2014. Barbara

Életem eddigi talán legnagyobb élményéről szeretnék mesélni egy kicsit.
2014 tavaszán kaptam az infót az egyik győri lions tagtól , hogy lenne még egy hely Dániában, az egyik táborban, és ha szeretnék, akkor mehetnék én. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek ,pedig akkor még nem is tudtam mennyire jó is lesz valójában . 

Be kell valljam , hogy eléggé féltem a kiutazáskor , mert hát mégis csak 3 hetet távol leszek egyedül . Viszont a repülőtéren találkoztam egy magyar fiúval aki szintén Dániába ment kiutazni csak egy másik táborba , szóval így jól telt az utazás is és az izgulásom is elmúlt . A repülőtéren egyből vártak a dán Lions tagok akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak . Én a host-familynél nem egyedül szálltam meg , hanem egy tunéziai lánnyal és vele már a koppenhágai repülőtéren találkoztam és ketten vonatoztunk el a családunkhoz, ezért legalább már előtte megismertük egymást kicsit. 

A családot az első pillanattól kezdve imádtam, egyből öleléssel köszöntöttek és mindenben a kedvünkben jártak. A családnál ugye 1 hetet voltam és rengeteg programot csináltak nekünk , várost néztünk , állatkertben voltunk , megismertük az egész családot, szóval nagyon jól éreztük magunkat és olyan gyorsan eltelt az 1 hét , szívesen töltöttem volna velük még több időt . És eljött a tábor kezdete , Aliával ( tunéziai lány ) nagyon izgatottan mentünk , hogy vajon milyenek lesznek a többiek . Ott elbúcsúztunk a host-familytől és elkezdtünk ismerkedni a többiekkel , akik egyből nagyon szimpatikusak voltak.

A szobatársaim egy brazil, egy lengyel és egy török lány volt és nagyon örülök, hogy velük kerültem egy szobába mert nagyon jól kijöttünk egymással.  A 2 hét egy pillanat alatt elment, minden nap új élményeket szereztünk, jobbnál jobb programokban vehettünk rész . Például egyik reggel arra ébredtünk, hogy karácsony van. Igen, a tábor szervezők meg akarták mutatni, hogy milyen a dán karácsony , szóval eljátszottuk azt egy szép nyári napon , volt karácsonyfa ,süti sütés , ajándékozást, minden amit el lehet képzelni  Aztán egy másik nap felmásztunk Dánia legmagasabb pontjába , hajókáztunk , sportoltunk, minden nagyon élvezetes volt  a búcsúzás viszont annál nehezebb volt, annyi barátot szereztem, és olyan rossz volt ott hagyni őket. Viszont volt egy magyar fiú velem még a táborban , vele még most is tartom a kapcsolatot itthon. És egy török srác a táborból meglátogatott minket októberben Budapesten és 3 napot vele töltöttük. A többiekkel is facebookon beszélgetek még, és például egy lengyel lánnyal csomagokat küldünk egymásnak postán. És még annyi mindent tudnék mesélni, de senki nem olvasná el , olyan hosszú lenne :D

A lényeg , hogy nagyon jól éreztem magam , nem bántam meg , hogy kimentem és szeretnék jövőre is menni . Köszönet minden szervezőnek, nagy részben Kende Lászlónak 
Ha van, rá lehetőséged akkor ne hezitálj, menj és láss világot, lehet soha többet nem lesz az életben ilyen lehetőséged, hogy megismerj ennyi sokszínű, érdekes és csodálatos helyet és embert.
Köszönök mindent!:)

Képgaléria