2022. Anna Krisztina

Először is szeretném megköszönni Lionsnak, hogy évről évre lehetőséget biztosítanak erre különleges programra. Ez volt a második cseretáborom és ezúttal is rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Szeretném azt mondani, hogy minden könnyen és szervezetten ment, de sajnos akkor hazudnék. A jelentkezés folyamata a magyar oldalról természetesen egyszerűen és gyorsan ment, viszont a portugál táborral való kapcsolat felvételről ez már nem mondható el. A táborszervezővel való kommunikáció nehezen valósult meg és amikor vissza is írt akkor sem kaptam választ a kérdéseimre.

Így tehát júliusban a repülőre felszállva sem tudtam mire számíthatok és csak reménykedtem, hogy a fogadócsaládom ténylegesen is várni fog a reptéren. Szerencsére ez így is történt. Egy csodálatos fogadócsaládhoz kerültem a dán lánnyal együtt. A családunk rengeteg izgalmasabbnál izgalmasabb programot szervezett számunkra. A fogadótestvérünkkel és barátaival töltöttük a legtöbb időt, akik közül több is ugyanúgy host family volt, így más táborozókkal is megismerkedhettünk már ez alatt az egy hét alatt.

A családdal töltött hét letelte után egy kisbusszal szállítottak minket a táborba, a többi környéken vendégül látott táborozóval együtt. Sajnos ekkor sem tudtuk milyen programokra számíthatunk a tábor ideje alatt, sőt még a pontos helyet sem tudtuk, ahova éppen tartottunk.

A táborba érkezve kicsit megdöbbentünk (nem éppen pozitív értelemben), mert egy rehabilitációs központ kellős közepén volt a szállásunk, amit egy tipikus magyar táborozóhelyhez tudnék hasonlítani. Nyilván hozzászoktunk a helyzethez és a minden nap ismétlődő menühöz, de semelyikünk sem erre számított.

A táborban összesen 16-an vettünk részt és ez alatt a két hét alatt életre szóló barátságok születtek. Rengeteg csapatépítő programot szerveztek nekünk a tábor helyszínén, többször is elvittek minket strandolni az óceánpartra, ahol a szörfözésben is próbára tehettük magunkat. Megismerhettünk több portugál nagyvárost, mint például Portot és Lisszabont. Averoban tett látogatásunkkor a nap végén a városban lévő barátsághídra is felköthettük szalagjainkat.

Mindezeken kívül még számos jó és izgalmas programban vettünk részt, de sajnos összegészében a tábor rendkívül szervezetlen volt. Sose tudtuk előre a programokat, váltakoztak a felügyelőink és volt amikor két 16/17 évesre bízták a felügyeltünket ami számomra nagyon nincs rendben. Ezenkívül szintén volt felügyelő, aki egyes városnézéseket úgy alakította, hogy amíg mi egy idegen nagyvárosban bolyongunk órákig szabadidő címszóval, addig ő el tudjon menni a barátaival sörözni.

Összegzésképpen, számtalan élménnyel gazdagodtam, mind jóval és rosszal egyaránt, amiknek hatására nagyon összekovácsolódtunk a táborban. Akikkel különösen jóban lettem azokkal a mai napig rendszeresen beszélgetünk és tényleg csodálatos és rendkívüli emberekről van szó.

Ha bárki ezt a tábort választaná a jövőben keressen meg nyugodtan, akár Facebookon is.

Képgaléria