2022. Júlia

Idén először vettem részt a Lions által szervezett csereprogramon, három csodálatos hetet töltöttem Németországban. A Lions cseretáborokról az unokatestvéreimtől halottam, hiszen ők is részt vettek a programon. Nekem azért esett Németországra a választásom, mert tanulom a nyelvet és úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség a fejlődésre.

Miután tavasszal leadtam a jelentkezésem, arra vártam, hogy kapjak információt a táborról. A kiutazásom előtt nagyjából 1 hónappal fel is tudtam venni a kapcsolatot a fogadó családommal, akik már akkor is nagyon kedvesnek és segítőkésznek tűntek. A fogadó családom Kasseltől (a tábor helyszínétől) nagyjából 10 km-re lakott egy kisebb faluban. Amint megérkeztem, szeretettel fogadtak. A családból sajnos az egyik gyerek covid-os volt, ezért ő a ház egyik pontjába el lett zárva, és nem érintkeztünk vele, amíg nem lett negatív covid tesztje. A családnál mellettem még egy finn lány is volt, akivel nagyon jól kijöttünk. A családunk egész jól tudott angolul, a nyelvvel nem nagyon volt probléma. Sok Kassel környéki helyre elvittek minket. Voltunk fürdeni egy csodaszép közeli tóban, bejártuk Kassel múzeumjait és megismerkedtünk a Grimm testvérek mesevilágával és történeteikkel, amik körbe ölelik az egész környéket.

Miután egy élményteli hetet töltöttem a fogadócsaládomnál, búcsút vettünk egymástól és elfoglaltuk a szállásunkat a Kassel belvárosában lévő ifjúsági szállóban. Itt megismerkedtünk a többi táborlakóval. 16 és 20 év között volt mindenki, 18-an voltunk 10 országból. Egy életre szóló élmény volt ennyi különböző nemzetet és kultúrát megismerni. A tábor két hetében sűrű programunk volt. A szervezés Németországban igazán jó volt, mindig pontosan tudtuk, hogy mire készüljünk. Sok vízi programban vehettünk részt: voltunk vitorlázni, sétahajózni, és nem egy alkalommal előkerült a SUP is. Ezen túl meglátogattunk egy ukrán háborús menekülttábort, ahol egy igazán megható beszélgetésben vehettünk részt kettő ukrán menekülttel. Az utolsó hetünket megelőző hétvégén ellátogattunk Fritzlarba, egy kis középkori városba. Az éjszakát egy közeli faluban töltöttük, egy farmon, ahol megismertük a helyben működő malmot és az ottani állattartást. Utolsó napjainkban még meglátogattuk a híres Documenta kiállítást, ami 5 évente kerül megrendezésre Kasselben. Az óriási modern art kiállítás alkotásai több helyszínen, kültéren, beltéren is megtekinthetők. Utolsó napunkat egy búcsúpartival zártuk le, ahol minden nemzet készített egy hazai ételt. Másnap korán reggel, kicsit szomorkás hangulatban búcsút vettünk egymástól. A hazaút zökkenőmentes volt, tele élményekkel, igazán feltöltődve értem haza.

Összességben a cseretábor óriási élmény volt számomra, és ha van rá lehetőségem, következő évben is biztosan jelentkezni fogok rá. Életre szóló barátságokat kötöttem a táborban, mindenkinek örömmel ajánlom.

Képgaléria