2019. Áron

Idén nyáron először voltam részese a Lions Club táborának. A választott országom Spanyolország volt, hiszen jól beszélem a nyelvet, és mindig is érdekelt a kultúra. Bár a déliek híresek arról, hogy mennyire szervezetlenek, mindig időben és pontos információkat kaptunk az utazásról. Kaptunk egy listát arról, hogy milyen öltözékre, valamint milyen más dolgokra lesz szükségünk a kint töltött három hét alatt. Az egyetlen kérdéses ügy a fogadócsaládhoz való eljutás, és onnan a táborba utazás volt, ugyanis a családok az ország legkülönbözőbb pontjain voltak, de végül megoldották zökkenőmentesen az ügyet.

Az én fogadócsaládom Leónban volt, ahol három másik táborozó volt. León Spanyolország északi részén helyezkedik csodálatos természeti látványosságokkal. Az ott eltöltött hetem remek volt! A négy leóni család közösen megtervezte az egész hetet. Nagyon sok közös programunk volt a többiekkel, és így a másik három táborozóval is nagyon jóban lettünk, illetve az ő fogadótestvéreikkel is. A programok között volt cseppkőbarlang túra, vadvízi kajakozás, városnéző túra, valamint a kérésemre a fogadóapukám elvitt engem padelezni is, ami egy teniszhez hasonló spanyol sport. Viszont, fontos megjegyeznem, hogy nagyon nagy előny volt, hogy beszélek spanyolul, mivel a legtöbb fogadószülő alig, vagy egyáltalán nem beszél angolul.

A táborba egy hosszú buszút vezetett, és ahogyan a fogadócsaládom is megmondta borzasztó hőség volt Benidormban. A táborban 35-en voltunk és két hétig tartott. A spanyol szervezők nagyon intenzív programot állítottak össze, sok környező várost látogattunk meg (Elche, Alicante, Calp), ráadásul még Valenciában is töltöttünk egy napot. Ezek közül Calpot emelném ki, ahol a tengerparton egy hatalmas szikla magasodik, ahonnan rálátni az egész városra, elképesztő látvány volt! Valamint, elmentünk egy kanyonba, ahol vízesések között tudtunk fürödni. Sajnos nekem szerintem egy kicsit sok is volt a program, mivel reggel útnak indultunk és este értünk vissza a szállásunkra általában. Kértük is, hogy hadd legyen 1-1 szabad délutánunk, hogy tudjuk élvezni egymás társaságát, de kötött volt a program. Emiatt volt egy kis nézeteltérés is a szervezők és a táborozók között, mivel nagyon merevek voltak a formalitások terén. Például mielőtt elmentünk volna a „fő szponzorhoz” másnap este már vacsora után elküldtek minket aludni, hogy jól mutassunk majd a képeken. Szerencsére nem hagytuk, hogy ez befolyásolja a tábor hangulatát, és nagyon jó közösség épült a két hét alatt. A két táborvezető is nagyon barátságos volt, ők próbáltak kiállni mellettünk, és úgy formálni a programot, ahogyan szeretnénk.

Összességében egy feledhetetlen élmény volt, ahol nagyon jó barátokat találtam, és a spanyol kultúra is közelebb került hozzám.

Képgaléria