Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2011. Zsófia

indulás: 2011. július 22.
vége: 2011. augusztus 02.
ország: Anglia - Egyesült Királyság
tábor neve: MD 105 Youth Centre, Millfield School (Street, Sommerset)

Hajdu Zsófia vagyok, és 2011-ben a Pécsi Lions Club által volt lehetőségem kiutazni Angliába 3 gyönyörű hétre, amiért nagyon hálás vagyok. Ez volt az első kiutazásom, és először voltam egyedül külföldön, de a kiutazás előtt minden fontos információt megkaptam, és bármilyen kérdésem volt, mindig fordulhattam Kende Lászlóhoz, aki segítette a kommunikációt az angliai Lions Clubbal is.

Viszonylag későn sikerült kapcsolatba kerülnöm a fogadó családommal, kb. indulás előtt 2-1,5 héttel (elgépelve kapták meg az e-mail címem és én is az ő címüket, de google segítségével megtaláltam őket.) De ne aggódjatok, ha csak az utolsó pillanatban, vagy éppen csak egy e-mail erejéig tudtok beszélni, ebből gondotok vagy hátrányotok egyáltalán nem fog származni, családot biztos hogy fogtok kapni!

Most pedig néhány jó tanácsot szeretnék veletek megosztani :) Először is, amint tudjátok, hogy hova mentek, és milyen időpontban, azonnal vegyétek meg a repjegyet, mert annál olcsóbb. Biztosítást csak 90 nappal az utazás előtt lehetett kötni, de azt is minél előbb intézzétek el, mert a klub kérte a fénymásolatot mind a biztosítási szerződésről, mind a repülőjegyről. És előre kellett váltani jegyet a visszaútra is! (És ha belegondolunk, hogy egyedül a repülőjegyért és az Anglián belüli (vonatos) utazást kellett kifizetni, ez három hétért nagyon megérte!)

Mivel csak a birminghami reptérre lehetett érkezni, ezért átszállással kellett utaznom. Nagyon féltem, mivel életemben csak másodszorra repültem, és átszállással előtte még soha. A müncheni repteret választottuk, mert viszonylag kisebb az átlagoshoz képest (Feri hegyhez képest még mindig hatalmas volt), de minden ki volt táblázva, és könnyű volt közlekedni. Valamint visszafelé késett az első gépem egy órát, így csak 15 percem volt az átszállásra, de sikerült azt is még megfutni a müncheni reptéren.

Mikor megérkeztem Angliába az első nap kb. 7 órát kellett tölteni a reptéren, majd 3 órás vonatúttal jutottam el a fogadó családomhoz. Ez az egy nap volt kicsit rosszul szervezett, mivel volt aki reggel 5-re már megérkezett, valaki meg csak délután 5-re. Ha nem írnak külön, inkább kényelmes időre vegyétek a repjegyet, valahogy délelőtti indulással innen Magyarországról. Én az utazáshoz vittem az útlevelemet és a személyimet is, engem megnyugtatott, hogy ha az egyik elveszik, akkor is van még hivatalos papírom, de elég ha csak személyitek van. Csináljatok a papírjaitokról fénymásolatot, és tartsátok őket külön helyen! Én a reptéren egy övtáskában tartottam az irataimat és a pénzemet (a pulcsi alatt), bőröndbe sose tegyetek értéket, mindig legyenek nálatok. A táskát próbáljátok nem megtömni, maradjon benne még szabad hely (és mérjétek le, nehogy túllépjétek a súlyhatárt)! nekem haza kellett küldeni egy külön csomagot, mivel az olcsóbban jött még ki, mintha a reptéren kellett volna fizetni a túlsúlyért. De nagyon rendes volt a kinti Lions Club, kifizette nekem a csomagköltséget :)

Tehát visszatérve az első napra, jól elfáradtunk, hűvös volt, és kicsit előjött a honvágy. De a második naptól kezdve, mikor kipihentük magunkat, ettünk egy jót, már nem is gondoltunk arra, hogy haza akarnánk jönni. Én egy dán lánnyal együtt voltam Shaftesburyben egy fogadócsaládnál, ami egy gyönyörű, tipikus brit kis város (inkább falu) volt. 1000x végigjárhattad, de a tipikus angol kertes házak (cottage) látványa, a gyönyörű környezet, a brit angol nyelv… Minden bánatodat elfelejtette! Mikor először megérkeztünk a reptérre, és az ottani lions clubbosok olyan gyorsan, és különböző nyelvjárásokban beszéltek, hogy megijedtem, hogy nem értem, (pedig viszonylag jól beszélek angolul) de a fogadó családnál minden nyugisabb, meg után a táborban is mindig olyan szinten próbáltak hozzád beszélni, hogy megértsd. 

1,5 hetet töltöttem a fogadócsaládnál, ami igazából egy nyugisabb, pihentetőbb idő volt. Nehány hónapja csatlakoztak csak a LIONS Clubbhoz, amiért én nagyon hálás voltam, mivel el sem tudtam volna képzelni szebb helyet, vagy kedvesebb embereket (ha véletlenül Paul & Jill Homes-hoz kerülnétek, nagyon mázlisták vagytok :)) A környékbeli híresebb helyekre ellátogattunk, valamint részt vettük egy Lions Clubbos BBQ-n. Itthon el van terjedve az a nézet, hogy a brit embereknek hideg természete van, de én egyáltalán nem ezt tapasztaltam. Mindenki tárt karokkal várt minket és segítőkészek voltak. A BBQ-n két Lionsos hölgy felajánlotta, hogy ők is elvisznek minket egy helyre, így tőbb emberrel is megismerkedhettünk, akik mind nagyon aranyosak voltak.
Az idő rendkívül szép volt, alig esett egyszer, kétszer az eső a három hét alatt. De rövid nadrágos idő csak elég kevés volt, inkább egy kellemes tavaszias időre számítsatok, és vigyetek kabátot magatokkal.

Ezután a 1,5 hét után következett a tábor, ami egy egészen más hangulatú hely volt. Jó volt, hogy már előtte megismertem valakit a fogadócsaládnál töltött idő alatt, de rögtön a 2. táboros napon ’team building’ volt az első közös program, ahol megismerkedhettél a többiekkel. Ez egy igen mozgalmas 1,5 hét volt, minden napra szerveztek nekünk programokat, sportolhattál, kézműveskedhettél, voltak buli lehetőségek is, és minden este, ha akartál kimehettél egy pubba a többiekkel. Egy iskolán belül volt a szállásunk, ahova tilos volt behozni alkoholt (ez az iskola szabálya volt), amit szigorúan be is tartattak, de az iskola területén kívül lehetett kultúráltan szórakozni. Szerintem nagyon tábor függő, hogy hol mennyit engednek meg, de mindig megmondják a szabályokat, amiket próbáljatok meg betartani, mert a szigorúbb helyeken haza is küldhetnek (ami igazán nem érné meg). 

Higyjétek el, a tábor végére már mindenki sírni fog, mikor el kell válnotok. Ha az elején nehezebben megy is a beilleszkedés, meg fogjátok találni azokat az embereket, akikkel jól ki tudtok jönni. És próbáljatok minél többet kommunikálni, rengetek érdekes dolgot lehet megtudni a különböző nemzetekről és szokásaikról. A tábor során be kell mutatni egy ppt-t vagy videót az országotokról, amiben a legfontosabb dolgokat kell megemlíteni meg néhány érdekességet. Ne féljetek tőle, a többiek is ugyanúgy izgulnak, de nagyon jók lesznek végül! Ha esetleg van más magyar is, össze is lehet állni vele az előadásra. Ha tudtok, vigyetek valamilyen népviseletet, mert általában van egy Lionsos Gála, ahol találkozhattok rengeteg klub taggal, és képviselitek az országotokat. Még egy fontos dolog: próbáljatok ’rendesen’ viselkedni. Nem kell görcsösnek lenni, csak próbáljatok meg szót fogadni, néha egy mosogatással besegíteni a fogadócsaládnak, mert ez igazán nem megerőltető, de azért mégis csak mennyire jól eshet nekik, ha figyelmesek vagytok, hiszen ingyen szállást biztosítanak neked. Valamint az országodról is bizonyítványt állítasz ki, hiszen még ha csak 1 magyar ember is vagy, a legtöbbjük még sosem találkozott magyarokkal, és onnantól kezdve azonosítanak téged a magyar emberekkel. Ez nem előítélet, csak ilyen az emberi természet, mindenki így működik :) Szórakozzatok kultúráltan, érezzétek jól magatokat, és szerezzetek rengeteg új barátot! 

Összegezve, a programok nagyon jók voltak, mindenki segítőkész volt, és tényleg nagyon megérte! Egyedül az első és utolsó nap volt kicsit rosszul szervezett, mivel nem adtak időpontot, hogy mikor kéne érkezni, de azokon kívül minden nap csodás volt!


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.