2018. Botond

Fülöp Botond vagyok, 18 éves és az idei tábor volt az első Lions cseretábor, ahol részt vettem.

A tábor lehetőségéről édesanyámtól, aki Lions tag, illetve a tavaly már az első táborozásán részt vett testvéremtől, Sárától hallottam.

Nem tudom a pontos okát miért Norvégiát és ezt a tábort választottam a jelentkezéskor, egyszerűen csak megtetszett, de úgy gondolom – így ezzel a három hetes fantasztikus kalanddal a hátam mögött – hogy jobbat nem is választhattam volna. Ebben a táborban én voltam az egyetlen utazó Magyarországról. A nyár közepén vettem fel a kapcsolatot a táborvezetővel és a fogadócsaláddal. A kiutazás során minden rendben volt, a reptérről kisbusszal vittek minket az első szállás helyszínére, ami kb. ¾ órát vett igénybe.

Először is pár szót a táborról.

Legnagyobb meglepetésemre szerintem a lehető legjobb időt „fogtam ki” az időjárást tekintve, ugyanis 25 fok volt és csak két nap esett az eső a 3 hét alatt. A helyszín miatt a ruhák bepakolása érdekes volt, mert a kabáton, sapkán át a fürdőruháig mindenféle holmit vinnünk kellett magunkkal. 4 helyen volt a szállásunk a tábor ideje alatt, ebből háromszor úgynevezett „hütte” típusú (alpesi faház) házban aludtunk, egyszer pedig két éjszakát sátoroztunk. A tábor ideje alatt több száz kilométert utaztunk Oslótól észak felé. Rengeteg szabadidőnk volt, hogy jól megismerhessük egymást.

A tábor alatt számos nevezetességet megnéztünk Oslóban és Osló körül, többek között a technikai múzeumot, a királyi palotát, valamint a Norway Cup nevű focitornát is. Az én személyes kedvencem a rafting és a hegyekben való túrázás volt. Szerencsénkre az időjárás megfelelő volt, így fel tudtunk menni a hegy tetejére is, amely Norvégia, illetve Észak-Európa legmagasabb pontja is. A raftingnál 6 fős csónakokban ültünk, én a két táborvezetővel, valamint 3 másik sráccal. A táborban összesen 22-en voltunk, 5 fiú és 17 lány, ebből 1-1 ember Afrikából és Ázsiából, a többiek mind Európából.

A fogadó családomról.

A fogadó családom nagyon szimpatikus volt, igyekeztek minél jobbá tenni a náluk töltött 1 hetemet. A családnál az anyukával és az apukával találkoztam a legtöbbet. Egyébként 3 gyermekük van, két lány és egy fiú. A két lány éppen nyaralni volt, de a fiúval is csak két alkalommal találkoztam az ottlétem alatt. Minden nevezetességet, amit nem láttam a tábor ideje alatt meg tudtam nézni, hol velük, hol a többi táborozóval összefutva, hol pedig egyedül. Ez utóbbi sem volt probléma, mert vettek nekem egy tömegközlekedési bérletet, ami jó volt minden eszközre, még a hajókra is, ami a közeli szigetekre vitte a látogatókat.

Az utolsó estét közösen, az összes táborozóval és az őket fogadó családok tagjaival zártuk egy jó kis buli keretében, ahova minden táborozónak a saját országára jellemző ételt kellett magával vinnie. Én, bár itthon még sohasem készítettem el, gulyáslevest főztem.

A táborban kilencen kerültünk szorosabb viszonyba egymással, 4 fiú és 5 lány. A fiúk közül 3 nagyon jó barátra tettem szert, akik Hollandiából, Lengyelországból és Fehéroroszországból jöttek. Ha minden jól megy, akkor a tervek szerint jövőre találkozunk 9-en valahol, ami jelen állás szerint itt lesz Magyarországon nyáron, valamelyik nagyszabású zenei fesztiválon.

Nagyon-nagyon jól éreztem magam végig a tábor ideje alatt és ha lesz lehetőségem, jövőre is mindenképpen szeretnék valahová elutazni a Lions cseretábor szervezésében. A tábor remek célt szolgált arra is, hogy tovább fejlesszem az angol nyelvtudásomat.

Képgaléria