2022. Bodza

Molnár Bodza vagyok, 17 éves, Németországba utaztam az idén a Lions clubbal. Ez volt életem első ilyen típusú utazása. Köszönettel tartozom Jeles Emőkének, amiért tájékoztatott a lehetőségről, illetve a nyíregyházi Lions clubnak és Fésűs Andrásnak a sok sok segítségért. Kezdetben nem volt minden zökkenőmentes, ugyanis februárban, amikor az oltást kaptam volna covidos lettem, így ezt áprilisra kellett halasztanom. Sokáig kérdéses volt, hogy engedélyezik-e a kiutazást, hiszen a jelentkezési határidő március vége volt, de végül minden jóra fordult és egy hatalmas élmény részese lehettem.

Hamburgba érkeztem meg repülővel, ahol már várt rám az egyik tábortársam és persze Frauke, a táborvezetőnk. Amikor mindenki megérkezett innen vittek minket Bremenhavenbe, ahol két hetet töltöttünk a táborban. A szállás szép és rendezett volt, négyes szobákban laktunk és svédasztalos reggelit kaptunk. Egy finn és egy olasz lánnyal laktam együtt, mindkettőjükkel jól kijöttem, de különösen Noorával találtam meg a közös hangot, a finn cserediákkal. Frauke sok szabadságot adott nekünk, megértő volt és mindig számíthattunk rá, ami még élvezetesebbé tette az ott töltött időt. Elég sok helyen jártunk, voltunk strandon, múzeumokban, konténer cégeknél, hajózni, kajakozni, golfozni és még fesztiválon is. Nagyon sok barátot szereztem, meglepett, hogy milyen nyitott és kedves mindenki. A végére olyan jól összeszoktunk, hogy egy nagy család lettünk élén Frauke-val és a férjével, Gerhard-al, aki sokszor órákon keresztül osztotta meg velünk az élettapasztalatait. Gyorsan elrepült ez a két hét, a tábor utolsó éjszakáján mindenki kapott egy kis füzetet. Eldöntöttük, hogy mindenki ír mindenkiébe, hogy örök emlék maradhasson számunkra ez az időszak.

A következő két hetet Brémában töltöttem egy idősebb házaspárnál. Kedvesek voltak és odafigyeltek rám, viszont úgy éreztem, hogy kicsit más az értékrendjük és az életmódjuk mint amit itthon megszoktam. A lovaglásokon kívül, amik délelőtt voltak egy hajóútra és egy városnéző túrára vittek el, német nyelven, szóval nem igazán értettem, ugyanis nem beszélek németül ( a tábor angol nyelven volt). Ezért is örültem nagyon, hogy a tábortársaimmal sokat találkoztam a családos hetek alatt. Elmentünk közösen Hamburgba és Hannoverbe. A legfelejthetetlenebb számomra mégis a berlini utazásunk volt, ami egy spontán ötletnek indult, viszont Frauke egyből felajánlotta, hogy segít nekünk megszervezni, ha szeretnénk. Végül egy éjszakát is ott tudtunk tölteni, nagyon jó volt újra együtt lenni a többiekkel. Összességében nagyon jól éreztem magam, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Képgaléria