2019. Kende

Ebben az évben is megadatott a lehetőség, hogy el tudjak menni egy Lions cseretáborba, ez volt a második alkalmam. Az itthoni szervezés többnyire zökkenőmentesen ment, talán csak a fogadócsalád találással volt egy két probléma, de arra majd kitérek kicsit később. A táborigazgatóval jó volt a kommunikáció, a fogadócsaládom kicsit nehézkesen oldotta ezt meg, nem sok infót tudtam meg, de nem volt vészes a dolog. Zökkenőmentes volt a repjegy vásárlás is, vízum meg nem kell Norvégiába. A megérkezésemkor egy kicsit keresnem kellett a helyieket, de megoldottam a dolgot, az kicsit fura lehet nekünk -Magyaroknak-, hogy a reptérre nem jöttek a fogadó családok el, hanem a táborvezető rakott fel minket buszokra, amelyek -az én esetemben legalább is- 2 órát utazott, ezt nem díjaztam.

Az én vendéglátóm nem volt a helyzet magaslatán, egy 50+os, egyedülálló férfi volt. akinek ez volt az első fogadása, és nem is volt lions tag, ebből kifolyólag, habár jó szándék vezérelte, nem talált ki semmiféle aktív programot, és a nála eltöltött 1 hetem a köldökbámulással és a zen buddhizmus tanulmányozásával telt el.

A helyzet lényegesen jobb lett a táborba érkezésemkor, ahol minden nap volt valamilyen program, kivéve minden 3. napon amikor a táborban maradtunk és énekeket, táncokat gyakoroltunk. A programok változatosak voltak, várnézéstől erődön át a tavi szigetre kenuzásig volt mindenféle, városnézéssel együtt persze, és relatíve sok szabadidővel. A szabályokat nem szeretik ha megszegi valaki -értsd ez alatt az 5 perc késést, hagytunk ott emiatt gyereket a táborban egy egész napra-, halálpontos a programrendjük és nem szeretnek eltérni tőle. Az étkeztetés zseniális, és maga a táborhelynek szolgáló iskola is felülmúlta minden várakozásomat.

Arra érdemes felkészülni, hogy habár nem kell semmit venni, ha szeretnétek akkor elég drága minden. A tábort ajánlom mindenkinek, nagyon nagy élmény volt

Képgaléria