2022. Ádám

Finnországban voltam a 107-D nevű táborban, amelyikhez nem tartozott családi tartózkodás, csak a 9 napos tábor. Én szándékosan ezt választottam, mert csak rövid időre tudtam kiutazni. 

Megérkeztem a Helsinki a reptérre, ahol Jari, a táborvezető várt a Lions-os táblával, rögtön megtaláltuk egymást. Sorban érkeztek a többiek is, közben beültünk egy kávézóba, elkezdtünk bemutatkozni egymásnak, és így vártuk össze azt a csapatot, amelyik az első busszal utazott.

Amikor mindenki megjött, elindultunk Mikkelibe, félúton megálltunk egy benzinkútnál, ott ettünk, amit már ők fizettek. Megérkeztünk a szállásra, találkoztunk guide-okkal, akik fiatalok voltak, és leginkább ők voltak velünk a programokon. Amikor odaértünk, akkor már ott volt a csapat másik fele, akik a nap korábbi részében érkeztek. A felnőttek ekkor elvitték a buszokat, mi pedig elfoglaltuk a szállásunkat. 

Miután kipakoltunk, leültünk bemutatkozós játékokat játszani, ami nagyon jó volt, nem a szokásos játékokat hozták a guide-ok. A szállástól először nagyon megijedtem, mert egy működő laktanyában volt a táborunk, a szomszédos épületekben katona csapatok is laktak. A szobáink egy kocka épületben voltak, ami nem volt túl szép, de egyébként nagyon rendezett és tiszta volt. Egy szobában voltunk öten fiúk, a lányok többen voltak, ők két szobát kaptak.

A környék nagyon szép volt, a közelben volt egy tó, ahol egy csónakkal éjszaka kihajóztunk, és énekeltünk a vízen, ezt nagyon élveztük. A közeli sportpályán fociztunk, kriketteztük, tollasoztunk.

Több helyen voltunk túrázni, elég sík volt a terep, de valahonnan kerítettek egy dombot is, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Kirándulás közben áfonyát szedtünk, ez nagyon hangulatos volt. Egy nagy összefüggő tórendszer volt a közelben, ami egyébként nagyon jellemző Finnországra, azt bejártuk hajóval. Többször is voltunk fürdeni, egyik nap strandröplabdáztunk is, és volt egy kb. 4 m magas ugrótorony, amiról ugráltunk vízbe.  A következő napon a tó másik oldalán kajakoztunk, és sup-oztunk, és megint át tudtunk evezni az ugrálóhoz is.

Meglátogattunk egy víztisztító és szemétfeldolgozó üzemet, ahol minden nagyon tiszta volt, ahhoz képest, hogy hulladékot dolgoznak fel. Megnéztük Mikkelit, ami egy autentikus finn város, vásárolni is volt időnk.

Ha már Finnország, akkor nem maradhatott el a szaunázás sem. Többször szaunáztunk a tó partján lévő szauna házban, aminek nem elektromos fűtése volt, hanem hagyományos módon mi fűtöttük fel a kályhát fával, amit nagyon élveztünk. A finnek szeretik, ha a szauna igazán forró, ráadásul vágtunk hozzá vesszőket az erdőben, amit egymáshoz kötöttünk, és azzal csapkodtuk magunkat a melegben. Mikor jól átmelegedtük, akkor a stégről ugrottunk bele a hideg vízbe. Utána tüzet raktunk, és kolbászt sütöttünk. Az egyik táborvezető is meghívott minket a házába, ott is szaunáztunk, az is tóparton volt, és evezni is tudtunk. A saját kertjében lévő zöldségekből és a tóban élő halakból főzött nekünk hallevest, ami sajnos nem hasonlított az itthoni halászlére. És természetesen a szállásunkon is volt szauna, ami azért volt érdekes, mert fekete fából volt kirakva, és emiatt elég félelmetes hangulata volt.

A finn LEO-s fiatalok, akik végig velünk voltak, nagyon viccesek voltak, és mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.  Esténként tábortüzet raktunk, sütöttünk kolbászt, pillecukrot, közben megmutattuk egymásnak a kedvenc zeneszámainkat, a végére egyre jobban összeszoktunk, és elszórakoztattuk egymást esténként a tűz mellett. Utolsó este a tábortűznél könnyes szemmel búcsúzkodtunk, azóta is nagyon hiányzik a csapat. Nem gondoltam, hogy 9 nap alatt így össze lehet barátkozni teljesen idegenekkel, akik ráadásul más kultúrából érkeztek. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a táborozásban, életre szóló élmény marad.

Képgaléria