Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2019. Nóra

indulás: 2019. július 18.
vége: 2019. augusztus 09.
ország: Japán
tábor neve:

Életem első Lions cseretáborához két helyet jelöltem meg: Japánt és Hong Kongot. Úgy gondoltam, hogy ha már ilyen lehetőségem adódott, akkor a lehető legtávolabb szeretnék utazni, valamint mindig is érdekelt az ázsiai kultúra. A japán kiutazást kaptam meg, ahol életem egyik legszebb három hetét töltöttem.

A repülőút összesen 15 órás volt, egy átszállással Dohában, ami eléggé megterhelő volt, de volt velem egy másik magyar lány, így legalább nem volt unalmas.  Nyár közepéről beszélünk, így nem volt ritka a napi 30-35 fok, valamint a japánoknál igen magas a páratartalom is, így kellett pár nap, hogy megszokjuk a klímát. Az utazás első tíz napját táborban töltöttem a többi diákkal, a maradék kb. két hetet pedig három különböző családnál. A tábor varázslatos élmény volt számomra, a csoport nagyon gyorsan összekovácsolódott, nem volt ritka, hogy mi szerveztünk programot magunknak. Több japán diák is részt vett a táborban, mivel a legtöbb japán szervező nem beszélt angolul, így ők fordítottak nekünk. Három hotelben szálltunk meg, amelyekből kettő tradicionális japán volt, így első kézből tapasztalhattuk meg milyen is egy igazi japán fürdő, ahol le kell ülni, vagy hogy milyen tatamin aludni. Minden hotelben másokkal osztottak egy szobába, így még könnyebbé tették a barátkozást.

A tábori programok nagyon jól meg voltak szervezve: volt pl. egész napos városnézés Tokióban, egy félnapos kirándulás, ahol egy hatalmas Buddha szoborhoz jutottunk el, a Japán Nemzeti Múzeum, tengerparti programok (jet ski, banán), nem beszélve arról, hogy Disneylandbe is elvittek minket. Sok autentikus program is volt, teaceremónián és igazi buddhista szertartáson is jártunk, valamint legyezőt, szélcsengőt és szerencsemedált is csináltunk, amit hazavihettünk szuvenírként. Emellett rengeteg ajándékot kaptunk a szervezőktől és a családoktól is, sok diáknak annyi volt hazafelé a cucca, hogy el kellett postáznia vagy pedig plusz bőröndöt kellett vennie. Három- négy nap után már elvárják, hogy tudj pálcikával enni, de nagyon segítőkészek a megtanulásában. Rengeteg hagyományos japán ételt kaptunk (sushi, tempera, mizo leves), amit nem mindenki szeretett, de általában mindig biztosították alternatívát helyette. Japánban minden elképesztően modern, kezdve a metrórendszertől az épületekig, de eközben mindenki tiszteli a hagyományokat, így pl. nem volt ritka, hogy egy felhőkarcoló mellett egy ezeréves buddhista templom állt.

 

Nagyon szerencsésnek tartom magamat, mert mivel több családnál voltam, ezért a legtöbb diákkal ellentétben Japán több részével sikerült megismerkednem. Elsőként egy Asahi nevű városba kerültem, avagy a japán vidékre, nem messze a tengerparttól. A fogadócsaládom nagy része nem beszélt angolul, de mindent megtettek, hogy jól érezzem magamat, és a hangfordítóval elég jól boldogultunk. Vettek nekem egy kimonót, amelyben részt vettem teaceremónián, megtanítottak tradicionális japán táncokra benne, és a tűzijátékra is ebben mentem ki, ami nyáron nagyon gyakori náluk. Készítettem egy mini tatamit egy igazi műhelyben, valamint igazi szumóbajnokságon is jártam. Főleg egy kilencéves kisánnyal kommunikáltam, akire annyira ragadt az angol, hogy 5 nap után már fordító nélkül beszéltünk.

A második családomban csak a fogadóanya volt otthon, viszont ő nagyon jól beszélt angolul, így könnyen megértettük egymást. Ráadásul közvetlenül Tokió mellett lakott Urayasuban, így rengetegszer jártam bent. Elvitt a Fujihoz, ami bár hosszú út volt, teljesen megérte a látványért. A legtöbb tokiói látványosságot, így Asakusát, a Skytreet és Akihabarát is bejártuk, valamint az utolsó este részt vehettem egy Lions vacsorán is, ahol még fel is köszöntöttek, mivel a 20. születésnapom pont a kiutazás idejére esett. Ezenkívül a fogadóanyámnak köszönhetően egy kisebb partit is össze tudtam hozni a táborozók nagy részével egy karaoke-bárban, így ez a születésnap még különlegesebb lett. Az utolsó fogadóanyám nagyon közel lakott az előzőhöz, így vele is Tokió környékét láttuk, többek között Disneyseat és a Császári Palotát is. Különleges élmény volt számomra, hogy kipróbálhattam a Shinkanzent, amely a leggyorsabb vonat a világon. Az egyetlen probléma, amivel szembesültem, hogy a telefonom akkuja meghalt a reptéren induláskor, és külföldön nem tudták kicserélni, így teljesen újat kellett vennem.

Hazafelé hárman is együtt utaztunk a táborból, úgyhogy miután könnyes búcsút vettünk a családunktól, legalább nem voltunk egyedül. Számomra ez a tábor egy örökreszóló élmény, a japán kultúra és az emberek hihetetlen kedvessége teljes mértékben lenyűgözött. Mindenképpen tervezek visszatérni, hiszen Japán nagy részét még nem is láttam. A másik, amit kiemelnék, a fantasztikus emberek, akiket megismertem ott, és azóta is tartom a kapcsolatot: sőt többükkel szeptemberben együtt utaztunk el Lengyelországba, és további utazásokat is tervezünk.

Köszönöm szépen a lehetőséget.


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

Lions Clubok eseményei

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.