1917 – A kezdetek - Az I. világháború időszakáig, egészen pontosan 1917-ig kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy megérkezzünk a LIONS Clubok Nemzetközi Szövetségének alapítási dátumához. Fontos előzmény, hogy Európa nagy része ekkor már részt vett a világháborús eseményekben, 1917-ben pedig az Egyesült Államok is bekapcsolódott. Az USA-ban ez a gyors gazdasági fejlődés időszaka volt, hiszen megjelent az olcsó munkaerő és a gyártósorokon történő tömeges termelés, mely egyúttal számos társadalmi problémát is a felszínre hozott: például gyermekmunkások, zsúfolt munkásnegyedek, magas halálozási arány és gyorsan terjedő betegségek. Az Illinois államban található Chicago igazi gazdasági fellegvár volt: a közlekedés, az építészet, a gyártás és a kereskedelem központjaként vonzotta a munkát kereső bevándorlókat. A város reformerei közül kiemelendő Jane Addams, aki a Hull House alapítójaként felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségek és az ország szociális viszonyai is fejlesztésre szorulnak. Melvin Jones, a sikeres chicago-i biztosítási ügynök segítő szándékkal állt elő: a Chicago-i Üzleti Kör titkáraként látta a felmerülő problémákat, a Kör egyik fő feladata az volt, hogy segítse a tagság üzleti vállalkozásait. Jones felvázolta saját ötletét, mely mások megsegítésére buzdított, így az üzleti kör tagjain kívül más klubokon is segítene és nem csak üzleti ügyekben. Melvin Jones ötletét támogatták saját körében és felhatalmazták, hogy hívjon meg az országból hasonlóan gondolkodó csoportokat, azzal a céllal, hogy megvitassák egy új típusú szerveződés létrehozásának lehetőségét, amit akár nemzetközi szintre is emelhetnének. Az első találkozóra 1917. június 7-én, a Hotel La Salle-ben, Chicago-ban került sor, melyen a Lions Clubok küldöttségének vezetőjeként részt vett Dr. William Woods is. Ez a csoport 1916 óta volt regisztrálva Indiana államban és sok klub tartozott hozzá az ország más államaiból is. A találkozón nagy érdeklődéssel hallgatták Melvin Jones szavait és elképzeléseit a helyszínre érkezők, Dr. Woods azt javasolta, hogy a csoportok vegyék fel a Lions nevet és félévente fizessenek 1 dollárt tagonként. Melvin Jones és a jelenlévők egyezségre jutottak, a meglévő klubokból létrehoztak egy nagyobb, erősebb szervezetet, melyhez szimbólumként az oroszlánt választották. Melvin azonnal hozzá is fogott a szervezet bővítéséhez: elkezdett leveleket írni annak érdekében, hogy minél több klub csatlakozzon ahhoz az új szervezethez, mely immáron mások megsegítésére koncentrál. 1917 augusztusában Melvin Jones és a Chicago-i Üzleti Kör tagjai létrehozták a Chicago-i Lions Clubot, mai nevén a Chicago-i Central Lions Clubot. A Nemzetközi Lions Clubok első konvencióját 1917. október 8-án tartották, a Dallasban található Adolphus Hotelben: kilenc államból 22 klub delegáltjai megszavazták a Lions név megtartását, illetve a klub jelképeként az oroszlán is maradhatott (a szájában lévő botra felkerült a „Nemzetközi” elnevezés). Elfogadták azokat az alapelveket, melyek napjainkban is meghatározzák a Lions működését, elnöknek Dr. William Woods-ot választották meg, titkár-kincstárnoknak pedig Melvin Jones-t jelölték ki és felhatalmazták, hogy hozza létre a szervezet központját Chicago-ban. A dallasi konvenció végeztével a Lions Clubok Nemzetközi Szövetsége 800 tagot jegyzett, a bankban 72 dollárjuk volt. Fontos mozzanat a mozgalom történetében, hogy 1918 novemberében megjelent a Lions Clubok Magazin első kiadása, melyben megtalálható volt a Lions Etikai Kódex másolata, továbbá tartalmazott híreket is olyan Lions projektekkel kapcsolatban, mint például vízellátás javítása, orvosi klinikák és könyvtárak támogatása. A Lionok aktívan támogatták a fiatalokat is különböző programokkal, melyek forrásokat gyűjtöttek a gyerekkórházaknak és cserkészegyesületeknek. 1919-re a Lionsnak már 42 klubja volt az Egyesült Államokban, több mint 2 300 taggal. Néhány fiatal klubnak női tagjai is voltak, de nem sokkal később az alkotmány és a klub alaptörvénye csak férfiak számára engedélyezte a tagságot. (Arra, hogy a nők ismét tagok lehessenek egészen 1987-ig kellett várni.)

1920 – Nemzetközivé válik a Lions - 1920-ban Kanadában, Ontario tartományban létrehozták a Border Cities Lions Clubot (Határmenti Városok Lions Club), mai nevén Windsori Lions Club, mellyel a Lions Clubok immáron nemzetköziek lettek. Három évvel az alapítást követően már 23 államban volt aktív a Lions, a taglétszám pedig elérte a 6 400 főt. A klubokra a gyors növekedés volt jellemző: a denveri klub 1917-ben 53 taggal kezdte meg szolgálatát, két évvel később pedig már 200 tagot számlált. Melvin Jones területi képviselők segítségével ösztönözte új klubok megalapítását, közülük egyik leghíresebb volt GM Cunningham. aki néhány év alatt közel 100 új klubot alapított. 1924-ben a taglétszám már 36 000 főre nőtt és a mozgalom jelen volt az USA 48 államában. Az első, Amerikán kívüli klub a kínai Tiencsinben alakult 1926-ban: egy amerikai ügyvéd, Theodore Simmang hozta létre kínai, európai, amerikai és japán üzletemberek bevonásával. 1927-ben megalakult a Nuevo Laredo Lions Club Mexikóban és egy klub Kubában, Havannában. A szövetség 14. nemzetközi konvencióján, 1930-ban Ray Riley nemzetközi elnök feladatként jelölte meg a lionizmus nemzetközi terjesztését és minél szélesebb körben való megismertetését. Ismert emberek segítségével is terjedt a Lions híre: Richard E. Byrd Jr. admirális, a washingtoni klub tagjaként, pilótaként sarkköri repülései során is népszerűsítette a mozgalmat az 1920-as évek végén. Később egy másik híres pilóta, Amelia Earhart is vitte a Lions hírét: ő volt az első, aki teljesítette a Los Angeles-Mexikóváros nonstop utat, utóbbiban tartották a Lions nemzetközi konvencióját. A nagy gazdasági világválság sem törte meg a Lions dinamikus, nemzetközi terjeszkedését: az 1930-as és 40-es években új klubok alakultak Latin-Amerikában, 1946-ra a nemzetközi taglétszám elérte a 279 000 főt, 1947-ben pedig 375 000 taggal a világ legnagyobb, klub alapon szerveződő jószolgálati szervezete lett. Új klubok alakultak Ausztráliában, Európában és Ázsiában is, 1950-re 400 000 fős tagsággal működött a Lions összesen 31 országban. Az 1950-es évek elején Dél-Amerikában, Európában, Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában jöttek létre új klubok, 1955-re már 530 000 liont köszönthettek világszerte. 1957-re mind a hét kontinensen jelen volt a szervezet és megalakult egy tudósokból álló klub is a Déli-sarkvidéken található kutatóállomáson. A Pennsylvania-i lionok létrehozták az első Leo Clubot az Abington Főiskolán 1957-ben. 10 éven belül a Leo Clubok egy nemzetközi programmá forrták ki magukat, melyben a fiatalok is lehetőség kaptak a jószolgálatra és vezetői képességeik fejlesztésére. 1972-ben egy svéd leo, Birgitta Akestam arról álmodott, hogy lion legyen, de nőként erre nem volt lehetősége. Apja, Sten A. Akestam (Nemzetközi Elnök 1986-87) az azévi konvención feltette azt a kérdést, hogy miért ne lehetnének a kluboknak női tagjai. A folyamat hosszú időt vett igénybe, az 1986-os nemzetközi konvención az igény még nem kapta meg a 2/3-os többséget a szavazáson. Az elkövetkező évek áttörést hoztak az ügyben az amerikai Legfelsőbb Bíróságon, engedélyezték a nők számára is a tagságot, a lionok pedig a Tajpejben megrendezett nemzetközi konvención szavazták meg a női tagság lehetőségét. Ezt követően a nők száma rohamosan nőtt a klubokban, az 1980-as és 1990-es években 36 új országban alakultak új klubok, ekkorra már közel 1,4 millió tagot számlált a szervezet. A 21. század már a specializált klubok elterjedésének időszaka: klubok alakulnak családokban, campusokon és munkahelyeken is. Napjainkban több mint 206 országban, több mint 1,4 millió taggal működik a Lions mozgalma, mely továbbra is a világ legnagyobb klub alapon szerveződő jószolgálati szervezete, fejlődése folyamatos.

1925 – Lionok, mint a Vakok Lovagjai – Az 1920-as évek az Egyesült Államokban is dinamikusan teltek, minden mozgásban volt, a tőzsde is dübörgött, de a vakok számára nem volt kellemes ez az időszak. Sokan úgy tekintettek a vak emberekre, hogy őket nem lehet tanítani, nem önellátóak, nem tudnak segítség nélkül élni, ezért ezeket az embereket otthon tartották, elzárva a világtól. Csupán néhány bentlakásos iskola, illetve magániskola kínált lehetőséget a vak gyermekek számára. A lionok felismerték, hogy segítségre van szükség, ezért a Vakok Lovagjai lettek. Nem sokkal az 1917-es alapítást követően már érezték ennek fontosságát: a vakok számára is elvégezhető munkákat biztosítottak, ellenőrizték a diákok látását az iskolákban. 1922-ben Cincinnati lionjai felmérték a helyi iskolákban az igényeket, hogy mire van a legnagyobb szüksége a vak tanulóknak. Több, mint 40 éven keresztül a lionok támogatták a Clovernook Home nevű otthont, ezáltal is segítve a The International Lions’ Juvenile Braille Monthly kiadvány létrejöttét, melyben történetek, játékok és puzzlek is megtalálhatóak voltak a vakok számára olvasható formában. A lionok szerint ez volt az első, gyermekek számára, Braille-írással készült magazin, Kanadában és az Egyesült Államokban is arra törekedtek a szervezet klubjai, hogy ingyenes legyen a kiadvány. Clovernook látássérült diákjai aktívan részt vettek a kapcsolódó munkafolyamatokban: gépeltek, nyomtattak és a könyvkötésben is segédkeztek. 1925-ben 7 500 lion gyűlt össze Cedar Point-ban (Sandusky) a nemzetközi konvenció alkalmából. Helen Keller és tanára, Anne Sullivan beszélt a lionokkal és felvetette, hogy legyenek a Vakok Lovagjai a sötétség elleni keresztes hadjáratában. Ez egyértelmű jelzés volt a lionok számára, hogy segíteniük kell vak és gyengénlátó embertársaikat. Helen-t és Anne-t tiszteletbeli lionná választották, az első nők, akik megkapták ezt az elismerést. A bútorüzlettel rendelkező J.W. James houstoni lion vak női dolgozókat alkalmazott lámapbúrák gyártására, klubja pedig többüknek segített különféle varrási munkákkal. Kaliforniában a Berkeley-i lionok megalapították az első, vak fiúkból álló cserkészcsapatot, vezetőjük George Ahern elhivatott lion volt, aki sok éven keresztül segítette a csapatot a világ megismerésében, képességeik fejlesztésében, a magabiztosság megszerzésében és abban, hogy jól érezzék magukat. Illinoisban, a Peoria Lions Club elnöke, George Bonham észrevette, hogy újságosbódét üzemeltető vak barátja nehezen tud átkelni fekete sétabotjával az utcán. Bonham úgy gondolta, hogy egy piros végű fehér bot sokkal könnyebben észrevehető az autósok számára, megkönnyítve ezzel a vak emberek közlekedését. Klubja 1930-ban győzte meg a városi tanácsot, hogy fogadják el a fehér bot alkalmazására szóló törvényt, 1956-ra pedig már az összes amerikai állam rendelkezett a fehér bot törvényével. A lionok azon dolgoztak, hogy világszerte terjedjen el az Amerikában már elfogadott és alkalmazott törvény. A bostoni és manchesteri klubok összefogtak a Perkins Intézettel, hogy elindítsák 1931-ben a Camp Allen tábort (nevét az intézet igazgatójáról, Edward Allen lionról kapta), mely lányok számára biztosította a kikapcsolódás lehetőségét. A tábor sikerességén felbuzdulva, világszerte szerveztek hasonló táborokat. Mindeközben Helen Keller folytatta a Lions Clubok látogatását és üdvözölte azt az erőfeszítést, amit a vak emberek megsegítéséért tesznek: mindez „Új a világ számára” – jellemezte munkásságukat. Michiganban, a detroiti lionok útnak indították 1939-ben a vakvezető-kutya programot, mely rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, ezrek számára visszaadva a szabadság és a függetlenség érzését. A lionok nemzetközi szinten is támogatták a vakvezető-kutyákat képző iskolákat. 1945-ben a szervezet megnyitotta az ország második szembankját Buffalo-ban, ezt követően pedig sorra nyíltak a hasonló intézmények világszerte, ahol milliók kaphatták vissza látásukat a szaruhártya transzplantációnak köszönhetően. A lionok szerte az Egyesült Államokban biztosítottak zseb Braille-írógépeket a vak emberek számára, továbbá gyűjtöttek, újrahasznosítottak és milliók számára osztottak szét a világon szemüvegeket a rászorulók számára a Szemüveg Újrahasznosítási Program keretein belül. Helen Kellert 1951-ben tüntették ki a nemzetközi arany medállal, két évvel később pedig már Chicago-ban, a nemzetközi konvención beszélt utazásairól és tapasztalatairól. Egyik utolsó nyilvános szereplésére 1961-ben került sor, amikor is megkapta a Lions Humanitárius Díjat. Az 1960-as és az 1970-es években a lionok folytatták a vakok és látássérült emberek megsegítését. 1990-ben az LCIF (Lions Clubs International Foundation) elindította a SightFirst Programot, ami új szintre emelte a lionok tevékenységét. A szürkehályog elleni kampányoknak köszönhetően milliók nyerték vissza látásukat, továbbá egyéb látásromboló betegségek (pl. folyami vakság és trachoma) elleni küzdelmekben is sikeresen nyújtottak segítséget. A program keretein belül nagy hangsúlyt fektetnek a szemgondozó szolgáltatásokra, illetve a vakok és gyengénlátók oktatására. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg segítséget nyújtottak a lionok, a munkát folytatják egészen addig, míg minden rászoruló megkapja az esélyt arra, hogy teljes értékű életet éljen.

1945 – Létrejön az Egyesült Nemzetek Szervezete – A nemzetközi szervezet létrejötte is fontos momentum a Lions történetében, a lionok és 46 ország egyéb képviselői találkoztak, hogy létrehozzák az ENSZ civil szervezeti részét, kihangsúlyozva a Lions nemzetközi elköteleződését a béke megteremtése és fenntartása mellett. A lionok mind a mai napig együtt dolgoznak az ENSZ-szel, többek között az évente megrendezett Lions Nap keretein belül. A lionok és a leok folyamatosan segítik a Speciális Olimpia atlétáit is.

1957 – A Leo program elindulása – A program megteremtésével önkéntes alapon a fiatalok számára is elérhetővé vált a Lions világa. Napjainkban több mint 150 országból és területről több, mint 160 000 Leo tevékenykedik, a Leo klubok száma meghaladja a 7 400-at. A 2021-22 évet tekintve közel 40 000 jószolgálati projektben vettek részt. Leonak lenni sokkal több, mint egy szolgálat: ha csatlakozol egy Leo klubhoz, az segíteni fog abban, hogy vezetői képességeket fejlessz ki és egyúttal saját személyiséged is fejlődni fog. A közösségben együtt tehettek azért, hogy a világ mindenki számára egy jobb hely legyen!

1968 – A Lions Clubok Nemzetközi Alapítványának létrehozása – Edward Lindsey (Nemzetközi Elnök 1966-67) és egyéb Lion vezetők felismerték, hogy a létrehozott alap segíti a Lions munkáját helyi és globális szinten egyaránt. Az LCIF keretein belül az első segítségnyújtásra 1972-ben került sor az árvíz sújtotta Rapid City város esetében, illetve a nicaraguai földrengésnél, ezt követően pedig 1976-ban a guatemalai földrengésnél. Az első nagyobb Lions adomány az 1985-ös mexikói földrengéshez köthető, az elkövetkező években pedig jelentős adománnyal segítettek az 1992-es Andrew hurrikánnál, a 2001-es gudzsaráti földrengésnél, a new york-i 2001. szeptember 11-i terrortámadásnál, a 2004-es délkelet-ázsiai cunaminál, a 2004-es Katrina hurrikánnál, a 2008-as kínai földrengésnél, a 2009-es ausztrál bozóttüzeknél, Haiti 2010-es földrengésénél, Új-Zéland és Japán 2011-es földrengésénél, a 2011-es Joplin tornádónál, a 2012-es Sandy hurrikánnál vagy épp a 2015-ös nepáli földrengésnél. Az elmúlt évtizedben az LCIF közel 100 millió amerikai dollárral segítette a katasztrófa sújtotta területeket. 1973-ban hozták létre a Melvin Jones Fellow Programot (1 000 USD adomány befizetése), mely egyben alapjául is szolgált az alapítvány növekedéséhez, 1986-ban pedig a Progressive Melvin Jones Fellow Programot (1 000 USD-t meghaladó adomány befizetése). 1984-ben a lionok elkezdték a Lions Quest program kidolgozását, mely segíti a fiatalokat abban, hogy egészséges, pozitív döntéseket hozzanak. Szerte a világon felismerték a Lions Quest program fontosságát, mely kiválóan alkalmazható a kábítószer használat megelőzésében. 2016-ra a Lions Quest program több, mint 14 millió fiatalhoz jutott el 97 országban. 1989-ben a Lions szervezett egy látási szimpóziumot, ahol a szakemberek arra figyelmeztettek, hogy 2020-ra megduplázódhat a vakok száma. Arra is felhívták a figyelmet, hogy 80%-ban a vakság megelőzhető vagy gyógyítható.

1990 – SightFirst program elindulása -- Válaszként a Lions 1991-ben indította útnak SightFirst kampányát, a rákövetkező évben 130 millió dollárt irányoztak elő a programra az alapból, 1994-ben pedig ezt meghaladóan már 146 millió dollárt. A program első 15 évében 30 millió ember esetében előzték meg a vakság kialakulását, 4,6 millió ember esetében pedig látásjavító műtéteket végeztek el. A SightFirst program keretein belül építettek, bővítettek, illetve modernizáltak számos látásjavítással foglalkozó intézetet, továbbá olyan szakembereket képeztek ki, aki segítenek a látás megőrzésében. 2005-ben elindult a SightFirst II kampány, melynek segítségével még több figyelem hárult a Lions tevékenységére. 2007-ben a WHO az LCIF-et nevezte meg az első számú civil szervezetnek, mellyel partnerkapcsolatot alakítanak ki, 2008-ban érték el a rekordnak számító 200 329 000 amerikai dollár értékű adományt az alapban. A SightFirst II új területekre is fókuszált (pl. fénytörési hibák, rövidlátás), a WHO-val összefogva pedig létrehozott és fejlesztett 45 gyermekszemészeti központot. Az LCIF partnerkapcsolatai közül kiemelendő a Speciális Olimpia (2001), az Opening Eyes program keretein belül 85 rászoruló atlétáinak biztosítottak látásjavító eszközöket. A 2013-ban indult The Mission Inclusion program minden akadályt elhárít a barátságok létrejötte elől. A Sight for Kids program a Johnson & Johnson Vision Care üzletágával fogott össze, melynek segítségével Ázsiában segítették a diákokat látásproblémáik javításában. A program Kenyában és Törökországban is megvalósult, eljutva több, mint 23 millió gyermekhez. A Lions segít a gyermekeket is veszélyeztető, fertőző betegségek gyógyításában (One Shot One Life kezdeményezés) összefogva a Bill & Melinda Gates Alapítvánnyal. 2017 végére 85 millió dolláros adománnyal segédkeznek abban, hogy minél több gyermek számára biztosítsák az egészséges fejlődést. A Gavival (Vakcina Szövetség) összefogva a lionok és partnereik 114 millió gyermek számára biztosítanak vakcinákat immunizációs kampányok keretein belül. Az LCIF a nagyobb programok mellett helyben, egy adott közösségben is próbál minél több projektben segíteni.

2017 - A Lions századik születésnapja – 2017. június 30. és július 4. között Chicago-ban zajlott a 100. Lions nemzetközi Konvenció, ahol egy nagyszabású esemény keretein belül ünnepelték meg a szervezet fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum időpontjában 1 449 987 fő tagsággal rendelkezett a mozgalom.

Képgaléria