2019. Miriam

Tóth Miriam vagyok. A táborlistát átnézve az észt tábor nem szerepelt az álomutazásaim között, de késve jelentkeztem így  egy kis rábeszéléssel választottam ezt. Nem bántam meg hogy hagytam magam rábeszélni. A Lions klubnak köszönhetően 3 hetet tölthettem Észtországban. Soha nem voltam még ott, sőt még Észak-Európában sem, szóval nagy izgalommal vártam az indulás napját. Az oda út nem feltétlenül a legegyszerűbb mivel Varsóban át kellett szállni, de ez nem jelentett semmi gondot tekintve a reptér jó szervezetségére. Mikor megérkeztem Tallinnban- azt hozzá kell tennem, hogy a tallini reptér egyszerű és nagyon kicsi. A fogadócsaládom már a reptéren várt hatalmas mosollyal, ami nagyon jól esett mivel kicsit izgultam milyen lesz, habár már előtte is leveleztem velük. 10 napot töltöttem a fogadó családomnál. Egy 15 éves és egy 12 éves lány volt a családban. Mindenki jól beszélt angolul így a kommunikációval nem volt probléma, nagyon érdeklődőek és nyitottak voltak. Nagyon jól megszervezték a náluk töltött 10 napot. Minden napra kitaláltak valami érdekes programot. Teljesen körbe jártuk Tallint, ami engem lenyűgözött és magával ragadott. Ezenkívül elmentünk kirándulni többször is például: Risti-be, Haapsalu-ba, Noarootsi-ba, Tartu-ban valamint Viimsi-be. Mind gyönyörű és nagyon egyedi volt. Sok történelmi tényt is tanultam, valamint a fogadótestvérem barátnőivel is találkoztam. 10 csodálatos nap után átmentem a táborba ami minden várakozásomat felülmulta.  A tábor Karvekulában volt, egy erdő közepén, remek hangulattal. A táborvezetőknek fontos volt a természetvédelem. Saját tányért és evőeszközt kellett vinni amit mindenki saját maga mosott el.

A tábor vezetői nagyon lelkesek voltak. Hónapokkal előbb létrehoztak egy facebook csoportot, ahova az összes kiutazót bevették. Ettől kezdve ellátak bennünket tanácsokkal, információkkal Észtországról, a szokásokról, mit vigyünk, mit ne. Egész jól összeismerkedtünk. A táborban szinte régi ismerősként köszöntöttük egymást. Hihetetlen jól megszervezték a tábor mindennapjait. Látszott, hogy nagyon sok energiát fektettek abba, hogy mindenki jól érezze magát. Mindenkinek kitaláltak egy észt nevet, amit utána használtunk is (bár inkább csak poénból). Az első napok egyikén Észt estet tartottak ahol tradicionális Észt néptáncot tanultunk és néhány kifejezést észtül. Figyeltek arra, hogy ne legyen klikkesedés. A vetélkedőket, programokat úgy szervezték, hogy minden nap más országból érkezett társam legyen. Nagyon gyorsan összeszoktunk. Kedvenc programjaim az erdei túrák mellett a kalandpark és a kenuzás volt. Ezen kívül tábori dalt és táncot, valamint tábori videót is kellett csinálnunk, ami mondanom sem kell az egyik legjobb emlék a táborból. Egyik nap viszont mi is visszaadtunk egy keveset abból amit mi is kaptunk mert egy gyerekotthonba látogattunk el. Ajándékot vittünk nekik a saját országainkból és Észtül irtunk nekik levelet, valamint egész nap velük játszottunk és velük voltunk. Egy igazán csodálatos élmény volt, habár közös nyelv híján az eleje nehezen ment, de néhány közös játék után a hangulat javult pláne miután előkerültek az arcfestékek. Talán a legmaradandóbb élmény az volt mikor a gyerekek egy ideig futottak a busz után és kérték ,hogy ne menjünk el. Csodálatos volt látni milyen kicsi dolog is mekkora örömöt tud csalni az arcukra. Összeségeben nagyon  örülök és hálás vagyok hogy részt vehettem ebben és az egész részese lehettem. A búcsúzás termesztésen nagyon nehezen ment mert nagyon megszerettük egymást. De az élmények, emlékek örök életűek és azóta is tartjuk a kapcsolatot és a tudat, hogy ennyi barátunk van a világban az egyik legjobb érzés. Köszönöm még egyszer a lehetőséget és Észországot tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom.  

Képgaléria