2017. Fruzsina

Egy ismerősünk hívta fel a figyelmemet a LIONS Clubra és arra, hogy van lehetőség külföldi táborokba eljutni. Amint lehetett kaptam is az alkalmon. A jelentkezés gördülékenyen és gyorsan ment, minden információt és segítséget megkaptunk, amit lehetett, a fogadó családdal több e-mailt is váltottunk az utazás előtt.

Már a repülő felszállásának pillanatától hihetetlen élmény volt a két hét! A család, akinél az első hetet töltöttem mindenben próbált a kedvemben járni és mindannyiukkal nagyon sokat beszélgettem, ahogy a két szomszédságunkban lakó kiutazó (egy osztrák és egy olasz) lánnyal is sikerült már ezen a héten életre szóló barátságot kötnöm. Az egymás közelében lakó három család megosztotta egymás között a napokat programszervezés szempontjából így még változatosabbak voltak a programok és egy perce sem volt megállás. Elvittek minket az ország egyik legnagyobb vidámparkjába, jártunk bányákban, várakban, hajókáztunk a Rajnán és az egyik fogadó szülő még külön bejáratú botanika-órát is tartott nekünk. Mindezek között pedig számtalanszor főztünk és étkeztünk együtt.

Már az első hét végén nehéz volt a búcsú a családtól, akik nagyon a szívemhez nőttek. Távozásom alkalmával nekem és a másik két lánynak fényképalbumot is készítettek a hét emlékeivel. A táborba valamennyien már nagyon fáradtan, de annál izgatottabban érkeztünk meg. 21 fiatal, 16 különböző országból. Nagyon hamar megtalálta mindenki mindenkivel a közös hangot és, amint végeztünk a bemutatkozással (holott az internetről már jó ideje ismertük egymást) és a neveink kiejtésének nehézségeivel is megbirkóztunk, késő estig játszottunk minden félét a közös teremben és rengeteget nevettünk.

A következő hétben minden maradék energiánkra szükségünk volt, hiszen minden napot egy másik LIONS Club szervezett meg számunkra így szinte végtelennek tűnt a programok listája. Hajtottuk a ’draisine’ nevezetű érdekes járművet, jártunk strucc-farmon, túráztunk, bowlingoztunk, grilleztünk hajókon, kísérleteztünk laborban, eveztünk és mindeközben hihetetlenül összetartó csapattá kovácsolódtunk. A német fiatalok, akik a tábor teljes idejében velünk voltak is fontos részét képezték a csapatnak és mindent megtettek hogy minden simán és élvezetesen menjen. Az utolsó esti búcsú-parti után pedig mindenki nehéz szívvel pakolta össze a holmiját. De nem könnyekkel távoztunk, hanem ígéretekkel, hogy minél hamarabb viszontlátjuk egymást.

Biztosan állíthatom, hogy a németországi tábor életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Nyelvi gyakorlásnak a legjobb volt, de mindenek előtt olyan kötelékek és barátságok alakultak ki, amiket még csak el se tudtam képzelni előtte. Szinte semmi negatívumot nem tudok mondani a csereúttal kapcsolatban. Nagyon sok mindent kaptam ettől a tábortól és csak még inkább arra késztet, hogy többet megismerjek a világból.

Képgaléria