2019. Áron

Vasárnap délelőtt érkeztem repülővel, ahol már várt a fogadócsaládom kisebbik gyerekükkel. A helyszínválasztás fő oka a német nyelv gyakorlása volt, amire az első héten adódott is lehetőség, mivel az olasz akivel a családnál voltam németül, a család maga pedig annyira angolul nem tudott. A legnagyobb probléma mégis az volt, hogy véleményem szerint a család az elvártnál kevesebb időt fordított ránk, mivel hétköznap ,,szabad program” volt és egy heti bérlet társaságában el voltunk eresztve. Ennek ellenére kedvesek és segítőkészek voltak.

A maradék két hetet töltöttük a táborban, ahol lehetőségünk volt megismerni Berlin és környéke történelmét, kultúráját és nevezetességeit. A táborvezetők nagyon rendesek voltak és mindig lehetett számítani segítségükre. A programok változatosak és érdekesek voltak a potsdami és rostocki kiruccanásokkal együtt. A szállás is megfelelt, négyes szobákban voltunk, svédasztalos reggelivel voltunk ellátva, a hotellal szemben több bolt és étterem is volt, de a legfontosabb az ötven méteren belül található magyar bolt volt, ahol a harmadik hét felénél életmentő Túró Rudit és Sport szeletet tudtam venni. Nemzetközi csapatunk a tábor végére rendesen összekupálódott, még most is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon örülök, hogy ennyi nagyszerű embert megismerhettem ennyi nagyszerű országból. Felettébb jól éreztem magam az egész csoporttal, bár a szlovák fiúval nem értettem egyet abban, hogy őszerinte a kürtőskalács szlovák. Az ott tapasztalt fáradtságot és más kisebb problémákon kívül egy életre szóló élményben lehetnek részesei a kiutazók.

Figyelmeztetés a Berlinbe utazóknak: az ott élők nem bírnak ki két percet anélkül, hogy ne beszéljenek arról, hogy szét voltak választva a 20. század második felében!

Képgaléria