2019. Anna

Izrael, ahol minden megtörténhet és meg is történik

Mindig is érdekelt Izrael, ugyanis az egész ország történelme és kultúrája is elképesztő. Éppen ezért választottam, hiszen tudtam, hogy különleges emlékekkel fogok visszatérni Magyarországra. Ez így is lett, de még az igen magas elvárasaimat is sikerült felülmúlnia ennek a tábornak. Azért is voltak ilyen magasak, mivel tavaly Olaszországban táboroztam, ahol csodálatos emberekkel jártam körbe egy szintén csodálatos országot. Ezután kissé féltem, hogy ez a tábor is tud-e ennyi mindent nyújtani nekem, de meglepetésemre még ennél is többet kaptam Izraeltől.

Kalandosan kezdődött az utazásom, mivel a bőröndöm elkeveredett ( még aznap meglett ), illetve fogadó családot kellett váltanom, bizonyos problémák miatt. Én úgy tartom, hogy minél érdekesebben indul valami, az annál jobb lesz a végén. Így is lett.

A csapat azonnal szimpatikussá vált, plusz, megbeszélés nélkül, teljesen véletlenül egy lány is ott volt akivel még Olaszországban lettem jóba. A táborvezető, az összes felnőtt és az idegenvezető is mind nagyon kedves, vicces, aranyos és segítőkész ember volt. Az új befogadó családom, aki egy Varda nevű hölgy volt, mondhatni a harmadik nagymamám lett, tervezem a későbbiekben meglátogatni őt.

A programok jobbak nemis lehettek volna, rengeteg finomságot ettünk ( az izraeli fagyi veri az olaszt is meglepő módon) , lenyűgöző és érdekes helyeken jártunk pl.: Jeruzsálemben a Siratófalnál, a Holokauszt Emlékkozpontnál, ami rendkívül megrázó élmény volt, a Szent Sír-templomban, ahol Jézus Krisztust keresztre feszítették, különleges kis bazárokban, a határnál Izrael és Jordánia között, amit csak egy folyó választ el, a Holt-tengernél ami bár emlékezetes volt, személy szerint nem kedveltem, megmásztuk a Masszádát hajnalban, hogy a tetejéről nézzük meg a napfelkeltét, ami csodálatos látvány volt, ( megérte a felfelé és lefelé vezető halálosan fárasztó út ), tevegeltünk is, a Gázai övezetnél is voltunk, ahol a békéért kerámia díszeket ragasztottunk az elválasztó falra, a Bahái kertekben is voltunk, ami szerintem a világ egyik legszebb látványa, Akkóban is, ami magával ragad és nem ereszt el, a pezsgő és sosem alvó Tel Avivról nemis beszélve, Jaffa gyönyörű partjainál és még rengeteg olyan helyen amit sose fogok elfelejteni.

Az utolsó nap az egyik befogadó család búcsú bulit tartott, ahol annyit sírtam, mint még soha. Szereztem pár olyan barátot akikkel a tábor óta is tartom a kapcsolatot, és nagyon hiányoznak. Ők meg fognak látogatni Magyarországon a közeljövőben, illetve én is őket.

Zárásul annyit szeretnék mondani, hogy köszönök mindent a táborvezetőnek, az idegenvezetőnek, a felnőtteknek, az én harmadik nagyimnak, az új barátaimnak, az összes befogadó családnak, és végül, de nem utolsó sorban a Lionsnek, hiszen nélkülük nem élhettem volna át ezt a 3 hétnyi csodát.

Köszönöm!

Képgaléria