Cseretáborok

Lions táborbeszámolók

2019. Emese

indulás: 2019. június 22.
vége: 2019. július 13.
ország: Németország
tábor neve: Rhein-Main

Gyibák Emese vagyok, 22 éves és idén nyáron életem egyik legnagyobb élményével gazdagodhattam. Ez volt az első találkozásom a LIONS-szal. A bátyám egyik barátja volt kétszer Norvégiában még régebben a szervezet segítségével és ő mesélt róla nekem, szóval 2019. januárjában úgy döntöttem, hogy én is nekiugrok a jelentkezésnek. Ez sajnos már egy kicsit későnek bizonyult több szempontból is. Egyrészt én sajnos „öreg”-nek számítottam, viszonylag kevés tábor kínál helyet ilyen korúaknak. Másrészt nem ártott volna, ha már decemberben elkezdem a nézelődést. Szerencsére még azért így is találtam kedvemre valót és le is adtam a jelentkezésemet egy németországi táborba. Két hónap elteltével még mindig semmilyen reakciót nem kaptam a táborból, nem igazolták vissza a jelentkezésemet. Én már kezdtem aggódni, hogy nem mehetek, de Kende Lászlóra mindig számíthattam. A legbugyutább kérdéseimre is mindig türelemmel és készségesen válaszolt. Kiderült, hogy a tábor, ahova jelentkeztem mégsem kerül megrendezésre. Természetesen ezzel a hírrel sem hagytak magamra, azonnal „B” opciók után néztünk. A késői időpont miatt olyan tábor lehetőségeket is kaptam, ahova egyébként nem mehettem volna. Így kerültem a Rajna-Majna környéki táborba egy csapat 16-19 éves közé. Kicsit izgultam a korkülönbség miatt, de mint utólag kiderült ez alaptalan volt.

Én még sohasem repültem ezelőtt egyedül. Odafele igazából ez nem is volt akkora gond, hiszen a budapesti repteret már valamennyire ismertem, de az óriási frankfurti reptértől bevallom egy kicsit tartottam. Szerencsére szinte azonnal megtaláltam a fogadó családomat, ami valójában egy apukából állt. Hazamentünk, lepakoltam és rögvest indultunk is délebbre, vidékre egy másik fogadó családdal és egy olasz sráccal, akit időközben a reptéren szedtünk össze. Estére megjött a „lánytestvérem” is Finnországból, akivel egy fogadócsaládnál laktunk a következő napokban. A hostjaink nagyon jól megszervezték a hetünket. Rajtam kívül még másik 4 kiutazóval voltak közös programjaink, így a táborba megérkezve már nem volt mindenki idegen számunkra. Az én hostom sajnos személyiségéből fakadóan elég szétszórt volt. Bár előre szólt, hogy két napra külföldre fog utazni, amíg ott vagyunk, de azt elfelejtette megszervezni, hogy addig velünk mi is legyen. Szerencsére az imént említett fogadó családok figyeltek ránk ekkor is és így se egyedül, se program nélkül nem maradtunk.

A tábor első hete nagyon intenzíven telt, tele voltunk érdekesebbnél érdekesebb programokkal, ugyanakkor kellő szabadidőt is kaptunk az ismerkedésre. Nagyjából reggel 9-től 4-ig tartottak a szervezett programok, utána általában volt szabadidőnk. A szállásunk egy hostelben volt, aminek a kertjében volt két pingpongasztal, így sokszor sötétedésig mentek a pingpong meccsek és közben természetesen a beszélgetések, röhögések, sztorizások is. Az első hét elteltével szinte teljesen összerázódott a csapat.  A második hét sajnos gyengébbre sikerült program szempontból. Hétfőn szabadnapot kaptunk, kedden a camp challange névre hallgató kötelességünkkel kellett foglalkoznunk, a szerdai és csütörtöki programunk elmaradt. (Egyszer a busz nem jött értünk és lekéstük, egyszer pedig a programmal volt valami baj, talán lemondták.) Péntekre már elve csak az esti búcsúparti volt szervezve meg pakolás, hiszen szombaton már indultunk haza. Szóval kis túlzással teljesen program mentes volt a második hetünk. Mivel az első héten sikerült egy tök jó kis közösséget kialakítanunk, így ezt a rengeteg szabadidőt is nagyon jól ki tudtuk használni. Két napot töltöttünk Frankfurtban, így egyénileg is sikerült felfedeznünk, illetve a szálláson is remekül elszórakoztunk.

A két hét alatt sikerült olyan barátságokat kötnöm, amiket ha nem is napi szinten ápolunk azóta, de biztos vagyok benne, hogy tartósak lesznek, hiszen egy olyan élmény köt minket össze, amit elmagyarázni nem is lehet. Ezt megélni kell. Tudom, hogy ha valamelyikük a városában járok majd, biztosan meg fogom keresni az adott illetőt és tudom, hogy ott fogjuk tudni folytatni a beszélgetést, ahol 2019. július 13-án hajnal ötkor abbahagytuk.

Köszönöm a LIONS-nak ezt a felejthetetlen három hetet és a sok-sok segítséget!


Képgaléria

Beszámolók éves bontásban

Lions Clubok eseményei

1% támogatás

Kérjük, adója 1 %-ával támogassa szervezetünket, és általa a hátrányos helyzetűeket. Klubunk az adományok 100%-át a nélkülözőknek juttatja.

LIONS Clubok Magyarországi Szövetsége D-119

Adószámunk:
19675132-1-42
Számlaszám:
10300002-20333522-00003285

cím: 1065 Budapest,
Podmaniczky utca 16. Fsz 6.