2019. Adél

Idén nyáron két hetet töltöttem Németországban, a Saar-vidéken a Lions szövetségnek köszönhetően. A két hét egy-egy hétre lett bontva, melyből először a fogadócsaláddal töltöttem el egy hetet, majd a táborozókkal.

Már többszörös utazóként a jelentkezés, valamint a kiutazás is gördülékenyen zajlott. Viszonylag korán, májusban felvettem a kapcsolatot a fogadócsaládommal, akik egy idős házaspár voltak. Ketten voltunk a pár vendége Chloeval, egy hong kongi lánnyal. Az együtt töltött idő nagyon jól telt, a héten három alkalommal is a többi táborozóval szervezett közös programon vettünk részt. Mivel Saar-vidék Németország délnyugati részén, Franciaország szomszédságában helyezkedik el, Metzben és Strasbourgban töltöttünk egy-egy napot városnézéssel a Lions klub szervezésén keresztül. A hét további részét Chloeval, a fogadószüleimmel és a spanyol lánnyal töltöttük strandolással, városnézéssel, pihenéssel. A fogadószüleim jómódúak voltak, kettő szálloda tulajai, valamint kabriók, lakókocsi és gyönyörű ház állt a rendelkezésünkre a szórakozáshoz. Ezt persze ki is élveztük, minden reggel a közeli szállodában reggeliztünk. Elszállásolva a pár házában voltunk.

A táborozókkal töltött hét során leginkább sportos, csapatépítő programok voltak, amiket nagyon élveztem. A tábor nagyon természetközeli helyen volt, egy kis tó mellett, valamint erdővel voltunk körülvéve. Kalandparkban voltunk, a szálláson játszottunk játékokat, valamint megnéztük Saar-vidék legnagyobb nevezetességét, a Saar-Hunsrück természeti parkot a folyókanyarulattal. Egyik nap Schengenbe is átmentünk, majd onnan sárkányhajóval eveztünk vissza Németországba. Egy modern művészeti múzeumba is ellátogattunk, ahol társadalomkritikus alkotások jelentek meg. A múzeum helyszíneként egy régi gyár szolgált, a Völklinger Hütte, ami még autentikusabbá tette a közeget. Tulajdonképpen mindent megkaptam a tábortól, amit szerettem volna. A csapat szuper volt, 17-en voltunk, mindenki más országból. A tábor különlegessége volt, hogy a csereutazókhoz csapódott még 20 német táborozó is, akiknek ez egy jutalom volt az egy éves önkénteskedésükért cserébe.

A táborvezető nagyon kedves volt, sokat beszélgettem vele. Többek közt azt is megemlítette, hogy ez volt az első tábor, amit a térség szervezett, és valószínű az utolsó is. A tábort ugyanis a klub 20. évfordulójaként szervezték. Amennyiben mégis megszervezésre kerül a következő években, azoknak ajánlom ezt a tábort, akik kikapcsoló, csapatépítő, természetközeli tábort keresnek.

Képgaléria