2019. Boróka

Ez volt az első csereutazásom. A programmal apukámnak köszönhetően kerültem kapcsolatba, tőle tudtam meg, hogy van ilyen lehetőség.

A jelentkezéssel kapcsolatban is ő segített amit hamar leadtunk.

Már a jelentkezés elfogadása után felvettem a kapcsolatot a táborigazgatóval, és érdeklődtem a tábor felől. 

Sajnos a fogadócsaládomról csak kiutazásom előtt pár nappal kaptam információt, és beszéltem meg velük, hogy mikor és hogyan utazom majd ki. 

Mikor megérkeztem már kint vártak egy táblával a kezükben amin a nevem volt. Egy nagyon aranyos és szerethető családhoz kerültem. Meglepett, hogy a szülők sajnos nem beszéltek angolul, és a 2 lány is csak alig-alig. Ez eleinte nehézséget okozott mivel alig tudtam velük kommunikálni, és csak olaszul beszéltek körülöttem, szóval csak pár szót értettem. Viszont ahogy teltek a napok nagyon jól összehangolódtam velük, és azzal sem volt probléma, hogy nem tudott egyikük se olyan jól angolul. Az első hétben tehát náluk voltam, viszont napközben a programok a táborozókkal együtt voltak. A következő 2 hétben viszont folyamatosan utaztunk, mivel a tábor témája a Via Francigenia zarándok út volt. Ennek köszönhetően rengeteg szép helyet látogattunk meg, mint például Róma, Firenze, Pisa, Velence, Siena, San Gimignano, Prato és egyéb gyönyörű városok. A szálláshelyeken 2-3 napot töltöttünk, de csak aludni jártunk oda, mert nagyon sűrű volt minden napunk. A programot illetően naponta több múzeumot és templomot néztünk meg általában, de volt hogy tengerhez mentünk, túráztunk, vagy medencés pihenő napot tartottunk. 

A tábor alatt részt kellett vennünk pár ceremónián is, ami abból állt, hogy a zászlóinkkal (amiket ott kaptunk)fel kellet vonulnunk országok szerint, majd ezt egy közös vacsora vagy ebéd követte. A nagyobb városokban mindig kaptunk szabadidőt amikor azt csinálhattunk amit akartunk. Ezt mindig keveselltük mert, sokszor nem volt elég szinte semmire. A társaság miatt élveztem szerintem a legjobban, mert mindenki mindenkivel jóban volt, és nagyon jól összekovácsolódtunk ezalatt a 3 hét alatt. Nekem a beszéd az elején nehéz volt, és eléggé rástresszeltem, viszont szerencsére ez idővel változott és rengeteget fejlődött az angoltudásom.

Szóval összességében nagyon élveztem a tábort, és egy felejthetetlen élmény volt számomra, úgyhogy alig várom hogy menjek a következőbe, és újabb kultúrákat és embereket ismerjek meg.

Képgaléria