2019. Dorka

Első táboromként Ciprust választottam, hiszen ide fiatalabbak mehettek (14-16), és fogadócsalád se volt, így gondoltam könnyebb lesz. Az indulás napján, július 7-én nagyon izgatott voltam, hiszen már kiskoromtól kezdve unokatestvéreim élménybeszámolóit hallgatva vártam ezekre a pillanatokra. Természetesen féltem is, mi vár rám, hiszen először utaztam egyedül, ezért is nagyon hálás voltam, hogy Mildával, a másik magyar kiutazóval repülhettem. Habár Budapesti vagyok, egy Debrecenből induló géppel utaztunk, mert így olcsóbb volt a jegy, na meg nem egyedül utaztam.

Miután kiszálltunk a gépből, kedves arcok fogadtak, akik látva idegességünket, nagyon sokat segítettek, és igyekeztek a velünk együtt érkezőkkel jobb kapcsolatot kialakítani. A vámellenőrzés és a bőröndfelvétel is zökkenőmentesen ment, azt hiszem, látták rajtunk, hogy nem vagyunk túl gyakorlottak az ilyesmiben. A taxi úton még mindenki félénk volt, de szerencsére később mindenki feloldódott, és jól tudta magát érezni. Egy olyan ember se volt, aki talán kirekesztettnek érezhette volna magát, úgy gondolom, mindenki beilleszkedett. 

Amikor megérkeztünk a szállásra, alig hittem a szememnek, ugyanis egy gyönyörű, fehér, boltíves tengerparti épületekkel körülvett hatalmas tér volt, ahol volt kosárpálya, játszótér és közösségi terek. A tenger onnan olyan gyönyörű volt, hogy sokszor csak ott kint ültünk és azt nézve, a látványtól megbabonázva beszélgettünk. 

Az első héten sok szabadidőnk volt, de egyáltalán nem bántam, ugyanis ekkor köttettek az igazi barátságok. Csak két hetet töltöttem ott, de azt hiszem, kijelenthetem, hogy életre szóló barátokat szereztem. Nagyon sokat kártyáztunk (jó tanács, te is vigyél egy paklit, mert hiába vettünk még több csomaggal, valahogy mindig foglaltak voltak), még néhány új játékot is kitaláltunk. Érdemes papucsot vinni fürdéshez, meg a tábor területére, esetleg kisebb sétákhoz. Ezenkívül javaslom a minél erősebb naptejet és a napellenzős sapkát, mert nagyon éget a nap, de a táborvezetők is bizonyos időközönként figyelmeztettek a bőrünk védelmére.

A programok közül, szinte mindegyik elnyerte a tetszésemet. Minden kirándulásban volt valami nagyon jó, és emlékezetes. A larnacai kiruccanás alkalmával elmentünk egy só és borsszóró múzeumba, ami a legviccesebb múzeum, amit valaha láttam, de igazából nagyon jól éreztük magunkat, még készíthettünk is egy egyedi só és borsszórót. Itt sok szabadidőt kaptunk miután körbenéztünk a városban, és itt is sok élménnyel gazdagodtam. Voltunk Aqua parkban, vidámparkban, víz múzeumban, sok szép városban, de a két kedvenc programom Lefkara meglátogatása és a hajótúra volt. Lefkara egy kisebb falu volt, de olyan bájos és magával ragadóak voltak a szűk utcácskák, senki nem akart hazajönni, így a táborvezetők hagytak nekünk még egy kis időt, hiszen ők sem szívesen hagyták ott a gyönyörű helyet. A hajótúra pedig egyszerűen felejthetetlen volt, a tengervíz egyenletesen csapódott a hajó oldalának, ami igazi tengeri hangulatot keltett. Volt, amikor bátorságpróba szerűen hívtuk ki egymást, ki mer e ugrani a hajóból, vagy esetleg a hajó második szintjéről. Persze a végén a többi utassal együtt szinte mindenki ki mert már ugrani fentről is. Egyszóval, hihetetlenül jól éreztük magunkat.

A tábor vége felé a jó hangulatunkba vegyült egy kis szomorúság, mert tudtuk, hogy hamarosan talán örökre elbúcsúzunk. A záró ceremóniára be kellett tanulnunk egy görög dalt, és táncot, amit habár nem sikerült százszázalékosan megoldanunk, nagyon vicces volt egy másik nyelven énekelni. 

Vasárnap hajnalban megérkezett az első kisbusz, és akkor tudatosult csak igazán bennünk, hogy már tényleg elbúcsúzunk. Egymás nyakába borulva sírtunk, de sok ígéret, hogy még találkozunk és köszönés közepette elmentek a repülőtérre. Később mi is elindultunk, a felszállás előtt mindent gördülékenyen megoldottunk, majd hazarepültünk. Hazafelé úton elolvastam a nekem írt leveleket (mindenkinek volt egy borítéka, és lehetett bele leveleket írni), és habár bizonyos vagyok, hogy mindenki furcsán, vagy éppen sajnálkozva nézett rám, ott is hullattam néhány könnyet. 

A táborvezetők és az étkezések is meglepően jók voltak, még vegetáriánus kaja is volt mindenhol.

Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy életem egyik legjobb két hetét töltöttem el Cipruson, és alig várom, hogy újra találkozzak a külföldi barátaimmal. Szóval, ha te is most fogsz először utazni, csak azt tanácsolom, hogy ne izgulj, mert minden rendben lesz, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod érezni magad. ☺

Képgaléria