Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2019. Emma

indulás: 2019. június 29.
vége: 2019. augusztus 04.
ország: USA
tábor neve: Texas

 Ez volt az első kiutazásom a Lions csereprogrammal. A programról a barátomtól hallottam, aki tavaly vett részt és bátran ajánlotta nekem. Nagyon jó lehetőségnek tartottuk a szüleimmel, úgyhogy január környékén én is jelentkeztem. A jelentkezés sikeres volt, gördülékenyen ment és lett is helyem a texasi Julien C Hyer Youth Camp-be. Diana Ezzelhez, a táborvezetőhöz bátran tudtunk kérdésekkel fordulni. A fogadóanyukám körülbelül 2 héttel az utazás előtt vette fel velem a kapcsolatot.

  Mivel tavaly voltam már kinn a családommal Amerikában, így oda a vízumom már megvolt (két évig tart az érvényessége). Viszont én Budapestről Torontóba utaztam és mikor a beszállókártyát intéztük itthon az utazásom előtti este, kiderült, hogy Kanadába is szükséges vízum. Szerencsére még aznap elküldték e-mailben. 

 Sajnos a kiutazás nem volt stresszmentes, mivel a repülőm 3 és fél órát késett, így a csatlakozást Dallasba már nem tudtam aznap elérni. A légitársaság viszont biztosított az összes embernek, - aki úgy járt, mint én - szállást nem messze a reptértől. Másnap indultam tovább és délután 1 óra fele érkeztem meg a Dallas Fort Worth reptérrel, ahol már vártak. 

 Dallas külvárosában, Grand Prairie-n lakik a fogadóanyukám, Charlene Vezina. Egyedülálló, már nyugdíjas, de rendkívül fiatalos nő, akinek van egy macskája, Curtis. Mivel a legtöbb családnál általában 2 diák szállt meg, így én sem voltam egyedül. Laerke Dániából jött, és mivel már korábban felvettük egymással a kapcsolatot, így elég jól kijöttünk egymással már az utazás elején. Charlene annak ellenére, hogy egyedül él (és ebben az évben fogadott először cserediákokat) szeretettel fogadott be minket az otthonába és segített nekünk mindenben, amiben kellett.

  Az első hetünket Dallasban töltöttük, ami kifejezetten mozgalmas volt. Elmentünk az egyik nap önkénteskedni (ételtosztani) a helyi rászorulóknak. Én személy szerint több alkalommal is részt vettem volna ilyen jellegű programban. Voltunk a Bush múzeumban, ahol találkoztunk a többi táborozóval, még ezen a napon közösen ebédeltünk és egy pár szót mindenki mondott magáról. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze, 32 fő 19 különböző országból. Meglátogattuk a Dallas Cowboys amerikai focicsapat hatalmas stadionját, este pedig a Texas Rangers baseball meccsét néztük meg. A játék végén hatalmas tűzijáték volt, hiszen másnap volt július 4-e, vagyis a Függetlenség napja. Megnéztünk egy kb. 45 perces felvonulást, ahol az iskolai zenekartól kezdve a kinti Lions klubbokig minden volt. Golfozni is elmentünk, ahol sajnos elég csúnyán leégtem, szóval erre tényleg oda kell figyelni, mert Texasban nyáron 34-36 fok az átlaghőmérséklet. Swimming party is volt Diana Ezzellék házában, rengeteg étellel-itallal és persze jó hangulattal. 

 A második hetet Lake Texománál töltöttük, ott volt a tábor. Két fős szobák voltak, én Janinával, az egyik német lánnyal voltam együtt. Mivel a tábor egy tó mellett volt, így sokat fürödtünk és az egyik nap vitorlázni is elvittek minket. Egy sárga iskolabusz furikázott minket, aminek szintén meg volt jó hangulata. Meglátogattunk egy helyi börtönt majd volt lehetőségünk beülni egy tárgyalóterembe és beszélgetni egy bíróval. Mindenkinek készítenie kellette egy prezentációt az országáról, ezeket is a héten adtuk elő. Azt gondolom, hogy egy tartalmas és érdekes előadást tartottam a többieknek. Voltunk egy helyi „minifesztiválon”, ahol kisebb együttesek léptek fel. Az utolsó este néhány fogadócsalád eljött és szolgáltatott zenét az esti dance partyhoz. Több fiú és néhány lány viszont fogyasztott alkoholt, illetve dohányzott az épületben, aminek következtében a harmadik hét után 3 fiút hazaküldtek. Másnap volt a tehetségkutató, ahol én Rokasszal, a litván fiúval léptem fel. Én énekeltem, ő pedig gitáron kísért. Nagyon jól sikerült az előadásunk, sokan gratuláltak utána. Szerintem a táborban lehetett volna még több közösségi program, amelyek során még jobban meg tudjuk ismerni egymást és kultúráinkat. 

 Minden hétvégén hazamentünk Dallasba. Ilyenkor is voltak közös vagy egyénileg szervezett programok. 

 A következő hetet az Austin mellett lévő Wimberleyben töltöttük. 7-en voltunk lányok egy családnál, 3-an a szülők, 4-en a nagyszülők házában szálltunk meg. A család itt is nagyon kedves és érdeklődő volt. A szülőknek van egy 10 éves kislánya, Emily. Az anyuka kb. 30 éve elvesztette a húgát egy autóbalesetben, és az ő emlékére üzemeltetnek egy szabadtéri színházat, amit a testvére után EmilyAnn-nek neveztek el. Számomra ez egy nagyon pozitív dolog, hogy ilyen nagyszerű módon is meg lehet őrizni valakinek az emlékét. Jártunk gyönyörű természetvédelmi területeken, mint a Blue Hole vagy a San Marcos-i Meadow Center. Tubingoltunk egy kisebb folyón, aminek a végén voltak vízesések. Sajnos ezt sem a pozitív élményeimhez sorolnám, mert én kiestem idő előtt a matracból, és nem tudtam kiúszni a sodrás elől. Szerencsére tudok úszni, így nagy bajom nem esett. A többség viszont nagyon élvezte ezt a programot. San Antonio-ba is ellátogattunk, ahol megnéztük az Alamot, ami egy kb. 300 éves templom, majd egy kis „folyótúrán” voltunk az épületek között. San Antonio egy nagyon hangulatos város sok mexikói motívummal. A hazaindulás napján még meglátogattuk Austinban a parlamentet. Egy kicsit sajnáltam, hogy ebben a városban nem töltöttünk el több időt, mivel Texas fővárosa Austin, így mindenki arra számított, hogy itt sok programunk lesz majd. 

 Az ezt követő hétvégén megnéztünk egy rodeót, amit Laerke kihagyott. Engem egy másik család vitt ki a helyszínre. Elég érzékenyen érintett ez a program, viszont ez is egy tipikus amerikai dolog, így nem bántam, hogy ilyet is láttam élőben. Másnap egyéni programok voltak, mi moziba mentünk és megnéztük az új Oroszlán királyt. 

 A negyedik hetet – egy 6 órás út után - Lubbock városában töltöttük. Egy nagyon idős házaspárnál szálltam meg én, Moa a svéd lány és Roni az egyik izraeli lány. Joyce az anyuka (nagymama, dédmama) sajnos rákos, így Jim az apuka (nagypapa, dédpapa) vitt minket a helyekre, illetve készítette a reggelit/vacsorát. Meglátogattuk a helyi Lions klubbot, ahol mindenki örömmel fogadott minket. Voltunk egy repülőgép - és egy tudományos múzeumban, délután pedig a Texas Tech Egyetem sportrészlegén jártunk: úsztunk, röplabdáztunk és kosaraztunk. Mivel Lubbock vidéki városnak számít, így nem maradhatott ki a lovaglás sem. Sokan voltak tapasztalt lovasok köztünk, én örültem, ha a lovam arra ment amerre húztam a kantárját… Egy kalandparkba is elmentünk, voltunk bowlingozni, lézerharcolni, go-cartozni és sok videójátékot is kipróbáltunk. Talán a legjobb élményem a Palo Duro Canyon volt. Fantasztikus volt a látvány és este megnéztük a The Texas Showt (musical), ami a kanyon ölében került megrendezésre. 

 Az utolsó héten végig Dallasban voltunk. Charlene barátaival Jimmel, Cinthyával és az unokáikkal ellátogattunk a Monet kiállításra, Fort Worthben. Az egyik naplementét a Reunion Towerből néztük meg, így láttuk a várost világosban és sötétben is. A Six Flags egy hatalmas vidámpark, ahol rengeteg minden van, amit a gyerekek/felnőttek élvezni tudnak. Ezen a napon volt a legmelegebb egész nyáron, így én személy szerint elég hamar kifáradtam. A Fort Worth Stock Yardon egyik este a Billy Bob’s country klubban sokat táncoltunk és biliárdoztunk. Örülök, hogy tanítottak nekünk „Linedance” tánclépéseket is. A Farewell Dance-re, - ami az utolsó este programja volt – mindenki elkészített egy tradicionális ételt a hazájából. Én csirkepörköltet készítettem, Bence – a másik magyar – pedig mákosgubát. Sokat sírtunk ezen a napon, de megígértük, hogy látjuk még egymást! 

 Összességében én csak ajánlani tudom ezt az utat! Texas fantasztikus, az emberek nyitottak és barátságosak. A programok szuperek voltak. A társaságban mindenki teljesmértékben elfogadó és kedves volt. Hatalmas élmény volt megismerni új emberek és kultúrákat. Nagyon finomakat lehet enni (nem csak gyorskaját). Mindenhol van wifi, így könnyen tudtam tartani a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal. És ami talán a legfontosabb, hogy az angolom nagyon sokat fejlődött az útnak hála. Rendkívül sok értékes tapasztalattal szolgált egy nagy ország nagy államának társadalmi, kulturális valóságáról az 5 hetes kinn tartózkodásom.  

 Köszönöm a Lions programnak és a szüleimnek, hogy lehetővé tették nekem ezt az élményt!


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

Lions Clubok eseményei

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.