2019. Nóra

Ez volt az első utazásom a Lions Clubbal, véletlenül találtam rá erre a lehetőségre és az utolsó utáni pillanatban jelentkeztem a táborba. Hatalmas köszönet a helyi Lions Clubnak, hogy ennek ellenére is segítőkészek voltak és hibátlanul ment minden a szervezéssel.

A finnországi szervezéssel akadtak problémák, nagyon későn kaptam információt a családokról és arról, hogy egyáltalán hova kell mennem. Én a legszerencsésebbek közé tartoztam, sok kiutazónak egyáltalán nem is találtak végül családot. Viszont miután megkaptam minden információt, gördülékenyen ment kint is minden.

A családok Közép-Finnország egy kisvárosában laktak, az első megfigyelésem azzal kapcsolatos volt, hogy mennyire közel van mindenhol a természet. Rengeteg tó és erdő mindenütt. Az első családomnál egy olasz kiutazóval együtt töltöttünk egy hetet. Őszintén fantasztikus élmény volt, még fantasztikusabb emberekkel. A sok program ellenére mindig jutott időnk a pihenésre és a nagy beszélgetésekre. Bejártuk a történelmi látnivalókat Hämeenlinnában, kirándultunk, múzeumba mentünk, együtt sütöttünk, főztünk, eperfarmra mentünk, bowlingozni, bulizni, tóparti nyaralóba és persze szaunába.

A második héten egyedül mentem egy három-kisgyerekes családhoz, itt csak az anyukával tudtam beszélgetni sajnos, ezért nem alakult ki olyan nagy barátság köztünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam, velük is részt vettem például hajóúton és családi pikniken. Mivel ugyanabban a kisvárosban voltunk, sok látnivaló nem maradt a második hetem végére, ezért több volt a szabadidőm.

A harmadik héten észak felé vettük az irányt az olasz lánnyal karöltve. Kokkola egy három és fél órás vonatutat jelent Helsinkitől, egy olyan tengerparti város, ahol alig-alig megy le a nap nyáron. A kampusz ahol laktunk (szintén tengerparton) szerintem tökéletes volt egy ilyen táborhoz, rengeteg lehetőségünk volt a táborozókkal csak úgy együtt tölteni az időt, feltalálni magunkat. Ez számomra azért nem jelentett problémát, mert egy nagyon jó társaságra találtam ott, remek barátokat szereztem a világ minden tájáról. A tábor minden napra szervezett egy-egy kirándulást, sok volt a természetjárás, a városnézés, a szaunázás, a röpizés, a paddle board-ozás és a rendkívül kínos csoportos játék. A nemzetközi közösség vidám volt és sokoldalú, őszintén felejthetetlen emlékekkel ajándékoztak meg.

A búcsúzkodás volt a legszomorúbb epizódja az utazásnak. Életre szóló élményeket szereztem, fantasztikus embereket ismertem meg és gyönyörű helyeken jártam. Óriási köszönettel tartozom a Lions Clubnak, hogy mindezt lehetővé tették.

Képgaléria