2022. Csenge

2022 júniusában volt szerencsém a Lions Klub közreműködésével elutazni Spanyolországba. Erről a csodálatos 3 teljes hétről szeretnék írni ebben az összefoglalóban.

Az eredeti tervek szerint nem 3 teljes hetet töltöttem volna Spanyolországban, de a fogadócsaládommal nagyon nagy szerencsém volt, hiszen a fiuk 18. születésnapi bulijára meghívást kaptam, így pár nappal előbb érkeztem az országba. A malagai reptéren két fülig érő mosoly várt, Magdalena és fia, Pedro, rögtön tudtam, hogy náluk rossz helyem nem lehet a későbbiekben. A reptérről nem rögtön haza, Antequera-ba, hanem egy outletbe mentünk, ahol rögtön bevontak a spanyol divatvilágba. Nagyon sok spanyol divatmárkát mutattak, és egy fenntarthatóságért küzdő spanyol márkától a fogadóanyukám, Magdalena vett nekem egy pulóvert emlékbe, ami 100%-ig újrahasznosított műanyagból készült. Nem tudtam elég hálás lenni az ajándékért. Ezek után megfáradva elindultunk a kisvárosba, ahol az elkövetkezendő 1,5 hetemet töltöttem, Antequera-ba. Ez a kisváros az utánozhatatlan spanyol hangulat megtestesítője volt a kis utcákkal, a hangos, de annál inkább mosolygós emberekkel és a gyönyörű építészeti alkotásokkal. Magdalena, mint egy tárlatvezető mutatta be egytől egyig az épületeket, miközben hétvégi/nyári házukba autóztunk. Amikor megérkeztünk az olivabogyó ültetvények között eldugott hétvégi házba, ott fogadott Josema, a fogadóapukám. Ő hasonlóan mosolygós, humoros ember volt, bár nagyon sokat dolgozott. Megmutatták a szobámat, ami gyönyörű kilátással rendelkezett, és aznap hagyták nekem kipihenni a fáradalmakat. Este Pedro barátaival volt lehetőségem megismerkedni, akik az elején nagyon zavarban voltak az angol tudásuk miatt, de pár nap ismeretség után teljesen feloldódtak, és nagyon jól beszéltek angolul. Velük a másfél hét alatt szoros barátságot kötöttem, mai napig beszélgetünk What’s App-on keresztül. A második estém volt a 18. születésnapi buli estéje, ahol még több spanyol fiatallal tudtam megismerkedni. Érdekes volt látni, hogy mennyire mások a szórakozási szokásaik a magyar szokásokhoz képest. A dress code elegáns volt, minden lány hosszú elegáns ruhában és magassarkúban, illetve minden fiú öltönyben és nyakkendőben töltötte el ezt az estét, ami nagyon jól sikerült. Az elkövetkezendő napok közül egy sem telt unalmasan. A család teljes mértékben belevont a családi életbe, részt vettem a nagyszülős ebédektől elkezdve az új műanyag medence megvásárlásáig és összeszereléséig. Meglátogattuk Malaga városát, Granada-t 2 másik cserediákkal, akikkel utána a táborban is együtt voltam, rengeteget kirándultunk és minden különleges, helyi ételt is ki tudtam próbálni. A másfél hét letelte után a búcsú nagyon fájdalmas volt, de az Internetnek hála mai napig tudok a fogadócsaládom és a spanyol barátaim hogylétéről.

A tábor egy viszonylag hosszú buszúttal kezdődött Malagából Elche-ig. A buszon a táborozók aludtak és elkezdték az ismerkedést. Az elche-i buszállomáshoz érve a Lions Klub tagjai fogadtak minket nagyon nagy örömmel. Gemma volt a mi személyes felügyelőnk. A tábor egy hatalmas gyermektábor volt, tele aktív sporttevékenységi lehetőségekkel, mint a falmászás, vagy a kalandpark. Rendkívül jó társaság gyűlt össze, a táborban is kötöttem életre szóló barátságokat, akikkel szintén mai napig tartom a kapcsolatot. Az egyetlen kritika, amit meg tudnék fogalmazni, az az volt, hogy a szigor néha túl nagy volt véleményem szerint. 16-20 éves tinédzsereknek kell egy kis szabadság, persze normális keretek között, hogy teljesen fel tudjanak oldódni. Összességében a tábor is nagyon jól szervezett, vidám elfoglaltságokkal teli élmény volt.

Mindent összefoglalva azt tudom mondani, hogy életem egyik legjobb és legmeghatározóbb élménye volt a Spanyolországban eltöltött 3 hét, tele rengeteg új tapasztalattal, barátsággal, tanulsággal. Minden ismerősömet/barátomat buzdítani fogom arra, hogy ha teheti, csatlakozzon a Lions-Leo csapatához, és vegyen részt az önkénteskedésben és hasonló cserediákprogramban.

Óriási köszönettel a lehetőségért:

Ódor Csenge