyek egybenyitva. Étel bőségesen volt és választékos is (kóser, vegetáriánus, muzulmán, mindenki megtalálta azt amit ehet) . felső szinten voltak a fiúk, alul a lányok, a sok program miatt mindig láttuk egymást. Kártyáztunk, fociztunk, röpiztünk, kosaraztunk, börtönt látogattunk,június 4-én együtt ünnepeltünk egy hatalmas téren tele emberrel és tűzijátékkal, vitorláztunk, tubingoltunk, a Jet ski-t  is kipróbálhattuk, sajnos a víz miatt begyulladt a fülem, de minden orvosi ellátást megkaptam és mindenben segítettek (kiderült, hogy az angol fiúnak is begyulladt, így ketten viccelődtünk azon, hogy persze, hogy velünk történik meg, de nem szegte a kedvünket, sőt, emiatt vele szorosabb kapcsolatot alakítottam ki). A tábor végén volt a talent show, ahol volt aki bűvészkedett, volt akik énekeltek vagy éppen megmutatták, hogy is készül hagyományosan a tea. Én táncoltam, nagyon élveztük és mindenki jót röhögött. Még ezen a napon mindenki fotózkodhatott a másikkal, miközben a saját zászlónkat tartottuk. Majd vinni kell egy beszámolót az országodról és a városodról, amit ezen a héten kell bemutatnod.

Július 7-én mentünk vissza a dallasi családhoz, ahonnan következő utunk Austinba, San Antonioba vezetett. Július 9-én (harmadik hét) olyan 4 órás út után érkeztünk meg. A család akinél voltam imádta a baseballt ,a kosárlabdát és az amerikai focit, így sokat sportoltunk, hatalmas erdős területen laktak, volt kutyájuk, tyúkjaik, még őzeik is. Amerikában sokan tartanak fegyvert, náluk olyan 12-13 fegyver lehetett, amik közül néhányat ki is próbálhattunk. Együtt laktam a korábban említett Lengyel fiúval és egy Holland sráccal. A táborozókkal volunk a River walk-on, ami egy gyönyörű hely tele boltokkal, megnéztük az Alamot, kipróbáltunk egy éttermet, ahol annyit ettél amennyit akartál és a hét végén volt koncert, tánc, zene, kaja, minden! sajnos ez a hét rövidebb volt, már Július 12-én visszamentünk Dallasba, ám a host családomnak dolga volt, így ezen a hétvégén másik családnál voltunk a Marcinnal, nem túlzok amikor azt mondom, hogy a hétvége volt a kedvencem az egész idő alatt, a házaspár akinél voltunk két kutyával élt együtt. Nagyon sokat kérdeztek tőlünk, színessé tették a hétvégét, sok helyre mentünk,példaul éttermek és rodeo, a férjnek volt egy szobája, ahol sport relikviákat gyűjtött. Meséltem nekik Szombathelyről, a kézilabdáról (hiszen ott kint nem ismerik, a youtube-on mutattam nekik), a családomról. Nagyon megszerettem őket és sok dolgot kaptam tőlük, kár hogy kevés ideig voltunk náluk.

Július 16-án (negyedik hét) Lubbock-ba mentünk (kb. 7-8 órás út), ahol egy öreg férfinál szálltam meg, a Dán fiúval. A bácsi egy remek ember volt, hosszú életúttal és szép történetekkel. Még aznap mikor megérketzünk a táborozókat egy helyre vitték ismertetni a programot, hatalmas mennyiségű étel mellett. Megnéztük a táborozókkal a Slaton Air Museum-ot, Science Spectrum-ot, kipróbálhattuk a lovaglást, megnéztünk egy repülőtér múzeumot, voltunk a Palo Duro canyon-nál, ahol egy színházi előadást is megnézhettünk,láttuk a Texas Tech egyetem campus-át. Medencés party is volt az utolsó nap. Mozgalmas hét volt, korán indultunk minden nap és későn értünk haza.

Július 20-án mentünk vissza Dallasba a host családhoz, akiknél az utolsó hetet töltöttem. Ezen a héten még volt pár közös program, mint a Six Flags vidámpark, Billy Bob’s és a farewell dance, amire mindenki csinált tipikusan a hazájához illő ételt (én lángost csináltam,imádták). Az utolsó együtt töltött napon sokat sírtunk, hiszen haza kellett mennünk és tudtuk, nem látjuk egymást többet (vagyis nem mindenkivel, én meg Lengyelországban találkoztam Marcinnal, de az egyik másik történet). Az utolsó héten nekem azért is volt nehéz mert erős honvágy gyötört (4 olasz volt a táborban, ők viccelődtek, hogy bevesznek maguk közé, mert a magyar zászló elfordítva olyan mint az olasz, ez jól esett), 5 hétig egyedül magyarnak lenni egy országban kicsit furcsa, mikor hazajöttem nehezemre esett egy picit magyarul megszólalni, de gyorsan visszaálltam.

Július 29-én indultam haza. Sajnáltam, hogy ilyen gyorsan elment ez az 5 hét, nagyon sokat nevettem, sok barátot szereztem és nagyon jól fejlődött az angoltudásom.

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.