2019. Kincső

Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy a nyáron egy egész hónapot fogok Ausztráliában eltölteni jót nevettem volna rajta. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna hogy valaha ilyen messzire jutok, ezért nagy meglepődés ért, amikor a kecskeméti lions club egyik tagja, Magyar László felajánlotta a lehetőséget az utazásra. Bevallom meg voltam ilyedve, de a kíváncsiság jobban hajtott így bele is vágtam Kende László segítségével, aki nagyon sokat segített nekem abban hogy az ügyintézés egyszerűen menjen. Június 28.-án, egy nappal az érettségi után el is indultam a repülőtérre, majd csekély 26 órával később már Sydneyben is voltam.

Ott fogadott nagyszerű fogadó családom Anne és Bill. Több mint 2 hetet töltöttem Sydneyben, és a város hangulata, nyitottsága, szépsége nagyon közel került a szívemhez. Két olasz fiúval jártam be az óriási, 4 millió embert magába foglaló várost. Két és fél hét után azonban elérkezett a szomorú búcsú, repülnöm kellett Proserpine-ba, Ausztrália észak-keleti részére. Pár régebbi ismerőssel már találkoztam is a repülőtéren, így nem éreztem magamat egyedül. 

A tábor környezete a teljes ellentéte volt a nagyvárosnak. Igazán közel kerültem a természethez, legfőképpen a kookaburra madarakhoz, amelyek gyönyörű énekétől még most is cseng a fülem. A társaság nagyon összetartó volt, rengeteg kalandot éltünk át együtt, rengeteg gyönyörű helyen jártunk. 

Ezeket sajnos írásban  nehéz átadni, így beszéljenek helyettem a képek.

Összességében mindnekinek teljes szívből ajánlom ezt a gyönyörű országot, ahol az emberek kedvesek, segítőkészek, és változatosak. Úgy érzem miattuk számomra már kinyílt a világ, és ezt kívánom azoknak is akik utánam utaznak oda!

Képgaléria