2019. Zalán

     A családomat 5 nappal az indulás előtt kaptam meg, előfordul, hogy valamiért késik a család bejelentkezése, de nem kell kétségbe esni. Na, de függetlenül ettől, július 21-én délután 3-kor izgatottan szálltam fel a repülőre, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egyedül utaztam és egy új út mindig izgalmakkal teli. Bár ekkor még nem tudtam, hogy milyen jó élményekben lesz részem.

     A gépem Helsinki-Vantaa repülőtérre érkezett meg és utánam egy órával szállt le egy másik cserediák is, Alexandre, Franciaországból. De ott várt a repülőtéren David, a fogadócsaládom legidősebb fia.  Ő elvitt minket a reptérről és találkoztunk az egész családdal az otthonukban. Erikkel, az apukával, Henrikkel és Krisztiánnal a két nagyobb testvérrel, és a legkisebb tesóval, Patrikkal. Egy nyugodt kisvárosban Lietóban volt a házuk, Turkutól nem messze. Amikor az autóutakon mentünk feltűnt, hogy nagyon kevés autó van és ez egy kicsit fura volt a számomra. Mellesleg a házuk is nagyon közel volt a természethez. Volt egy kis erdő a hátsó kertjükben, egy közeli tó és egy folyó is. Megismerkedtünk a kutyájukkal és a macskájukkal. Lepihentünk egy picit, majd átadtam az ajándékokat a családnak, többek között egy levendulás zsákot, díszes asztalterítőt, fűszerpaprikát, magyar kártyát, egy Budapest és Magyarország történelméről szóló könyvet és persze csokit. 

          Az első nap elvittük a kutyust sétálni és Erik picit megmutatta a környéket, abban volt más az itthoni tájtól, hogy csak fenyőfát lehetett látni. A második nap a legkisebb fiúval fociztunk és kosaraztunk, majd délben elmentünk Turkuba egy sushis étterembe. Mellesleg életem legjobb sushiját ettem itt. Ebéd után megnéztük Finnország 3. legnagyobb templomát, ami itt Turkuban található. A család nagyon kedves volt egész idő alatt. Elmondták azt is, hogy mit tudnánk segíteni nekik a házimunkában, amit szÍvesen vállaltunk. Turkuban voltunk egy múzeumban is, ahol elmondták, hogy milyen volt a város régen, hányszor égett le, szóval érdekes dolgokat.

Az ezt követő napon felfedeztük magunknak Turku városát, 6 órát gyalogoltunk és közben sok érdekes dolgot láttunk. Ezen a napon tudtam meg először, hogy van olyan sport, hogy golf-frizbi. A városban megnéztük a Turku kastélyt, egy nagyon szép parkot, egy hajókiállítást, ahol láttunk hadihajókat és halászhajókat. Délután egy közeli tóhoz kirándultunk és persze barbecue-ztunk is. Nem hagyhattuk ki, hogy ne tanuljunk meg pár finn szót. Jutott időnk csónakázni, horgászni is.

          Az 5-6. napon elmentünk Daniellel egy bányatóhoz, ahol voltak 5, 6, 14 méteres sziklafalak, ahonnan a vízbe lehetett ugrani. A legmenőbb dolog egy 14 méteres sziklafalról a vízbe ugrani, úgyhogy megcsináltuk. Aztán jött még jobb, a szauna. Mindenképpen próbáljátok ki! Az ezt követő napon elmentünk egy botanikus kertbe, majd Turkuban volt egy fesztivál és azt néztük meg. Az ezt követő napon a város történelméről tudhattunk meg érdekességeket, és egy nagyon szép tengerparton is fürödtünk.

          A 9-10.napon egy hajótúrára vitt el minket a család, Turku-Stockholm útvonalon. A hajón volt vagy 5 étterem, de mindegyik másféle ételeket szolgált fel. Sok szerencsejáték gép volt, bingóztunk is, és hallgattuk a fellépőket, akik az egész út alatt szórakoztattak minket. Sajnos nem szálltunk ki Stockholmban, de ez így is egy feledhetetlen élmény marad. Az utolsó napon Erik elvitt minket a munkahelyére és megmutatta, hogy mit csinál. Majd este a családnak készítettünk lángost, ez nagyon nagy siker volt, imádták. 

     Első napon a táborban ismerkedős játékok voltak. Én az első két nap megismerkedtem olyan srácokkal és lányokkal, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Nagyon sok eltérő személyiségű diákkal voltam együtt és egy kis időbe tellett, amÍg kiismertük egymást. De már az első naptól nagyon mókás volt a velük töltött idő. Párukkal már beszéltünk róla, hogy találkozni fogunk még. Szóval, mint ahogy emlÍtettem nagyon sok különböző személyiség volt. Valaki nagyon jól tudott zongorázni, valaki nagyon szeretett focizni, meg volt olyan is, aki a pokémonokat szerette. De ami a leginkább számÍtott az az volt, hogy együtt voltunk és olyanok voltunk egymásnak, mint egy család. Ünnepeltünk születésnapokat is. Minden egyes nap tele volt izgalmas dolgokkal és mókával. Például egyik nap elmentünk egy közeli viking faluba, ahol felpróbálhattuk a régi kor viking jelmezeit és persze kaptunk kardot is, de az sajnos nem acélból volt, csak gumikardok voltak. Ehettünk egy igazi viking ebédet, olyan házban étkezhettünk, amit a filmekben és sorozatokban lehet látni. A pincérek vikingeknek voltak öltözve, félhomály volt a házban és gyertyákkal világÍtottak. Nagyon jó élmény volt.

          Elmentünk a táborvezetőnk kertjébe is, megmutatta, hogy milyen növényei vannak és itt is kaptunk „feladatokat”. Festettünk, ami nagyon jó időtöltés volt, és el kell mondanom, hogy nagyon szép festmények születtek. Nemcsak ecsetet használtunk, hanem különböző gyümölcsöket is a festéshez.

Egyik reggel útra keltünk és segÍtettünk megtisztÍtani egy tengerpartot a szeméttől, annyira belemerültünk, hogy a végén már le sem bÍrtunk állni a szemétszedéssel.

Kirándultunk egy nemzeti parkban is, amit szintén nagyon élveztünk. A túra végén kaptunk finom hot-dogot, palacsintát, epret.

Utolsó előtti nap volt a tehetség bankett, ahol egy lány Spanyolországból nagyon jól rappelt, és voltak táncbemutatók is.

           Összességében ez egy nagyon jó tábor volt, tele élményekkel, mindenki vigyázott a másikra, segÍtett a másikon, vÍgasztaltuk egymást, ha valaki valami miatt szomorú volt. Egy nagyon jó közösséget alkottunk.

Képgaléria