2019. Sára

Fülöp Sára vagyok, 17 éves, és idén a Lions clubbal csodálatos 2 hetet tölthettem Írországban.
Ez egy olyan kiutazás volt, amiben nem volt családoknál töltött idő csak a két hét tábor. 

Nagyon vártam már az utazást, mivel tudtam, hogy nagyon sok minden fog ránk várni kint, mert ez már a második táborozásom volt a Lionssal.

Minden zökkenőmentesen ment, én estefelé érkeztem meg Írországba, akkor már a csapat nagy része ott volt, és Dublini egyetemen volt a szállásunk, ami egy nagyon szép, és nagy campus tele fiatallal, de másnap már utaztunk is Waterfordba egy másik nagy városban, ahol az 2 hét nagy részét töltöttük.

Nagyjából fele-fele arányban voltak a fiúk és a lányok. Az első pár nap ez ismerkedésről szólt. Voltunk dráma workshopon, ami mindenkit kicsit feloldott, és jobban összehozta a csapatot.

Általában minden országból többen jöttek, kivéve a kanadai lány és én, de ez egyáltalán nem volt probléma, mivel így megjobban magamra voltam utalva, és nagyon sokat tudtam gyakorolni az angolt.

Teljesen rendben volt a szállás, kényelmes volt, tiszta, és a táborvezetők is azon voltak, hogy minnel csodálatosabb időt töltsünk ott.

A programokból nem volt hiány volt, amikor egész nap sportoltunk, vidámparkban voltunk, városnéztünk, vagy a közeli Lions club tagokkal valami közösségi munkát végeztünk például: régi iskolák ablakait festettük, vagy kertészkedtünk egy belvárosi területen, de persze közben nagyon sokat hülyéskedtünk, és történteket meséltünk egymásnak.

Minden este, amikor hazaértünk, egy adott nemzetiség főzött vacsorát, aminek egy hagyományos ételnek kellett lennie.

Az időjárással is szerencsénk volt, mert két hét alatt egy nap esett csak az eső, ami ott egy ritkaság, és így a tengerben is lehetett fürdeni annak, aki akart.

Sok csapatfeladat volt, ami mindenkit kimozdított a komfort zónájából, és mivel összesen 17en voltunk a táborban, így egy nagyon szoros baráti csapat alakult ki, számíthattunk a másikra, és ezt látták a vezetők is, ezért el mertek minket engedni este együtt erre arra, mert látták, hogy bízhatunk egymásban.

Dublinba amikor visszamentünk az utolsó pár napra, nagyon sok mindent megmutattak nekünk, finom helyi ételeket kóstolhatunk meg, esténként pedig az egyetemen közösen relaxáltunk, filmet néztünk együtt, és megismerkedtünk más diákokkal.

közül a török, kanadai, finn és ír lánnyal, fiúk közül pedig az olasz, két török és német fiúval kerültem szorosabb kapcsolatba, de az egész tábor nagyon egyben volt, úgyhogy nem volt jellemző a klikkesedés.

A búcsúzkodást már előre láttam, hogy nagyon nehéz lesz, így is lett, de megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, ami a mai napig így van és, hogy találkozunk majd a jövőben. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a tábort, aki szeretne angolt gyakorolni, kapcsolatokat építeni, és új országot, kultúrát megismerni. Számomra felejthetetlen volt.

Már most mennek a szervezkedések, hogy mikor hol ki kivel fog találkozni, és a kanadai barátnőm is fog jönni Magyarországra jövőre. 

Képgaléria