2017. Sára

Sziasztok

Én másodjára utaztam ki idén a LIONS-sal és egyáltalán nem bántam meg évről évre egyre jobban érzem magam és nagyon sok tapasztalatot szereztem. Ezeknek a táboroknak köszönhetően emberileg is fejlődtem. Tavaly Olaszországban a Valtellina camp-ben voltam a hegyekben idén pedig Belgiumot vettem a nyakamba. Kérdeznétek miért? Nagyon sokan megkérdezték tőlem ezt a kérdést az út során főleg azután, hogy meghallották, hogy nem vagyok egy sör fan , de többen is ajánlották és én az építészet megszállottja vagyok és az ottani házak még a falukban is elképesztőek nem beszélve a csokikról.

Itthon a szervezéssel sem gond nem lett volna ha nem találom ki, hogy nekem a Budapest-Brüsszel repülőjárat az túl drága és helyette megyek a WizzAirrel Charleoi-ba. Ezzel annyi volt a probléma, hogy aki a levelet küldte az nem volt túl rugalmas és mindenkinek 100-szor kihangsúlyozta, hogy a brüsszeli repülőtérre vegyék a jegyet a megadott időintervallum között, mert ha nem akkor magának kell megoldania. Én úgy voltam vele, hogy megoldom magam majd elbuszozok az egyik reptérről a másikra. Na ilyet ne csináljatok ,mert ki fognak utálni főleg, hogy utána áthelyezték a járatomat és egy nappal később és egy nappal korábban érkeztem. A korábban nem volt gond viszont a később miatt nagyon kiakadt rám a szervező aztán nagy nehezen elintézte de nem küldött részleteket semmit nem tudtam az utolsó napig csak azt , hogy majd meg lesz oldva, ami aztán érdekesen sült el , de először elmondok mindent szép sorjában.

Mikor odaértem a család barátjánál voltam egy napig ugyanis a család még Marokkóban nyaralt. Nagyon rendes, vicces ember volt és hamar megtaláltuk a közös hangot. Nagy könnyebbséget jelentett az is , hogy jól beszélt angolul. Mivel egy nappal korábban – pénteken – érkeztem neki még dolgoznia kellett. Gent közelében lakott de Gentben volt az irodája így amíg ő dolgozott mondta , hogy nézzek szét Gentben megnéztem a három gyönyörű templomot és találtam egy kis parkot ahol utcai zenészek játszottak jazzt és ott velük beszélgettem egy keveset. Találkoztunk ebédre és azt vettem észre, hogy a belga emberek is nagyon közvetlenek, mert leültünk egy 4 személyes asztalhoz ketten és nem sokkal később egy idős házaspár ült le mellénk , amin én nagyon meglepődtem ,mert ilyen Magyarországon nem történik veled de ami jó értelemben még furcsább volt az, hogy beszélgettünk angolul és egyszer csak ők is bekacsolódtak a diskurzusba. Ebéd után levitt a tengerpartra biciklizni, mert ott olyan hideg van meg a tenger is olyan hideg , hogy oda az emberek csak kirándulni járnak bár voltak néhányan akik fürödtek el nem tudom képzelni, hogy hogy mikor én nem vagyok fagyos de csak térdig tudtam bemenni a vízbe a verőfényes napsütés ellenére is. Biciklit béreltünk és körbebicikliztük a Nemzeti Parkot és a környéket ami nagyon szép volt és a bicikli út ki volt rendesen építve, mert ott mindenki akárcsak Hollandiában biciklivel jár. Hazafelé pedig beugrottunk a barátjának a kocsmájába termelői sört inni. Emlékeztek, hogy azt mondtam, hogy nem vagyok egy sör fan hát Belgiumban az lettem ott sokkal többféle sör van és nem mindegyik keserű hanem vannak selymes kellemes ízű sörök is, de a legjobb, hogy van ízesített sörük mint például a megy sör ami szintén tartalmaz 12% alkoholt és mégis megy íze van. Másnap felvett a fogadócsaládom és elmentünk hozzájuk. Nagyon szép házuk volt egy kis takaros kerttel meg terasszal. A családban az anyuka chilei volt és úgy örült nekem , mert neki két fia volt és szeretet volna egy lányt is végre. Én nagyon örültem annak, hogy a fogadótesóim fiúk voltak és még fogadtak egy brazil srácot is, mert sokkal könnyebben megtaláltam velük az közös hangot mint például tavaly a lánnyal aki fogadott , mert őket lehetett oltogatni meg hülyülni velük. Miután a brazil srác is odaért áttekertünk Gentbe ami 15 percre volt és megnéztük a várost biciklin meg beültünk egy hajóba iszogatni (16 éves kor-tól Belgiumban kiadják az alkoholt és ihatsz is bárhol). Vacsorára pedig tradicionális chilei ételt kóstolhattam. Másnap átmentünk Antwerpen-be és ott találkoztunk még másik két táborozóval és a fogadó testvérükkel. Szerencsére a belga lány aki fogadta őket ő tudott fel volt készülve ismerte a helyet és a hozzá kapcsolódó érdekességeket de sajnos ránk szakadt az ég amire Belgiumban számítanod kell, hiába indulsz el napsütésben bármikor eleredhet az eső. Mivel a fiúk ismerték a legjobb jazz clubbot ezért beöltünk oda unozni amíg el nem ált az eső. Következő nap a táborozók nagy része Bruggeba menet ezért mi is ellátogattunk oda. Szerencsénkre ott volt egy Lions is aki körbevezetett minket a városban majd elmentünk hajókázni , mert hajóból mindnet sokkal hangulatosabb volt látni. Este pedig a brazil srác megcsinálta a tradicionális koktéljukat ananászból és utána monopoliztunk hajnal 3-ig, mert abban a játékban lehetetlen gyorsan nyerni. Utolsó előtti nap lementünk a tengerpartra napozni meg beültünk egy fancy bár-ba beszélgetni majd fagyiztunk és néztük a gazdag emberek hogyan mutogatják a drágábbnál drágább kocsijaikat. Viszont én egyik kocsitól sem jöttem lázba a fiúkkal ellentétben így ők feladatuknak tűzték ki, hogy addig nem megyünk haza míg nem találnak egy kocsit ami nekem is tetszik. Nagy sokára találtunk egy tűzpiros kabriót szóval hazamehettünk. Estére az brazil srác és az fogadóbátyámat meghívták a lányok Brüsszelbe bulizni így az anyukával tartottunk egy csajos estét ahol kivasalta a hajamat meg fülbevalót készítettünk ,mert ő designer volt egyedül a 215 éves fogadóöcsémet sajnáltam akinek szintén részt kellett vennie az eseményen mint fordító , de utána egész este sorozatot néztünk és édességet ettünk szóval nem bánta. Másnap szakadt az eső szóval a bowlingon és videojátékozáson kívül mást nem tudtunk csinálni de az is vicces volt mert levertem a fiúkat bowlingban és fifaban is . Utolsó nap elkezdődött Gentben egy fesztivál szóval találkoztunk még néhány táborozóval megmutattuk nekik Gentet majd hajnal 5-ig buliztunk de csak azért nem maradtunk tovább mert délután kettőre a táborban kellett lenni és akartunk egy kicsit pihenni. Nagyon jó volt 5 fiúval bulizni, mert mindig a kör közepén táncoltak és nagyon vigyáztak rád haza felé pedig biciklin néztük a napfelkeltét. Ezek után természetesen mi érkeztünk utoljára a táborba de a többséget már ismertük szóval egyből bekapcsolódtunk a dumapartiba. Az első 3 nap nem igazán volt jó, mert nem mentünk sehová csak az erdő közepén játszottunk néhány csapatépítő játékot, de a játékok között túl sok volt a szünet és még nem ismertük annyira egymást így annyira sok mindenről nem is tudtunk beszélgetni. Legtöbbször a szervezést szidtuk közösen ugyanis a tábort 3 fiatal srác vezette az egyik nem beszélte a nyelvet csak fotózott a másik nem tudott semmit csak csajozni jött a harmadik próbálkozott kevés sikerrel. De érdekes módón ez nagyon összehozta a csapatot meg az , hogy este a bárban lehetet közösen bulizni meg táncolni. 35 –en voltunk a táborban amire az ember az gondolná, hogy ez túl sok és lesz klikkesedés. Eleinte volt is de a két hét során ez valahogy megszűnt. Az első program az a Gent fesztivál volt de délután 2-re mentünk és 9-kor jöttünk. Gondolhatjátok milyen lehetett a buli. Semmilyen de az amerikaiak meg az indai csaj elhatározta, hogy jól fogja érezni magát így a szörnyű zenére is első sorban ugráltunk meg visongattunk egészen addig amig a tévé el nem kezdett venni meg ki nem raktak minket a nagyképernyőre mert akkor eltáncoltunk éss mentünk a következő színpadhoz.Az első iagzi program akkor volt mikor elmentünk egy tóhoz fürdeni délután délelőtt pedig ott a tó mellett voltak játékok szervezve egy LIONS club által . Szerencsénkre jó idő volt így a víz is kellemes volt. Másnap a tengerpartra mentünk arra a részére ahová az emberek szörfözni járnak ott kaptunk védőruhát meg szörfoktatást és a windsurfing-et is kipróbálhattuk természetesen mindenki óriásikat borult de hát ez volt a móka lényege. Következő nap nemzeti ünnepük volt a belgáknak így elmentünk Brüsszelbe; idegenvezetővel megnéztük az Atomiumot majd a felvonulást végül pedig este tízig szabadprogram volt. Ami főként abból állt, hogy közösen megnéztük a nevezetességeket szuvenírt vásároltunk gofrit ettünk minden sarkon – ami valami isteni volt – majd beültünk a Delíriumba. Ezután mentünk át 3 napra Luxemburgba ahol a hotel a város közepén volt így péntek este egész éjjel diszkóztunk másnap elmentünk megnézni egy várat meg egy tavat majd megint buliztunk utolsó nap pedig idegenvezetővel körbejártuk a várost és együtt vacsoráztunk az ottani LIONS club vezetőjével majd hazajöttünk. Mindenki szerint Luxemburg volta legjobb hely mert volt egy egész utcányi club és ott lehetett a legtöbbet táncolni és bulizni. A táborral is ellátogattunk Antwerpenbe megnéztünk egy múzeumot mert a múzeum tetejéről jó képeket lehetett csinálni majd pedig mindenki beszabadult a ruha és csoki boltokba. Ami még érdekes volt az , hogy Liege-ben láttuk a városházát, ami régebben a herceg kastélya volt és ez nem volt nyitott a nagyközönség számára majd elmentünk egy interaktív szénbányába ahol kipróbálhattál mindent. Utolsó előtti nap volt a legeslegjobb mindegyik közül mert egy teljes napot töltöttünk a Walibi vidámparkba, ahol mindent ki lehetett próbálni és voltak vízi hullámvasutak is. Mivel nekünk nincs egy normális vidámparkunk Magyarországunk nekem ez és a szörfözés valami fergeteges volt. Utolsó nap visszamentünk Brüsszelbe és mindenki szabadprogram volt. Néhányan elmentünk a csoki múzeumba hát az maga volt a mennyország annyi csokit ehettél amennyit csak akartál és bemutatták a praliné készítését is. A szállásra meghívták a fogadó családokat utána pedig hajnal 4-ig buliztunk míg az amerikaiak el nem mentek, mert akkor kitört a sírás és nem akartuk elengedni egymást. Én itt sokkal több barátot szereztem mint az olaszországi táborom során és még most is intenzíven tartom velük a kapcsolatot heti egyszer skypolunk és az unalmas biosz óráimon mindig chatelünk. Óriási szerencsém volt, hogy egy ilyen társaságra találtam , hogy jövőre Isztambulban tartunk reuniont már alig várom

A szervezéssel annyi problémám volt, hogy a szervező kinézett egy családot a reptérhez közel küldtek neki egy e-mailt , hogy meg hozzájuk egy lány , de ők nem válaszoltak, amit nem egyáltalán nem furcsállták. Beállítottunk hozzájuk este 6-kor de senki nem volt otthon vártunk a kocsiban 9-ig még mindig senki ekkor az aki velem volt felhívta a szervezőt aki nem tudott mit csinálni. Végül fél órányi telefonálgatás után megegyeztek, hogy akkor megszállok egy hotelben ezután egy órányi hitelkeresés következett és a legviccesebb az egészben az volt, hogy a sofőr az nem beszélt angolul szóval én azt se tudtam mi van úgy voltam vele max. alszok a reptéren végül nagy nehezen éjfélre lett szállásom. Szóval a tanulság , hogy mindent meg lehet oldani de inkább jobb azt csinálni amit mondanak. (kevesebb idegeséggel jár)

Képgaléria