2019. Luca Lili

16 évesen került sor az első tengerentúli utazásomra, ezzel együtt pedig az első Lions élményemre. Mindig is vonzott az utazás élménye, különböző kultúrák megismerése testközelből, így nem volt kérdés a részvételi szándékom, amikor édesanyám elmondta a lehetőséget. A Lions nemzetközi szervezetet a honvédségi támogatóim révén ismertük meg, az Első Honvéd Lions Club idén áprilisban alakult meg a Szent László Lions Club fiókklubjaként és én lehettem az első szerencsés diák, akinek a kiutazását a két klub közösen támogatta. A jelentkezésem hazai része nagyon gördülékenyen zajlott, csupa segítőkész emberek vettel körül, míg a kanadai része az inkább rájuk jellemző nyugodtsággal történt, egészen az indulási előtti hetekig nem jelentkezett a fogadó családom, sőt a táborból sem kaptam semmiféle tájékoztatást. Ennek ellenére teljes nyugalommal vágtam bele, hiszen az utazási résszel kapcsolatos dokumentumok (repjegy, e-vízum) megszerzése nagyon könnyen ment. A vízumomat már az igénylés napján megkaptam, ami pedig a repjegyet illeti, sikerült egy olyan repülőgépet kiválasztani, amin rajtam kívül 5 másik résztvevő cserediák is utazott, akikkel már Frankfurtban a reptéri tranzitban megismerkedtem.

            Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy Kanadába szeretnék menni. A választásomat elsősorban a túrázás, a természet szeretete befolyásolta, így nem volt kérdés, hogy az országon belül Calgaryba, a Sziklás-hegység mellett fekvő nagyvárosba adom a jelentkezésem. Maga a tábor is a Sziklás-hegység egyik nemzeti parkjában, Watertonban volt. Érdemes tudni, hogy alapvetően a túrázás, kempingezés nagy szerepet játszik az egész cserediákprogram lebonyolításában, így aki ide adná a jelentkezését számoljon ezekkel a programokkal. Az első hetem a vártnál negatívabban indult. Egy lengyel lány társaságában kerültem Calgarytől 45 perce található strathmore-i családhoz. Nem igazán volt tapasztalatuk a cserediák-fogadás kapcsán, sőt részletes  tájékoztatást sem kaptak a kötelezettségeikről, így részben talán emiatt, részben pedig a sajátos nézeteik miatt egyáltalán nem foglalkoztak velünk. Semmiféle programot nem támogattak, de ami miatt a váltás mellett döntöttünk: az étkezés problémája volt. Egyáltalán nem kaptunk meleg ételt illetve hideg ennivalót, magunknak kellett gondoskodniuk az étkezésünkről. Szerencsére mind a magyarországi, mind a kanadai vezetőség komolyan vette a problémánkat, így gyorsan sikerült találni egy új családot számunkra. Szeretném külön megköszönni Kende Lászlónak a gyors segítséget és a megértő támogatását. A negatívumok mindig benne vannak a pakliban, de elmondhatom, hogy a többi cserediáknak semmilyen problémája nem volt ezzel kapcsolatban, illetve a végleges kanadai fogadó családommal " nagyon jól jártam"  és nagyon hálás vagyok nekik a felkészültségükért. Így tehát az elkövetkezendő hetekben, már négy fogadó testvéremmel jártuk Kanadát. Szerencsére a családunk nagyon támogatta az aktív életet, a jövés-menést, így minden autentikus kanadai/amerikai programot, a kempingezéstől a végtelen számú BBQ-ig kipróbálhattunk. Felejthetetlen élmény egy idegen kontinens minden apróságát felfedezni, szinte bármilyen egyszerű újdonságot tátott szájjal bámultunk. Ami példádul európaiként nagyon szokatlan volt nekünk, az a rodeó és a körülötte lévő hatalmas nagy izgalom a helyiek részéről. Volt szerencsénk részt venni a Calgary Stempede-en,  ami talán a legnagyobb 1 hetes észak-amerikai rodeó rendezvény, számos tartományból és az USA-ból  érkezett versenyzőkkel. Igaz sok részét nem igazán tudtam olyan lelkesedéssel értékelni mint a helyiek, ettől függetlenül egy maradandó élmény volt.

             Amikor még csak készültem az utazásra, már akkor terveimben szerepelt, hogy híres Lake Lousie-t és Banff Nemzeti Park-ot megnézhessem. Szerencsére a fogadó családom kedvenc kemping helye is abban a térségben volt, így számos napot töltöttünk ott egy trailerben (családi lakókocsiban). Ami hihetetlenül izgalmas volt ! Éjszaka az állatok neszeit hallgatni, a tajga tipikus fenyőerdői mélyén túrázni, sikerült legalább 15 medvével találkoznunk (persze biztonságos távolságban) köszönhetően a nyári időszaknak! A biztonságunkra nagyon ügyeltek a vadőrök, szigorú szabályokat kellett betartanunk. Két hét elteltével következett az egyhetes tábor valahol Montana, Brit-Kolumbia és Alberta határán Watertonban. Minden egyes napra jutott valamilyen kirándulás a térség egyik nevezetes pontjára mint pl. Head Smash Buffalo Jump vagy éppen Frank Slide-ba. A cserediákok között nagyon szoros kapcsolat alakult ki. A fogadó családjainknak köszönhetően már a tábor előtti időszakban rengetek közös programot szerveztek,  így a táborban az ismerkedős részre sem kellett sok időt fordítani és már barátokként üdvözöltük egymást. Úgy gondolom, hogy nagyon szoros barátságok jöttek létre a kint tartózkodás alatt. Négy ottani barátommal a mai napig rendszeresen, naponta beszélgetünk és tervezgetjük egymás meglátogatását, én is szívesen fogadom majd őket. Nagyon örülök, hogy a kanadai fogadó családom jövő évben Húsvétkor Európába illetve Magyarországra is repül, így velük is lesz alkalmam ismét találkozni és próbálom visszaadni majd azt a számos élményt,  amit Kanadában kaptam tőlük.

Képgaléria